Debreceni autókereskedő: a kilométerórát ma is sokan visszatekerik

A legjobb autó az új autó. A mára legendássá vált mondást Henry Fordnak, az amerikai autóipar egyik úttörőjének tulajdonítják, és ennek az igazságtartalmával nemigen lehet vitatkozni. De mit tegyen az egyszerű állampolgár, ha a fizetéséből nemhogy új autóra, de még újszerűre sem futja? Ők vannak többen ebben az országban, így aztán egyáltalán nem mellékes kérdés, hogy nekik mekkora esélyük van legalább nagyjából eligazodni a használtautó-piac útvesztőiben. Segítőtársunk, akit hívjunk csak Bélának, több mint húsz éve dolgozik ezen a terepen, előbb alkalmazottként, ma pedig már saját vállalkozást vezetve osztja meg velünk tapasztalatait, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy közelebb visznek bennünket a megoldáshoz, sőt még csak azt sem ígérjük, hogy e sorok elolvasása után nagyobb önbizalommal vághatunk neki a keresgélésnek. 

Most is vannak, akik visszatekerik

Béla a beszélgetés elején rögtön eloszlatja azt a tévhitet, miszerint ma már elő sem fordulhat, hogy a tulajdonosok, kereskedők visszatekerik a kilométerórát. Ezzel az átveréssel ma is sokan élnek, de 2012 óta azért jóval kevesebben, hiszen akkor kötelezővé tették, hogy a gépjárművek kilométeróra-állását nyilvántartásban kell rögzíteni, és az adásvétel során a szerződésen is kötelező feltűntetni, hogy addig hány kilométert futott az autó. – Azelőtt szinte kivétel nélkül mindenki visszatekerte az órát, legyen az magánszemély, cég vagy kereskedés – meséli Béla. – Egymást licitálták felül a szektor szereplői, és bevallom, jómagam is így tettem, mert máskülönben nem tudtam volna eladni az autókat, hiszen azokét vették volna meg, akik kevesebb kilométert futott járműveket kínáltak volna, mint én. Ma azért már sokkal nehezebb manipulálni az órát, hiszen a márkahálózatoknak nemzetközi hozzáférésük van az adatbázisokhoz, az alvázszám alapján nyomon követhető a gépkocsi élete: lehet látni, hogy mikor adták el, és az is tudható, hogy mikor járt szervizben a jármű. Ha ezek az adatok megvannak, akkor valószínűsíthető, hogy abban az autóban tényleg annyi kilométer van, amennyi ott szerepel. 

Béla szerint Magyarországon – és persze több más országban is – a vevők kilométeróra-függők, ezért az óra állása határozza meg alapvetően az autó piaci értékét. Ez az első, amit az emberek megnéznek, és ebből vonnak le (sokszor téves) következtetéseket.

– Sokan megvesznek egy olyan autót, amelyikben papíron kevés a kilométer – magyarázza. – Pedig tudnék nem egy gépkocsit mutatni, amelyikben van legalább 300 ezer, de mivel zömében autópályán használják, városban alig, így kiváló állapotú, míg egy ugyanolyan korú és márkájú autó 200 ezer kilométerrel is lehet nagyon rossz „bőrben”, hogyha mondjuk folyton városban nyüstölik. A sok kilométertől félnek az emberek, elriasztja őket a vásárlástól, pedig ha egy autó megkapja a szükséges karbantartást, akkor 300 ezer kilométerig egyik márkával sincs különösebb probléma. A kilométeróra-mániát a kereskedők is érzékelik, ezért aztán igyekeznek a leendő vevők kedvében járni úgy, hogy visszatekerik az órát, ami a külföldről behozott, nehezen ellenőrizhető gépkocsik esetében ma is bevett szokás. – Sokan csinálják azt, hogy egy 300 ezer kilométert futott autó óráját visszatekerik 200 ezerre, vagy annál még kevesebbre, mert akkor nem 5, hanem rögtön 6 millióért lehet eladni – avat be a részletekbe. – Egy kis manipulálással egymilliós plusz hasznot lehet elérni, és még a vevő is örül, mert azt hiszi, a valósnál 100 ezerrel kevesebb van az autóban, amit megvásárolt. És ezt nyugodtan meg is tehetik a kereskedők, mert mondjuk egy Olaszországból hozott kocsinál hiába dugják a vevő orra alá a szervizkönyvet, úgyse tudja megállapítani, hogy igazi-e, vagy hogy az abban szereplő adatok valósak-e. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen jármű előéletében el tud igazodni, úgyhogy ez a trükk a kereskedőnek nem jár nagy rizikóval, viszont garantált a hatalmas haszon. Béla még azt is hozzáteszi: amúgy egy új szervizkönyvet se nagy dolog készíteni: egy nyomtató kell hozzá meg egy bélyegző, amit megint csak nem nagy ügy elkészteni. Ennek némileg ellentmond, hogy szerinte egyik kereskedőnek sem az a célja, hogy átverje az ügyfeleit, mert egy becsapott vevő sok kárt tud okozni az üzletmenetnek: egy dühös ügyfél a közösségi médiában közzétett ilyen bejegyzésével pillanatok alatt nagyon sok embernél keltheti rossz hírét a vállalkozásnak, ráadásul tízből legalább két átvert vásárló be is fogja perelni a kereskedést. És ami még gyanakvásra adhat okot, ha egy kereskedésben szinte minden autóban nagyjából ugyanannyi kilométer van. Ez azért nem túl életszerű, érdemes erre is odafigyelni, mert ha ilyennel találkozunk, akkor ott egészen biztos, hogy az órákat visszatekerték.  

