Belvárosi színfolt akartak lenni – sikerült

A Roncsbár nemcsak attól különleges, hogy a klasszikus 491-es számú sárga villamos áll az udvaron, egy Góbé vitorlázó repülő akadt fent a tetőn, bugyi lóg a fejed felett, netán kalitkába szorult játékmedve, esetleg nagymamád nagyszobájában érezheted magad (1985-ben), hanem attól, hogy fokozatosan és látványosan kinőtte a ruhát, amit ráadtak. A debreceni romkocsma az elmúlt öt év során ugyanis amellett, hogy turisztikai látványosság, megkerülhetetlen koncerthelyszín, felkapott szórakozóhely lett, a társadalmi felelősségvállalás egyik élő színtere is. A placc találkozási pont, ahol helye van a megunt ruháikat csereberélőknek, a kézműveseknek, a valódi társasággal valódi társasjátékot játszóknak, de a biciklis zsibvásárnak is. Magyarul: a Roncs intézményesült; mulikulturalitása pedig annak a progresszív hitnek köszönhető, ami a tulajdonos Bernáth Csabában és Fejes Tamásban a kezdetek óta ott lobog; jót akarnak csinálni, de nem bármi áron. Profi stábbal, vérbeli vendéglátósokkal, felkészült biztonságiakkal dolgoznak és láthatóan nem meggazdagodni jöttek. Hanem nyerni. Vendéget. A vendégnek pedig élményt. Aki a nyugdíjas találkozóra jött, annak ahhoz mértet, aki látványos ketrecharcra vagy rockkoncertre, annak olyat, aki meccset nézni, annak meg olyat.

A Roncsbár mindenkinek szól kortól, identitástól és zenei ízléstől függetlenül – mindez megjelenik az extrém külsőben is, ami tetszik, tetszik, de azért senki nem vinné be a lakásba. Ezzel azt a hangulatot akartuk megteremteni, amit otthon nem lehet, és úgy érezzük, sikerült. Fontos volt például, hogy az udvarra bárki bejöhessen: az is, aki egy kólát, limonádét akar inni, az is, aki prémium kategóriás italra vágyik – kezdi Fejes Tamás. – Szeretünk kísérletezni. Volt, ami nem jött be, ám ez sosem riasztott el, továbbléptünk. Ami biztos: sosem pusztán zenés-italos szórakozóhely akartunk lenni, hanem belvárosi színfolt. Nálunk az ázsiai turisták kamerával lépdelnek, forgatott már itt a CNN, fellépett a Guns n’ Roses gitárosa, Duff Mckagan amerikai zenekarával, szerepeltünk a Forbesban és nyilatkoztunk francia tévétársaságnak is. A hangsúly akár a dizájn, akár a vendégkör tekintetében a mindenféleségen van: szerintünk ettől a sokszínűségtől működik a város.

Kimozdulni? Hétköznap?

Bernáth Csaba a hely sikerét többek között annak tudja be, hogy még öt év után is folyamatosan azon gondolkoznak, miként lehet fejlődni valamint a kialakításnál szempont volt a sokrétűség és a laza, kellemes hangulat. Utcafronti kávéterasztól kezdve pub és koncerttermen át a hátsó, növényekkel teli kerthelyiségig mindenki megtalálja a maga szórakozását vagy stílusát. A klubszintű koncertterem akusztikájával, hangulatával a Roncsbár motorja!  – Ma itthon inkább az a jellemző, hogy a legtöbben gyorsan meg akarnak gazdagodni – mondja Fejes Tamás. – Ezért aztán, ha valamelyik szórakozóhely jól megy, annak a megújítására nem költenek, úgy hagyják, ahogy van. Szerintem ez rossz üzletpolitika, hiszen a törzsvendégek, ha nem kapnak újat, egy idő után ráunnak a helyre, és elmennek máshova – mondta, hozzátéve, hogy nagyon hiányoznak a piacról a jó vendéglátósok. Ma ugyanis sokan azt csinálják, hogy nem fizetik a bérleti díjat, az italbeszállítóknak is tartoznak, és a tisztességesen működő helyekkel szemben így szereznek árelőnyt. – tisztelet a kivételnek-  Ezzel viszont rengeteget ártanak, gyakorlatilag „agyonverik” a piacot. Fejes Tamás megjegyezte azt is: itthon ma még nagyon kevés város meri felvállalni a kulturált éjszakai élet támogatását, pedig ez alapvető feltétele a fejlődésnek. Azt vallja, hogy amelyik városnak van éjszakai élete, annak van turizmusa is, a kettő szorosan összefügg egymással. Elismeri viszont, hogy Debrecen ebből a szempontból nincs könnyű helyzetben, mert az úgynevezett cívis mentalitás kerékkötője a fejlődésnek. Egyrészt azzal, hogy az itt élő emberek többsége alapvetően nem szereti az újdonságokat, a változásokat, másrészt a debreceniek szórakozási igénye péntekre és szombatra van „kihegyezve”, a hét többi napja gyakorlatilag „halott”.

