Csorba Attila Las Vegas és Debrecen között ingázik – kibeszéltük Amerikát és a biliárdot

Cívishír: Azt súgta meg nekünk Benczik Zsolt DEAC-os futballedző, hogy versenyzési céllal biliárdklubot alapítanál Debrecenben.
Csorba Attila: Így igaz!

Cívishír: Azt is hallottuk, hogy az elmúlt évtizedet az Egyesült Államokban töltötted, ott szállt meg az ihlet?
Csorba Attila: Én már itthon is játszottam elég magas szinten, de valóban Amerikában fogalmazódott meg a gondolat. A debreceni sportpalettáról hiányzik egy ütőképes biliárdcsapat. A Stationnek van ugyan csapata az NB II-ben, de zömében nem debreceniek játszanak.

Cívishír: Amerikában más szinten van a biliárd, látjuk a filmekben is.
Csorba Attila: Ég és föld a különbség. Szinte nincs olyan vendéglátóhely, ahol ne lenne legalább egy asztal, és a baráti társaságoknak rendszeresen program, kikapcsolódási lehetőség. Olyan, mint nálunk a névnap, egy apropó arra, hogy összejöjjenek.

Cívishír: Magyarországon is hasonló volt a helyzet a kilencvenes években!
Csorba Attila: Mert az újdonság hatásával hatott a rendszerváltás után. A kétezres évekre lecsengett, vélhetően az anyagiak miatt, egyre több pénzt kértek egy-egy asztal bérléséért a szalonokban, amelyeknek más funkciója nem is volt, hiszen nem lehetett például táncolni, szórakozni.

Cívishír: Mesélj az amerikai biliárdpartikról!
Csorba Attila: Ott elég, ha elmegyünk hárman egy bárba, ott van Johnny, Freddie és Tommy, akik szintén szeretnek biliárdozni, meg még mások, mindenki bead tíz dollárt, és játszunk egy jó meccset. A végén pénzt kap a győztes trió, a legjobb játékos, de még a vesztes is valamennyit. Közben jól érezzük magunkat, iszogatunk. Ez a nap lehet akár hétfő, kedd vagy szerda is, azaz szürke hétköznap.

Cívishír: Sok magyar nem tudja megengedni, hogy a szürke hétköznapokon is kirúgjon a hámból!
Csorba Attila: Kétségtelenül nagyobb kint az anyagi biztonság, vagy annak az érzete. Nem spórolnak úgy, mint a magyarok, hiszen nekik egy váratlan kiadásra is van fedezetük a hitelkártyájukon.

Cívishír: Azt azonban ott is vissza kell fizetni! Gondolom, ingyen nem adnak ott sem semmit.
Csorba Attila: Ez igaz, de ott van a biztonság, hogy nem üthet be a ménkű, nem dől össze a világ, ha mondjuk letörik egy foga egy amerikainak, mert ki tudja fizetni. Nekem három év után a bank egyszer csak küldte a levelet, hogy felajánlottak 2500 dollárt. Nem értettem, mi történik, ezért bementem érdeklődni. Közölték, látják a számlámon, hogy rendszeresen érkezik rá a fizetésem, azaz megbízható ügyfél vagyok, ezért kapok hitelkeretet. Néhány éven belül ez a keret 7500 dollárra – mintegy 2,5 millió forintra – emelkedett, anélkül, hogy kértem volna.

Cívishír. Az egyszerű amerikai melós, aki elmegy biliárdozni a kocsmába, hogyan él?
Csorba Attila: Jól! Ha Amerikában van munkád, akkor megélsz. Nyilván óriási különbségek vannak az életszínvonalban, de átlagbérből lehet bérelni mondjuk egy 70-80 négyzetméteres lakást, autót fenntartani és még spórolni is.

Cívishír: No de mindenkinek jut munka?
Csorba Attila: Aki akar dolgozni, annak igen. Én egyszer megkérdeztem a főnökömtől, miért alkalmaz engem, hiszen pedagógus vagyok, nem karbantartó, nem tudok szerelni ezt-azt a lakásban, mire azt felelte, hogy megbízható vagyok, minden nap pontosan járok dolgozni. Szóval Amerikában elég a megbízhatóság, és ők majd betanítanak téged az adott munkára. Ha keveset tudsz, azt is értékelik, és majd képeznek. Amikor házassági válságba kerültem, egyáltalán nem beszéltem erről a munkahelyen, nem teregettem ki a szennyest, de valahogy megtudta a főnököm, és pszichológus segítségét ajánlotta fel, hogy minél hamarabb túljussak a problémán.

