Debreceni 21-es: Garamvölgyi Péter

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal a Loki utánpótlásedzőjétől, Garamvölgyi Pétertől.

Cívishír: Csapjunk a közepébe, ne kerülgessük a témát, mint macska a forró kását! Szerinted mitől beteg a magyar futball? Miért kapunk ki Andorrától?
Az andorrai eredményt nem lehet megmagyarázni. Andorrától, ha fúj, ha esik, nem szabad kikapni, de kikaptunk, ez tény. Meggyőződésem, hogy a következő száz évben ilyen nem történik, de tudom, hogy ez most nem vigasz a szurkolók számára. A magyar futballban én személy szerint látványos javulást várok az MLSZ intézkedéseitől, konkrétan attól, hogy az NB II-ből száműzték a légiósokat, és az NB I-ben is korlátozták a számukat. Ez azt jelenti, hogy lényegesen több magyar fiatal kap lehetőséget a bajnokságban, mint mondjuk a korábbi két évtizedben, és ennek a hatásai előbb-utóbb a válogatottunk teljesítményén is tetten érhetők lesznek.

Cívishír: Kíváncsian várjuk, de miért nem tud a magyar futball kinevelni olyan játékosokat, akik európai sztárcsapatokban állják meg a helyüket, mint a Real Madridban játszó Luka Modric, a Napolit erősítő Marek Hamsik vagy a Bayern München gólzsákja, Robert Lewandowski. Ők is kelet-európaiak.
Nagyon sok összetevője van annak, hogy valakiből jó profi játékos váljon. Minden korosztályban megfelelően kell menedzselni, kell hozzá jó infrastruktúra és szakember. Most már Magyarországon szinte minden megvan, talán egy kicsit nagyobb becsvággyal kéne felvértezni a magyar gyerekeket, és el kell hitetni velük, hogy ők is képesek megállni a helyüket a nagy európai csapatokban. Remélem, ezzel nem bántottam meg senkit.

Cívishír: Látni most olyan fiatalokat Palagon, akik a jövő Sándor Tamásai lehetnek?
Garamvölgyi Péter: A Sándor Tamásokhoz nem elég a szakmai háttér és a jó pálya, ahhoz születni is kell. Így aztán örömmel mondhatom el, hogy minden korosztályban látok két-három olyan labdarúgót Pallagon, akik vihetik annyira, mint Sándor Tamás. Vagy akár még többre is, hiszen a maiak azért jóval komolyabb lehetőség előtt állnak, mint a húsz évvel ezelőttieknek.

Cívishír: Arra utalsz, hogy amikor te voltál gyerek, még műfüves pálya sem volt a városban, nemhogy futballakadémia?
Garamvölgyi Péter: Mi még salakpályán edzettünk, ma pedig már minden tökéletes. Télen-nyáron kiváló pályákon tudnak edzeni a maiak, ami óriási különbség. Ugyanakkor ez nem előny a nemzetközi viszonylatban, hiszen a világ fejlettebb részein mindenhol ilyen körülmények között dolgoznak az utánpótlásban.

Cívishír:  Azért felemelő érzés lehet a pallagi közegben dolgozni.
Garamvölgyi Péter: A pallagi környezet valóban felemelő, illetve az a tudat is, hogy a DVSC-nek dolgozom, és olyan kollégáim vannak, mint Herczeg András, Sándor Csaba, Madar Csaba, Szatmári Csaba vagy Kerekes Zsombor, akiket régen a lelátóról csodáltam. Szinte már családi örökségem a vágy, hogy a DVSC-nél edzősködjek, és amikor a  gyerekek reggeli edzésére kiérek, akkor döbbenek rá, vagy akkor tudatosul bennem, hogy Loki-edző vagyok. Ez a feladat ugyanakkor komoly felelősséggel is jár, és minden nap a legjobbat kell nyújtani ahhoz, hogy ott is tudjak maradni. 

Cívishír: Meglehetősen korán, egészen fiatalon adtad edzősködésre a fejed. Meguntad a focit játszani?
Garamvölgyi Péter: Nem untam meg, csak nem láttam már magamon a fejlődés lehetőségét. Apától láttam az edzőszakma izgalmait, előnyeit és nehézségeit, hamarabb képben voltam, mint más, ezért is vállalkoztam arra, hogy elkezdem kijárni az edzői iskolákat. Hamar abbahagytam a focit, de hamarabb kezdtem az edzői szakmát.