Tévhitek, amiket érdemes eloszlatni

Mire érdemes még odafigyelnie a laikus vásárlónak, hogy a lehetőségekhez képest úgy érezze, megtalálta a számítását, és nagyjából olyan autót vett, amilyet szeretett volna? Van, aki szerint például árulkodó lehet a kormánykerék állapota, de Béla ezen a felvetésemen jót nevet, mint mondja, ez egy elég gyenge szál, és ebből is látszik, hogy nem sokat értek az autókhoz. – Van 300 ezer kilométert futott gépkocsi, amelyiknek olyan a kormánya, mintha új lenne, egy másikban meg 40 ezer kilométer után már teljesen elkopott. A kormány állapotának semmi köze ahhoz, hogy az autóval mennyit mentek – vágja rá. 

Egy idős nőtől, egy nyugdíjas háziorvostól vettem az autót, biztos, hogy megkímélte, ráadásul szinte csak városban használta – szól a következő biztos érv amellett, hogy sikerült kifogni az év ajánlatát. Béla viszont azt mondja, se az idős kor, se a foglalkozás nem garancia semmire.

Anyukája példáját hozza fel, aki már szintén nyugdíjas, és a városi közlekedés során az új autójában alig 30 ezer kilométer alatt az összes gyári féket és a kuplungot is elhasználta. Ezzel szembe állítja azt a 250 ezer kilométert futott gépkocsit, amit szinte kizárólag autópályán használnak, és műszakilag hibátlan, kopásmentes, hiszen úgy megy a jármű száz kilométert, hogy a sofőr beállítja a tempomatot, aztán hozzá sem ér a váltóhoz, a kuplunghoz, de még a fékhez se nagyon. – Nem mindegy tehát, hogy milyen üzemi körülmények között használnak egy gépkocsit – hangsúlyozza. – Autópályán 500 kilométer annyi, mintha városban mennénk 50-100 kilométert. 

Béla szerint az autóvásárláskor egy jó tanácsot mindenképpen érdemes megfogadni, mégpedig azt, hogy a gépkocsi hangját feltétlenül hallgassuk meg hideg motorral.

Ezért aztán soha se úgy menjünk a kereskedőhöz, hogy előre szólunk, hányra érkezünk, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy ha az általunk kinézett autónak hidegen rossz a hangja, akkor fél órával az érkezésünk előtt azt már be fogják indítani 5-10 percre, hogy ne a hideg motort hallja a potenciális vevő. – Hallgassuk meg, hogy egyenletesen jár-e a motor, szép-e a hangja, vagy esetleg kopog, csörög! – hívja fel a figyelmet. – Aki egyáltalán nem ért az autókhoz, az vigye el egy szervizbe vagy egy műszaki bázisra, ahol tüzetesen átvizsgálják, fékpadra, rázópadra teszik, és így azért már mindenki kaphat támpontot arról, hogy milyen állapotban van az általa kiválasztott gépkocsi, de mivel senki sem lát bele például a motorba, így a rejtett hibákat még ott sem tudják kiszűrni. Ma már olyan vállalkozások is működnek, amelyek hívásra a helyszínre mennek, és ott vizsgálják át a járművet. Pár tízezer forintba kerül, szerintem mindenképpen megéri. Szánják rá az összeget!

Nem minden arany, ami nyugati!