Cívishír: Az Egyesült Államokról azt mondják, a korlátlan lehetőségek országa. Ezért mentél oda?
Csorba Attila: Mondhatni, hogy igen. 2010-ben először Floridában dolgoztam a szállodaiparban, majd onnan másfél év után költöztem át Las Vegasba. Kaptam egy jó állásajánlatot.

Cívishír: Kaszinók, pénz, csillogás…
Csorba Attila: Semmi köze nem volt a munkámnak a szerencsejátékhoz. Lakásokat tartottunk karban, tataroztunk. Javítási, szerelési munkákat végeztünk. 

Cívishír: Florida és Nevada között, felételezem, van némi különbség, és nem csak földrajzi értelemben.
Csorba Attila: A déli államok a latin bevándorlók terepe. Ők zárt közösségeket alkotnak, nagyon nehéz beférkőzni közéjük. Nemcsak egy magyarnak, hanem a született amerikainak is, ha nem tud spanyolul. Van olyan McDonald’s Floridában, hogy csak egy ember, a menedzser beszél angolul. Oda, ha nem beszélsz spanyolul, fel se vesznek dolgozni. A latinók egyébként rendkívül szorgalmasak, megdolgoznak a pénzért, de túl sokra nem vágynak. Jusson pénz a gyerekekre, hétvégén pedig sörre és ételre, aztán hétfőn megint mennek dolgozni.

Cívishír: Van rasszizmus Amerikában?
Csorba Attila. Van, de erről nem szabad beszélni. Északon a fehér amerikaiakban megvan a felsőbbrendűségi érzés a latinókkal és a feketékkel szemben, de ezt nem mondják ki. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy mivel fehér vagyok, nincs tetoválásom, másképp állnak hozzám. Ezt senki nem fogja bevallani, de ez így működik. Las Vegasban egy kaszinóban tíz pincérből kilenc fehér…

Cívishír: Innen, távolról, a televízióból Florida sokkal szebbnek és barátságosabbnak tűnik, mint a sivatag közepén épült Las Vegas. Miért váltottál?
Csorba Attila: Nevadának is megvan a maga szépsége, de kétségtelen, hogy ha valaki turistaként Magyarországról csak két hétre tud kimenni, akkor mindenképpen Floridát válassza. Az élet azonban egy fiatal számára nem ott a legjobb, hiszen hiányzik a pezsgés. Floridát retirement state-nek, azaz nyugdíjas államnak nevezik, mert sok nyugdíjas költözik oda északról az időjárás miatt. Sosincs hideg, de igazából tikkasztó hőség sem. Húsz fokban lehet telelni, de nyáron is maximum 32-33 fokig emelkedik a hőmérséklet. Én egy kisebb településen laktam, ahol hétvégén az utolsó vendéglátóhely is éjfél után bezárt. Ezt én – aki Debrecenben hajnalig bulizott – meglehetősen furcsának találtam. Miamit leszámítva ilyen nyugdíjas tempót diktál Florida. Természetesen nem a bulizás az életem fő értelme, csak érdekességként említettem. Florida gazdasága is elmarad sok más államétól, a munkabérek is alacsonyabbak. Ahogy mész északra, egyre nő az órabér ugyanazért a munkáért, ami a bevándorlással hozható összefüggésbe: északon kevesebb az olcsó munkaerő.

Cívishír: Bejártad az Egyesült Államokat – melyik a legjobb hely?
Csorba Attila: Hirtelen nem tudom összeszámolni, de körülbelül negyven államban biztosan megfordultam. Amikor kimentem, három hónapig egy fuvarozó cégnél dolgoztam, az eBay-ről vásárolt motorcsónakokat és motorbicikliket szállítottam ki. Chicago volt a legészakibb pont, Texas déli része pedig a legdélebbi. Szerintem Utah és Arizona a két legszebb természeti szempontból, utóbbiban laktam is.

Cívishír: Azt mondják, a „vidéki” Amerika más világ.
Csorba Attila: A közép-nyugati kisebb városok valóban olyanok, mintha egy cowboyfilmbe csöppennél. Még mindig vannak facölöpökre épített utcák – ezek nekem nagyon tetszenek. 