Bernáth Csaba ehhez annyit tett hozzá, hogy szerinte még ennél is rosszabb a helyzet, mivel Debrecen a szórakozást tekintve „egynapos” város lett: csak a szombat számít igazán erősnek, és hiába van több ezer egyetemista, sokan közülük inkább Budapestre járnak szórakozni.

Az éjszakai élet minőségi szórakoztatást nyújtson!

Még mindig él az a téves sztereotípia, hogy az éjszakai élet egyenlő a kocsmázással, a randalírozással – veti közbe Fejes Tamás. – Ez nagy hülyeség! A kulturált szórakozás a világon mindenütt vonzza az embereket, de ehhez profi vendéglátósok, színvonalas biztonsági szolgálat és persze nívós programok kellenek, de ez utóbbi is csak akkor igaz, ha ezt a vendéglátósok többsége felvállalja.  – Akármilyen programot hozunk is hét közben a Roncsba, az embereket nagyon nehéz „kirobbantani” otthonról – magyarázta Tamás. – Jó lenne, ha itt, a Csapó utcán még nyílna 4-5 különböző stílusú, színvonalas szórakozóhely, mert szerintünk ezek nem egymás konkurenciái lennének, hanem éppen ellenkezőleg, egymást erősítenék. Egyből nagyobb lenne a környéken a forgalom, az emberek rászoknának, hogy nem csak pénteken meg szombaton érdemes kimozdulni. Mindegyik hely más-más programot kínálna, így végre megmoccanna valami. Sok vendéglátós semmiféle programot nem ad a vendégeknek, de ügyeskedéssel ideig-óráig megél valahogy ebből a tevékenységből. Még mindig jellemző magatartás, hogy úgy szeretnék eladni a pálinkát és a whiskyt, hogy nem tesznek mellé semmilyen egyéb szolgáltatást. (2014-ben Magyarország második legjobb klubja lett a Roncsbár 279 élőzenés produkcióval).

Azzal mindketten maximálisan egyetértenek, hogy a debreceni városvezetés felismerte a problémát, és igyekszik is tenni azért, hogy felpezsdüljön az éjszakai élet. Ugyanakkor például a Magyarországon érvényben lévő zajrendeleteket kifejezetten vendéglátóipar-ellenesnek tartják, mint mondják: sehol a világon nincs olyan, hogy a belvárosban szigorúbb zajkorlátozás érvényes, mint a kertes, családi házas övezetekben. Pont fordítva kellene lennie – mondják, hiszen a szórakoztató negyedek általában a belvárosban vannak, nálunk is ott kellene megengedőbbnek lennie a szabályozásnak. Fejes Tomi egyszerűen nonszensznek tartja, hogy a mostani előírások szerint például ha 20 ember beszélget egy kerthelyiségben, az már zajongásnak számít. A cívis mentalitás bizonyításához még egy adalékot hozzátett: előfordult már többször, hogy olyankor is feljelentették őket a hangos zene miatt, amikor nyitva sem voltak!

Nagyobb balhé nélkül

Bár Csaba és Tamás is öt éve látja testközelből a Roncsban a mindennapokat, azt egyikük sem kockáztatná meg, hogy beáll a pultba, maradnak inkább az innenső felén, abban azonban biztosak, hogy profi vendéglátósnak születni kell. – Egy-egy jó estén, ha nem is egyszerre, de akár két-háromezren is megfordulnak nálunk; ekkora létszámnál egyszerre kell figyelni mindenre, éppen ezért dolgozunk a legjobbakkal: kiváló üzletvezetőkkel, nagy létszámú rendészettel, továbbá együttműködünk a hatóságokkal – javarészt ennek köszönhető, hogy a 2012-es nyitástól nagyobb rendbontás soha nem volt – magyarázza Bernáth Csaba. Hozzáteszi:  igyekszenek megfelelni a szigorú előírásoknak, amit alátámaszt, hogy az elmúlt 5 év alatt semmilyen nagyobb büntetést nem szabtak ki rájuk.

Civilek a placcon

Amit a tulajdonosok szerényen nem mondanak ki, a Roncs az utóbbi időben a társadalmi felelősségvállalás iskolapéldájává vált. Tavaly koncertekkel, színházi előadással aktív szerepet vállaltunk az 56-os esemény évfordulóján. Sokan emlékezhetnek még rá, itt kezdte meg működését a Szatyor nevű termelői piac, hatalmas siker a bringás zsibvásár, ahol mondjuk egy csengő cserél gazdát pár küllőért, ide hozhatják termékeiket a kézművesek, de többször tartottunk már informatikai ötletbörzét és használtruha-vásárt is. Azzal együtt, hogy ezekért a rendezvényekért a szervezőktől sosem kérünk pénzt, megéri, hiszen találkozási pont jön létre azok számára, akik egyébként talán össze sem futnának – sorolta Bernáth Csaba

T.T.-BCSH