Az apás szülések debreceni úttörőjét köszöntötték

Európában is egyedülálló módon, már 1992-ben „bababarát kórház” címet kapott a WHO-tól a debreceni szülészeti klinika, amiért az apák előtt is megnyitotta a szülőszobát. A változás jelentőségét a szakembereken kívül talán csak azok a férfiak fogták fel igazán, akik végre jelen lehettek az élet egyik legfontosabb pillanatánál (nem beszélve most természetesen az anyákról). E nagy horderejű lépésben meghatározó szerepe volt Szeverényi Péter szülész-nőgyógyász, klinikai szakpszichológusnak, akit 70. születésnapja alkalmából tudományos üléssel köszöntöttek január 17-én munkatársai, barátai a Kenézy Villában.

– Szeverényi Péter üttörő munkát végzett a „bababarát” cím elnyerésében. Rengetegen dolgoztak ezért a célért, de talán ők is egyetértenek abban, hogy ennek a lelke és a motorja Péter volt, aki azóta az országos rendezvénnyé nőtt Születés Hetének éves megrendezéséhez szintén hozzásegít bennünket – emelte ki koszöntőjében Póka Róbert.

A szülészeti és nőgyógyászati klinika igazgatója nem vitatta el az otthonszülés igényét, de szerinte egy magzat világra jövetelének a legbiztonságosabb egy fekvőbetegellátó intézet abszolút közelsége. – Ma már az állam is milliárdos családbarát szülészeti pályázattal segít létrehozni az intézményeknek az otthoni könyezetet felidéző szűkebb miliőt. Jöhet az illatgyertya, a melegvizes medence, a bordásfal, ami tetszik, ebben is partnerek vagyunk. Abban hogy idáig eljuthattunk, óriási szerepe van Szeverényi Péternek – hangsúlyozta.

A klinikai munkatársak a korábban a Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti-Nőgyógyászati Társaság elnöki tisztét is betöltő Szeverényi Péter tudományos cikkeiből kötetet szerkesztettek (képünkön). Ennek átadásakor az ünnepelt felidézte: 1973-ban kezdett el dolgozni a klinikán és Lampé László professzor segítő támogatását élvezte a gyermekáldás előtt álló párok szülésre való felkészítésében. Erre korábban is voltak próbálkozások, de mivel elvált az elmélet és a gyakorlat, vagyis a felkészítő és a szülést levezénylő orvos személye, nem igazán volt hatékony. – Mi akkor már láttuk, hogy mindez másként is működhet. Ádám Borbálával együttműködésben sikerült megvalósítani az apák jelenlétét mind az újszülött, mind  gyermekágyas osztályon a szülőszobát is beleértve, a születés utáni emlőre helyezést, a szoptatást, mielőtt a kisgyermek kikerül a többi újszülötthöz – összegezte.

A szavak előtti tartomány

A tudományos ülés egyik előadója, Forgács Attila egyetemi docens a csecsemőkori élmények meghatározó erejéről beszélt. – Erik H. Erikson, a pszichoanalízis kiemelkedő figurája az élet nyolc nagy olyan kríziséről tesz említést, mely esetekben azok megoldási módja karakterképző és sorsformáló erővel bír. Az első nagy krízis a csecsemőkor, amikor kialakul a világ iránti ősbizalom vagy ősbizalmatlanság. Milyen a világ? Rábízhatom magamat, mert felismeri az igényeimet, reflektál rájuk, megért engem vagy éppen ellenkezőleg, nem vesz rólam tudomást? Ez a beszéd előtti kor, a legmeghatározóbb időszak, mely hatásai mindig befolyásolják a viselkedésünket, a döntéseinket, méghozzá tudatos kontroll nélkül. A tudatos az, amit el tudunk mondani. Ez viszont a kimondhatatlan tartománya – magyarázta a Budapesti Corvinus Egyetem Pszichológiai Központjának vezetője, aki pszichológusként a pácienseivel kapcsolatban a legtöbbször arra jut, ki akarnak mondani, megfogalmazni valamit, amit nem tudnak. – A kimondással képesek felhozni egy olyan rétegbe, amely már a felnőtt, tudatos életünk „uralmi területe”. Ha megfogalmazzák, végre tudnak logikus, racionális műveleteket végezni azzal a dologgal. De addig csak belülről feszít és nincsenek megoldások – tette hozzá. 

Egy jobb világért

A csecsemőkorban azonban még nincs tudatos kódolás, nincsenek szavak. – Harry Harlow amerikai pszichológus a szeretet természetét kutatva újszülött rhesusmajmokat vett el az anyjuktól annak hatását vizsgálva. Volt, amelyik majom csak üvegen át láthatta az anyját, a másik meg is érinthette a rácsokon keresztül. És olyan is, amelyiket teljesen elszeparáltak. Amikor a majmokat később összeengedték, ez utóbbiak szociális viselkedése visszafordíthatatlanul csak a verekedésre és a menekülésre korlátozódott, átmenet nélkül támadták a többieket, majd visszavonultak. Ha esetleg vemhes is lett egy-egy nőstény, a gyermekeikkel hasonlóan bántak. Más kutatások kimutatták, hogy bizonyos, a viselkedésért felelős agyi területek pótolhatatlanul elsorvadnak, amennyiben megfelelő időben nem kapnak ingert. Az állatvilágban a csecsemőkori élmények élethosszig bevésődnek, nem igényelnek sem jutalmazást, sem büntetést, sem ismétlést. Továbbá korrigálhatatlanok, maga az élmény „ragad be”. Nagy kérdés, hogy ugyanez ilyen formában az emberrel is igaz-e – fűzte hozzá.  

Forgács Attila 32 évvel ezelőtt pszichológusként kezdett dolgozni a női klinikán, majd 7 évvel később elkerült Debrecenből. A „szakmai csecsemőkora”, fogalmazott, köti ide, s egészen biztos abban, a megszületés szociális miliője a babán keresztül kihat a következő generációra. – „Kisinasként” jelen lehettem Szeverényi Péterék mellett és meggyőződésem, hogy a munkájukkal egy élhetőbb, jobb társadalom alapjait igyekeztek letenni.

RaL