Cívishír: Egy közép-kelet európaihoz miként viszonyulnak az amerikaiak?
Csorba Attila: Amint a nyelvi akadályokat leküzdöd, azaz megtanulsz angolul, ugyanúgy tekintenek rád, mint egy ott született emberre. Nagyon sok barátra tettem szert.

Cívishír: A biztonságérzet is megvan?
Csorba Attila: A kisebb településeken maximálisan, de egy nagyvárosi gettóban sem ér atrocitás, ha arra tévedsz véletlenül. Ott egymásra veszélyesek a különböző bandák, nem az egyszerű járókelőkre. Las Vegasban például olyan negyedben is dolgoztam, ahol fehérek egyáltalán nem laktak. Kétszázötven lakásnak voltam a karbantartója, 248 lakásban feketék laktak, a maradék kettőben pedig mexikóiak. Soha semmilyen inzultus nem ért. Megesett, hogy késő este furcsán nézett rám egy fekete férfi, de semmi több. A szegregált lakóövezetek Las Vegasban is megvannak, én meg tudom mondani utcára, házszámra, hogy melyik a feketék, a latinók és a fehérek lakóövezete. Mindenki tud erről, de senki nem mondja ezt ki.

Cívishír: Gyakran olvasunk lövöldözésekről szóló híreket az Egyesült Államokból.
Csorba Attila: Las Vegasban is lövöldöznek minden nap, csak nem verik nagy dobra, nem tenne jót a városmarketingnek és a turizmusnak. Egyszer, amikor a szüleim és az öcsémék meglátogattak, elmentünk közösen egy nagy Las Vegas-i bevásárlóközpontba. Egyszer lövéseket hallottunk, mire betereltek egy boltba, és annak a hátsó kijáratán távoztunk, majd a biztonságiak a személyzeti folyósón keresztül kísértek ki minket az épületből. 

Cívishír: Kiderült, mi történt?
Csorba Attila: Egy vevő berágott az egyik eladóra, és mérgében lőtt kettőt a levegőbe. Szerencsére nem sérült meg senki.

Cívishír: Akkor ott nem ajánlott melegebb éghajlatra küldeni valakit, hiszen hamar előkaphat egy fegyvert!
Csorba: Óva intek mindenkit ettől, de még attól is, hogy autóval levillogja vagy ledudálja az előtte haladót, ami Magyarországon nagy divat. Velem is közölték már az elején, hogy ezektől tartózkodjak, mert előfordulhat, hogy az illető megáll előtted, majd fegyverrel száll ki a kocsiból, és úgy von kérdőre. Ne keresd a bajt, és akkor nem esik bajod – ez kint a mottó.

Cívishír: Most Las Vegas és Debrecen között ingázol?
Csorba Attila: Mondhatjuk így is, bár mostanában többet tartózkodom itthon. Van kint egy cégem, biliárdasztalokat és egyéb kellékeket forgalmazunk.

Cívishír: Akkor biliárdozzunk, ha már Amerikát kiveséztük! Biliárddákó Debrecenben is mindenkinek volt már a kezében, de feltételezem, hogy itt most a sport egy másik szintjéről beszélünk, és nem a kocsmabiliárdról.
Csorba Attila: A versenybiliárd egy másik világ, de magam is egy biliárdszalonban tanultam meg játszani, ugyanúgy játszottam, mint bárki más akkoriban, csak én napi rendszerességgel gyakoroltam. Édesapám ugyanis üzemeltett egy szalont a Nagyerdőn, a későbbi Sárkány nevű diszkó helyén. Elterjedt a városban, hogy jól játszom, mert egyszer csak meghívtak az akkor már bajnokságban induló Imperial csapatába úgy, hogy azokat az embereket még látásból sem ismertem. Így kezdődött a versenyzői karrierem, de a csapat két-három év után felbomlott. Ezután négy évig Nyíregyházán tanultam a főiskolán, ebben az időben egyáltalán nem játszottam, de amikor hazajöttem, a Debrecen Plazában újabb csapat alakult, és ott újrakezdtem. Két év múlva már magyar bajnoki címet ünnepeltünk, majd címet védtünk, jómagam pedig másfél évig vezettem az országos ranglistát, és háromszor egyéniben is magyar bajnoki címet nyertem.

