Az öreg halász és a tehén

Hosszas bolyongás után, a teljesen érthetetlen Péterfia utcai csúcsforgalomban – hétvégén! – sikerült megérkeznünk a tizenvalahány vetítőtermes helyi multiplexbe, bár ekkor még nem találtuk árulkodónak, hogy a mélygarázsos parkolót hermetikusan lezárták, öles betűkkel hirdetve, hogy megtelt. A jegypénztárakhoz közelítve jött aztán a döbbenet; mintha legalább tíz lányiskola növendékeit vezényelték volna ki a pláza teljes területére, súlyosbítva a talányos néven futó Házasság hete projekt alkalmából felállított bódék termékmenedzsereivel.

A megvilágosodás sorban állás közben ért bennünket; a jelen lévő tini lányok a szürke összes, létező árnyalatára voltak kíváncsiak, és, hogy örömünk teljes legyen, azt is megtudtuk, hogy a helyi hírharsona közlésével ellentétben az általunk megtekinteni vágyott Timbuktu című filmet néhány utcával odébb, az Apollóban játsszák. Hála a sokat szidott kettes villamosnak, sikerült kezdésre odaérnünk, s a film végén mind a négyen elégedetten távoztunk; egy ilyen zsánerű – mellesleg Oscarra jelölt – mozira ennyien kíváncsiak ma Debrecenben (bár a vasárnapi ebéd utáni kezdési időpont is közrejátszhatott, és hát a reklámra sem költöttek vagyonokat; konkrétan egy fillért sem).

A téma fájdalmasan aktuális, az iszlamista dzsihadisták által megszállt területen játszódik Abderrahmane Sissako hátborzongató dolgozata, s rendkívül merészen mutatja be a helyi lakosok és az Iszlám Állam ütött-kopott motorokon és kisteherautókon közlekedő állatvilágának viszonyrendszerét. Allah harcosai percenként hoznak új, nyílván hülyébbnél hülyébb, fanatizmusuk által diktált törvényeket; nem lehet zenét hallgatni, a hölgyeknek mindenkor kötelező kesztyűt hordaniuk, tilos a sport; az engedetlenség pedig súlyos testi fenyítésekkel jár.

Épp a szinte már cinikus túlélési szabályszegést követik el a film csúcsjelenetében, amikor is helyi fiatalok labda nélkül játszanak le egy focimeccset, imitálva gólörömöt, kihagyott helyzeteket, hosszú indításokat a töprengő, géppisztolyos motorosok felügyelete mellett (egyébként a premiert megelőző hetekben jelent meg az a hír, miszerint kivégeztek 13 iraki fiút, mert titokban megnéztek egy kupadöntőt).

A Timbuktu környékén játszódó film a dzsihadisták által molesztált helyiek mindennapos történeteiből áll össze egésszé; bár kétségtelenül van fikciós szál is: egy helyi pásztor gyermekének figyelmetlensége miatt az egyik tehén a tó vizében szétszakít egy halászhálót, mire válaszul a halász megöli az állatot. Az apa viszont utóbb dulakodás közben a halásszal végez, s ezzel lehetetlen helyzetbe vezérli magát; az örökösöknek megítélt kártérítés összege reménytelenül meghaladja lehetőségeit, ezért pedig a szigorú törvények értelmében az életével fizet. De nem is igazán ez a fontos, hanem a humánus ellenállás az értelmetlen szélsőségekkel szemben.

A Timbuktut már csak azért is érdemes megnézni, mert nem valószínű, hogy mauritániai filmekkel túl sűrűn találkozunk a közeljövőben; illetve, hogy felfogjuk kik is azok az iszlamista harcosok, akiknek katonái gond nélkül használják célba lövésre a több száz éves timbuktui faszobrokat és felbecsülhetetlen értékű emlékeket. Nem mernénk nagy tételben fogadni, hogy a lengyel Ida vagy az orosz Leviatán mellett biztos befutó lenne az Oscar-gálán, de az, hogy idáig egyáltalán eljutott, nagyon sok mindent elárul.

SzN

Timbuktu
színes, feliratos, francia-mauritániai filmdráma, 97 perc, 2014  [(16)]
rendező: Abderrahmane Sissako
forgatókönyvíró: Abderrahmane Sissako, Kessen Tall
zeneszerző: Amin Bouhafa
operatőr: Sofian El Fani
producer: Sylvie Pialat
versek: Zalán Tibor, Paudits Zoltán
vágó: Nadia Ben Rachid
szereplő(k): 
Abel Jafri (Abdelkerim)
Kettly Nöel (Zabou)
Ibrahim Ahmed (Kidane)
Toulou Kiki (Satima)
Layla Walet Mohamed (Toya)
Mehdi A.G. Mohamed (Issan)
Hichem Yacoubi (Djihadiste)