Cívishír: Milyen útravalót kaptál édesapádtól?
Garamvölgyi Péter: Az ragadt meg tőle bennem, hogy a döntéseimet vállaljam fel, és azokat egyedül hozzam meg, mert jobban el tudom fogadni úgy, még akkor is, ha az a döntés – tegyük fel – hibás.

Cívishír: Abban, hogy kevés sztárt nevel ki a magyar foci, és gyenge a válogatott, az utánpótlásedzőknek is van némi felelősségük. Te hogyan képzed magad, hogy megragadjon benned a „szakma”?
Garamvölgyi Péter: Először is szeretném végig járni az MLSZ licenszrendszerét, de addig is nyitott vagyok mindenre. Nekem nem adatott meg a komoly professzionális pályafutás, mint Kerekes Zsombiéknak, rájuk is figyelek, őket is meghallgatom, továbbá az internetnek hála ma már rengeteg futballszakmai tanulmány elérhető egy kattintásra, ezekre is vadászom a világhálón, majd megpróbálom a saját képemre szabni. Nyitott szemmel járok-kelek.

Cívishír: Nagy port kavart a portugálok távozása, de nem az állítólagos balhék részletei érdekelnek, hanem az, hogy hoztak-e újat a debreceni focinak? 
Garamvölgyi Péter: Én úgy gondolom, hogy mindenkitől lehet tanulni. Voltak olyan meglátásaik a labdarúgással kapcsolatban, amik jónak bizonyulhatnak a jövőben. Ezeket érdemes megfontolnom és esetenként beépítenem a saját edzői munkámba.

Legszívesebben elfelejtenénk azt a vesszőfutást, amit az előző szezonban produkált a DVSC, de könnyebben menne, ha tudnánk az okait. Segíts!
Garamvölgyi Péter: Én nem csak a meccseket láttam a Nagyerdei Stadionban, hanem sok edzést is Pallagon, de a konkrét okokat azok tudhatják, akik egészen belülről élték át ezt az időszakot. Mindenki számára csalódás volt az elmúlt szezon, de bízzunk benne, hogy egy sokkal jobb következik!

Cívishír: Új csapat alakult, sokan félnek, hogy újabb szenvedős idény elé nézünk. Pallagon te képben vagy. Kecsegtess valami jóval!
Garamvölgyi Péter: Én abszolút optimistán tekintek az új szezon elé, hiszen sokak vágya teljesül: debreceniekre épülő DVSC vág neki a bajnokságnak. Szeretném emlékeztetni a szurkolókat, hogy amikor ilyen sok debreceni játékos szerepelt a csapatban és debreceni kötődésű edzők ültek a kispadon, akkor azok sikeres esztendők voltak. Ha ezek a fiatalok megkapják a lehetőséget, akkor szerintem meghálálják a bizalmat!

Cívishír: Melyik minden idők legjobb DVSC-tizenegye?
Garamvölgyi Péter: Horváth B. vagy Mező – Bernáth, Gojan, Sándor Cs., Szatmári – Madar, Sándor T., Vadicska, Dombi  – Arany, Kerekes. Edző: Garamvölgyi Lajos. 

Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben?
Garamvölgyi Péter: A Nagyerdei Stadion és a környéke. 

Cívishír: Mi a legrosszabb?
Garamvölgyi Péter: A közlekedés, a kevés zöldhullám.

Cívishír: Ki a legjobb fej Debrecenben?
Garamvölgyi Péter: Garamvölgyi Lajos Péter, a fiam.

Cívishír: Görögsaláta vagy birkapörkölt?
Garamvölgyi Péter: Lehetőleg hús minden mennyiségben, saláták nélkül. Mondjuk hús hússal.

Cívishír: Sör, bor vagy pálinka?
Ha összejön a baráti társaság, akkor főként sör.

Cívishír: A tévében mi köt le?
Garamvölgyi Péter: A sport- és a horgászműsorok.

Cívishír: Ajánlj három könyvet az olvasóknak?
Garamvölgyi Péter: A Bronzkorszak, A DVSC Európában és A debreceni futball képes kalauza.

Cívishír: Fogyóban a nemzet: győzd meg a fiatalokat arról, hogy az apaság boldogság!
Garamvölgyi Péter: A gyerek természetesen felelősséggel jár, de olyan érzelmi töltetet ad az embernek, ami nélkül mindenki szegényebb. Az apaság olyan élmény, amit nem lehet szavakba önteni. Azt át kell élni!

Cívishír: Kifogtuk neked az aranyhalat, kívánhatsz tőle hármat!
Garamvölgyi Péter: Egészség, boldogság, siker. Utóbbival együtt a gazdagság is jön!

Cs. Bereczki Attila