Cívishír: Tisztázzuk, hogy miben más a versenybiliárd, vagyis a pool, mint a kocsmai! Itt ugye nem a vesztes fizeti a sört?
Csorba Attila: A versenybiliárdban több fajta játéknemet különböztetünk meg, 8-ast, 9-est, 10-est. Ezek az utolsó golyó számai. A játék lényege az, hogy számsorrendben kell elrakni a golyókat. A Debrecenben elterjedt kocsmai biliárdban ugyebár teli és csíkos golyókat különböztetünk meg az egyszerűség kedvéért, de ebben a szabályban nem rendeznek versenyeket. Sőt, ilyen szabályt a világon máshol nem is ismernek.

Cívishír: Akkor a magyarok megteremtették a saját biliárdos kultúrájukat! Erre is büszkék lehetünk?
Csroba Attila: Ez inkább a spórolás szülte szabály. Annak idején pénzzel működtek a biliárdasztalok a vendéglátóhelyeken, és így – csíkosra és telire osztva a golyókat – tovább tart egy játék. A versenybiliárdban oda teszed el a feketét, ahova akarod, vagyis az jut kedvezményes helyzetbe, aki az utolsó színes golyót leüti, míg a magyaros változatban az ellentétes sarokba kell a feketét pozicionálni – így tovább tart a játék.

Cívishír: Amerika és Európa csapata ádáz csatát vív egymással évről évre, az Eurosport is közvetíti. Melyik szabályban vívják?
Csorba Attila: Az a Mosconi Cup, és a 9-esben játsszák, ennek van a legnagyobb presztízse. Ez a királykategóriája a pool játékoknak. Számsorrendben kell leütni a golyókat, azaz a játék megköveteli a jó támadó- és a védőmunkát is, vagyis el lehet dugni a fehér golyót, használni kell a falakat – ez a leglátványosabb játék!

Cívishír: Egy csapatverseny miként zajlik Magyarországon?
Csorba Attila: Minimum négy fő alkot egy csapatot. Van két páros, kilenc egyéni és egy csapatparti. Aki eléri hamarabb a hat győztes partit, megnyerte a csapatbajnokit. A párosok 9-esben játszanak, továbbá van három 8-as játék, két 10-es és három 9-es. Az NB I-ben jelenleg tíz csapat versenyez két ötös csoportban. Mindkét csoport első két helyezettje jut tovább a rájátszásba, két elődöntőt és egy döntőt játszanak. Egyéniben vannak pontszerző versenyek, amelyek a kiemelések szempontjából érdekesek. Az egyéni magyar bajnokságon bárki indulhat, általában szeptemberben rendezik 9-es szabályrendszerben.

Cívishír: Debrecenben miért nincs komoly szintű versenybiliárd?
Csorba Attila: Nincsenek meg a feltételek. Az asztalok mérete éppen megfelelő, de a minőségük – ideértve a posztót, a világítást, a golyók anyagát – már nem.

Cívishír: Nem olcsó mulatság – felételezem.
Csorba Attila: Egy komoly, versenyzésre alkalmas asztal négyezer euró, de a kiszállítással, a világítással együtt belekerül ötezerbe is. Egy csapatbajnokihoz minimálisan kettő kell.

Cívishír: Gondolom, nem szándék, hanem pénz kérdése, hogy legyen egy versenyzésre alkalmas terem Debrecenben.
Csorba Attila: A legnagyobb probléma a helyiség – az asztaloknak ugyanis nagy a helyigényük. Játékosokat lehetne toborozni Debrecenben, sokan azért nem járnak már játszani, mert az ő szintjükhöz nincs megfelelő asztal a városban. Sokakkal beszélgettem. Valahol el kellene indulni, ahol a gyerekekkel is megismertethetnék a versenybiliárdot, és ne oda vigyük őket, ahol alkoholt árulnak. Egy különálló helyiségre lenne szükségünk, egy edzőteremre, és én akár még azt is vállalnám, hogy megveszem az asztalokat. Remélem, hamarosan találunk valamilyen megoldást, akár a DEAC keretein belül is. Meggyőződésem, hogy két-három éven belül az NB I-ben játszanánk, miközben az utánpótlás-nevelésre helyeznénk a hangsúlyt.

Cívishír: Las Vegasból hogyan lehet klubot működtetni Debrecenben?
Csorba Csaba: Nem kell nekem mindennap itt lennem ahhoz, ahogy egy klub működjön. A technikai elemek elsajátítása pofonegyszerű, minden más a gyakorláson, a tehetségen, a kitartáson múlik.

Cs. Bereczki Attila