Az ember, aki megpróbál kapust faragni a Lokinak

Cívisír: – Gratulálunk, nagyszerű dolog az ötszörös bajnoknál kapusedzői álláshoz jutni, de nem irigyeljük, mert a leggyengébb csapatrészt kapta.
Erdélyi Miklós: – Én nem mondanám gyengének, bár kétségtelen, hogy az ősz nem a kapusbravúrokról szólt a DVSC-nél.

Cívishír: – Márpedig Debrecenben általános vélemény, hogy a Lokinak égető szüksége lenne egy jó kapusra.
Erdélyi Miklós: – A kapussors sajnos olyan, hogy szinte mindig rajtunk csattan az ostor. Egyébként van egy nagyszerű kapusunk Vukasin Polekszics személyében.

Cívishír: – Köszönjük, ismerjük. Nevezzen meg egy olyant, aki 2012 nyara előtt hadra fogható.
Erdélyi Miklós: – Én Verpeczet, Malinauskast és Panticsot sem nevezném gyengének, s nem azért, mert most a kötelességem fényezni őket. Verpecz már többször bizonyította a rátermettségét, sajnos a Basel elleni meccseken hibázott, utána pedig már kiesett Herczeg András kegyeiből. A mindenkori vezetőedzőnek ehhez egyébként joga van, hisz ő állítja össze a csapatot. Malinauskasról ne feledjük, hogy a Liteksz Lovecs elleni győztes párharcban döntő érdemeket szerzett, ezáltal hathatósan hozzájárult a DVSC csoportkörbe jutásához.

Cívishír: – A szurkoló sajnos olyan negatív természetű, hogy nem csak a kapusbravúrokra emlékszik.
Erdélyi Miklós: – Igen, elismerem, kaptunk az ősz folyamán gólokat, melyeket potyának túlzás lenne nevezni, de fogalmazzunk úgy, hogy elkerülhetők lettek volna.

Erdélyi Miklós és családja  (Fotó: bulvaros.hu)

Cívishír: – Lesz-e erősítés kapusposzton?
Erdélyi Miklós: – Erre nem tudok válaszolni. Nem titkolózom, azért nincs mit mondanom, mert még nem beszéltünk át a konkrét lehetőségeteket a klubvezetéssel.

Cívishír: – Apropó, klubvezetés! Mit gondol, miért Önre, egy alig 30 éves fiatalemberre esett a választás?
Erdélyi Miklós: – Talán azért, mert a DVSC utánpótlásában jól végeztem a munkámat, illetve már 23 éve a kapuban állok.

Cívishír: – Azért elég hirtelen és váratlanul ugrott be a képbe.
Erdélyi Miklós: – Bevallom: engem is nagyon meglepett, amikor Szima Gábor elnök úr megkérdezte, hogy elvállalom-e.

Cívishír: – Mit mondott?
Erdélyi Miklós: – Ekkora ziccert nem lehet kihagyni! Ha az embert harmincévesen az ország legjobb csapatának a szakmai stábjához hívják, akkor azon nincs mit gondolkozni.

Cívishír: – Mit szól, ha majd a fejéhez vágják, hogy zöldfülű?
Erdélyi Miklós: – Huszonhárom éve állok a kapuban. Aki nálam többet védett, az mondhatja, attól elfogadom.

Cívishír: – Mező József a Cívishírnek az ősz folyamán elmondta, hogy nála Verpecz az első számú kapus. Önnél?
Erdélyi Miklós: – Majd a tavaszi rajtig eldöntöm. Azt favorizálom, aki jobban, lelkesebben, elszántabban edz, illetve a legjobb formában véd. Én csak ajánlást teszek, a csapat összeállítása továbbra is a vezetőedző dolga.

Cívishír: – Miért mondják a kapusok, hogy nehéz a kapus szakma, azon túl, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze?
Erdélyi Miklós: – Mert a kapus sokszor kiszolgáltatott, és ehhez a munkához különös lelkiállapot szükséges. Ha úgy kezdődik a tavasz, hogy a DVSC kapusa a harmadik percben megfog egy ziccert, akkor az neki az egész szezonra szárnyakat adhat. De ha kap egy potyát a meccs elején, akkor bele is bukhat. Maradjunk annyiban, hogy egy mezőnyjátékosnak könnyebb a helyzete.

Cívishír: – Izgul?
Erdélyi Miklós: – Egyáltalán nem. A kapusmesterséget ismerem gyakorlatban is, elméletben is. Ha vezetőedzőként várnám a tavaszt, akkor bizony izgulnék. Az számomra idegen terep. A kapusok közt azonban otthon vagyok.  

BeA