Debrecennek van olyan háziorvosa, amilyet mindenki szeretne

Rendelője inkább hasonlít egy hangulatos üzlethelyiséghez vagy lakáshoz, mintsem orvosi váróhoz. Sehol a szokásos ronda fehér csempe, sehol egy törött műanyag szék. Ellenben van tábla, ami azt kéri, az asszisztensnél csak egy beteg üljön, és a többiek ne lépjék túl a tábla vonalát. Szemmel láthatóan nagy gondot fordítanak a diszkrécióra. Ízléses sárga szín uralkodik a rendelőben, modern bútorokkal. Orvos és asszisztens külön szobában van, így olyan dolgok rejtve maradnak, amit csak egyikükkel akar a beteg megosztani.

Az Országos Alapellátási Intézet az általa indított szavazáson 10-10 határon belüli, illetve kívüli orvost, illetve praxist jutalmazott. A végső szavazáson egyike lett a 10-nek Sárkány Csaba debreceni háziorvos.

Cívishír: – Családi indíttatásból döntött az orvosi pálya mellett, vagy valami más állt a háttérben?
Sárkány Csaba: – Volt, van a családban orvos, de a szüleim például nem ezzel foglalkoznak. A bátyám, aki 4 évvel idősebb, ő is orvos, talán az ő példáját követve adtam a fejem erre a pályára. De az utolsó pillanatban, érettségi előtt döntöttem el, hogy orvosira megyek.

Cívishír: – Az orvosi paletta igencsak színes, miért épp háziorvos lett?
Sárkány Csaba: – Utolsó éves orvosegyetemistaként sajnos azt tapasztaltam, hogy nincs igazi tanítómester az orvosi pályán, akitől szakmát és – főleg – emberséget, szakmaszeretetet, a betegségek iránt alázatot lehetne tanulni. Ekkor az is megfordult a fejemben, hogy nem lesz gyógyító orvos belőlem. Aztán egy nagyon jó barátom munkáját figyelve – aki elkezdte az akkor még újdonságnak számító speciális háziorvosi képzést – beleszerettem ebbe a hivatásba, ami nagy rálátást, komplex tudást igényel minden területen, viszont nagy önállósággal végezhető.

Cívishír: – Az egyetemisták nem igazán tolakszanak azért, hogy háziorvosok lehessenek.
Sárkány Csaba: – Sajnos. Igen, mert ebből megélni (orvoshoz méltóan, tisztességesen, jelen finanszírozási feltételek mellett) nem lehet. Praxist venni egy pályakezdőnek szinte lehetetlen saját erőből, sokmillió forintért. A finanszírozás arra sem elég, hogy alkalmazottaimnak és (természetesen) saját magamnak európai szintű bért biztosítsak, nem beszélve az egyre magasabb járulékterhekről. Az egyre növekvő, gyakran feleslegesnek és bonyolultnak tűnő adminisztrációs teher szintén nem teszi vonzóvá a szakmát.

Cívishír: – Mi az, ami mégis vonzó lehet ebben a szakmában?
Sárkány Csaba: – Sehol máshol nem lehet ilyen szoros, igazán emberi kapcsolatot kialakítani a betegekkel, mint itt. Az egész család, gyakran több generáció életét, örömeit, bánatát végigkövetem. Gyakran nem kell gyógyszer, a jó szó is segít. Emellett nagyon jó, hogy a szakmai munkában viszonylag nagy szabadságunk van, hiszen többé-kevésbe egy háziorvos a maga ura.

Cívishír: – Jelenleg mennyi beteget lát el?
Sárkány Csaba: – Háziorvosként 2 ezer 300-at, üzemorvosként további 3 ezret.

Cívishír: – A betegei között híres arról, hogy ugyan sokat megtesz a kényelmükről, de szigorú is.
Sárkány Csaba: – Mi nagyon keményen behajtjuk az életkornak és nemnek megfelelően ajánlott vagy kötelező szűrővizsgálatokat, sőt, annál többet is. Például a vastagbéldaganatot egy nagyon egyszerű székletvizsgálattal ki lehet szűrni akkor, amikor még tünetet sem észlel a beteg. Korai stádiumban ez életmentő lehet. Én ezt mindig ajánlom a pácienseknek 45-50 év felett.

Cívishír: – A betegei azt is kiemelték a díjra való ajánláskor, hogy igyekszik mindenben a betegek dolgát megkönnyíteni, és sokan még költözés után is ide járnak vissza. Milyen intézkedések ezek?
Sárkány Csaba: – Nálunk például az a gyakorlat, hogy a laborvizsgálathoz a mintát itt vesszük le (például vért, vizeletet, székletet, garatváladékot stb.), és a labor innen viszi el, a lelet pedig ide érkezik. Tehát a páciensnek nem kell még külön laborba mennie, majd újra az eredményért. Van lehetőség időpontot kérni, így nem kell feleslegesen várakozni. De igazából én a praxis előző tulajdonosától is ezt a szemléletet láttam, tanultam: ő is igyekezett személyes kapcsolatot kialakítani a betegekkel, és én is bármikor elérhető vagyok a pácienseim számára, a telefonom mindig be van kapcsolva. Ezt a biztonságérzetet meghálálják a ragaszkodásukkal.

Czibere Anikó