– Na, ez is egy tévhit! – válaszolja Béla arra a felvetésünkre, hogy a nyugatról behozott autók megkíméltek, hiszen az ottani tulajdonosok az anyagi helyzetük miatt jobban megengedhetik maguknak, hogy rendszeresen szervizbe vigyék a járművet. – Ilyen általánosításokat nem lehet megfogalmazni. Az óra visszatekerése sem csak magyar sajátosság. Például a német autótulajdonosok is megteszik ezt, mert tudják, hogy ha kevesebb a gépkocsiban a kilométer, akkor egy magyar vagy egy román kereskedőnek jóval több pénzért tudják eladni. A bökkenő ott van, hogy a német viszont a 4-5 éves BMW-jét rendszeresen viszi szervizbe, így ha észnél van a vevő, akkor a nemzetközi adatbázisból hamar rájön, hogy a legutolsó szerviznél rögzített kilométeróra-állás és a hirdetésben szereplő érték között van mondjuk 100 ezer kilométer differencia. Attól, hogy nyugatról hoznak be egy autót, még egyáltalán nem biztos, hogy jobb, mint a Magyarországon használt. Észak-Európában és Nyugat-Európában például télen sózzák az utakat, így ott egy 8-10 éves autó alvázán már biztos, hogy van felületi rozsda. Az olaszoknál meg más a vezetési kultúra. Ők a parkolóba úgy állnak be, hogy az előttük és a mögöttük álló gépkocsinak is nekimennek, kicsit meglökik, ezért azok az autók esztétikai szempontból hagynak kívánnivalót maguk után. 

Pénzt előre ne adjunk!

Bélától megtudtuk azt is, előfordul, hogy a kereskedők foglalót kérnek attól, aki máshol akarja bevizsgáltatni a járművet, és ekkor bizony kellemetlen meglepetés is érhet bennünket. – Tegyük fel, hogy a szerviz egy hét múlva tudja fogadni az autót. A kereskedő erre azt mondja, rendben, tartom neked a gépkocsit addig, de ezért kérek tőled 50 ezer forint foglalót – magyarázza. – Mivel használt gépkocsiról van szó, a szervizben szinte biztos, hogy valami javítanivalót találnak majd. Ezt elmondod a kereskedőnek, hozzátéve, hogy a foglalóból akkor megjavíttatnád a feltárt hibát. És ekkor jöhet a meglepetés! Közlik veled, hogy az autónak annyi a vételára, amennyi rá van írva, ha megveszed, akkor a foglaló ára természetesen lejön belőle, de ha nem kell a jármű, semmi gond, majd megveszi más, viszont a foglalót nem adják vissza. Ez az üzleti magatartás nem általános, de mivel előfordul, nem árt róla tudni. 

Nem árt tisztába lenni a jogainkkal 

Béla felhívja a figyelmet a szavatossági törvényre, amely azért ad egyfajta biztonságot a vevőnek. Ezzel kapcsolatban érdemes tájékozódni. Itt most csak néhány részletet érintünk. Például azt, hogy el lehet állni a szerződéstől többszöri, eredménytelen javítás után, vagy ha a gépjármű az életkorához és a futásteljesítményéhez képest rendkívül gyakran, sorozatosan meghibásodik, és a javítás többször is eredménytelen. Szintén fontos, hogy ha magánszemélytől vásárolunk használt autót, akkor az úgynevezett kellékszavatossági kötelezettsége 1 évig áll fenn az eladónak.

Ha kereskedőtől vásárolunk, akkor a kellékszavatosság ideje 2 év, de figyelni kell arra, hogy a szerződésben ez lerövidíthető 1 évre. Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy ha kereskedőtől vesszük a járművet, 6 hónapig az eladónak kell bizonyítania, hogy a hiba oka az adásvétel időpontja után keletkezett. Magánszemélyek közötti vásárlás esetén ellenkező a helyzet, ilyenkor a vevőnek kell bizonyítania, hogy a hiba oka már fennállt az eladáskor is.

Béla a szavatossági törvény kapcsán megjegyzi: ritka eset az, amikor egy kereskedő egy autó miatt engedi, hogy bepereljék, mivel az ilyenkor szokásos műszaki vizsgálatokat követően jó eséllyel úgyis ő húzza a rövidebbet, így aztán inkább elismeri a hibáját, és vagy javíttatja a hibákat, vagy akár az autó vételárát is visszafizeti. Jó tanácsként még elmondja azt is: magyarországi autók esetében a Jármű Szolgáltatási Platform adatbázisát is érdemes használni, hiszen abban minden fontos információ megtalálható. Béla szerint egy nagyobb összegért, akár 10-15 millió forintért megvásárolt használt autó esetében a műszaki garanciabiztosítás megkötésén is érdemes elgondolkodni. Mint mondja, sokan erről a lehetőségről nem is tudnak, pedig ha meghibásodik az autó, jól jöhet a biztosítás. – Ha elromlik a turbó, annak a javítási költsége legalább félmillió forint, de lehet ez sokkal több is – jegyzi meg. – Ilyenkor a műszaki garanciabiztosítás kihúzhatja a csávából a tulajdonost.

Takács Tibor