A nagyatádi Szakály Péternek a Loki és Debrecen pont jó
Cívishír: – Mennyivel jobb most a Loki csapatkapitánya lenni, mint mondjuk az Újpesté! Ugye?
Szakály Péter: – Az biztos! Igazán felemelő érzés ennek a társaságnak az élén állni. Már tavaly a bajnokság végén is viseltem párszor a karszalagot, de akkor még nem voltam hivatalosan megválasztva. Miután nyáron sokan távoztak és többen jöttek, a nyári felkészülés alatt éreztem, hogy a rutint én képviselem, tehát nekem kell a pályán is, az öltözőben is vezéregyéniség lenni. Mégis meghatódtam, amikor rám esett a fiúk választása. Ez egy óriási megtiszteltetés, ugyanakkor felelősség is.
Cívishír: – Elárulod, te kire szavaztál?
Szakály Péter: – Nincs ebben titok, én Mészáros Norbit, Bernáth Csabát és Dejan Simacot jelöltem meg, méghozzá ebben a sorrendben. Úgy gondolom, ők mind a pályán, mind az öltözőben nagy tekintélynek örvendő játékosok, akik már sokat letettek az asztalra, és példaképek lehetnek a fiatalok számára. Az én szempontjaim ezek voltak.
Cívishír: – Domináns alkat vagy?
Szakály Péter: – Ezek szerint igen, mert csapatkapitánnyá választottak. Félre a tréfát: miután a pályán meghatározó szerepet töltök be, az öltözőben is próbálom összekovácsolni a társaságot. A csapatkapitány másrészt egy kapocs az edző és a csapat között. Komoly feladat. Ha én a pályán ideges vagyok, ami bizony előfordul, akkor is nyugalmat kell sugároznom. Egy kapitány nem eshet szét fejben, mert akkor az egész csapatra rossz hatással lehet. Ezért mondom, hogy komoly felelősség ez a megbizatás, és nem csak abból áll, hogy a meccs előtt térfelet választok és kezet rázok a játékvezetőkkel.
Cívishír: – Hogy látja a „cséká” szakmailag a csapatot?
Szakály Péter: – Én már a felkészülés során éreztem, hogy egy igazán ütőképes társaság kezd kialakulni. Ez egy teljesen más közösség, mint amilyen például a BL-csapat volt. Abban az egyéniségek domináltak, ebben a csapatszellem, ami diadalra vezetett minket a Fradi és a Videoton elleni rangadókon is. Tudom, hogy nem játszottunk igazán jól a Vidi ellen, de úgy nyertünk, hogy a fehérváriak gólját is mi rúgtuk. Még az elején vagyunk az építkezésnek, ez a csapat egyre jobb lesz, legalábbis remélem.
Cívishír: – Bódi Ádám mondta a Cívishírnek, hogy ő személy szerint a bajnoki címért küzd, nem pedig a dobogóért, ami a hivatalos elvárás. Mit szól ehhez a csapatkapitány?
Szakály Péter: – Ádám jól gondolkodik, szerintem is hiba lenne úgy kommunikálni kifelé, mintha simliznénk, taktikáznánk a célokkal. Az őszinteséget szerintem a szurkolóink is értékelik. Tény, hogy ez egy jó kis csapat, melynek reális esélye van a bajnoki címre. Persze, nagyon messze még a vége, de aki nem a csúcsot célozza meg az elején, nem is kerül oda a végén.
Cívishír: – Jó lehet a Szakály szülőknek, hiszen mindig ül egy bajnok a családi asztalnál.
Szakály Péter: – Nagyon büszkék ránk, mi pedig attól vagyunk büszkék, hogy őket boldoggá tudjuk tenni.
Cívishír: – Szülői nyomásra lettetek labdarúgók, vagy „véletlenül”?
Szakály Péter: – Édesapám, édesanyám testnevelő tanár, tehát nálunk a sport mindig is központi téma volt a családban. Akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy mindketten fanatikus futballrajongók. Természetesen itt voltak a Videoton elleni meccsen, és ha már ennyit utaztak, akkor megvárják a virágkarnevált. Így most igazán családias a hangulat nálam.
Cívishír: – Kinéz egy nehéz Pápa-meccs, majd egy könnyű Újpest elleni?
Szakály: – A pápai keménynek ígérkezik. Véber György figyelemre méltó munkát végzett, igazán látványos, sokpasszos játékot valósított meg, amolyan barcelonás stílust, és a nyári igazolásaikat is e stratégia mentén hajtották végre. A héten felkészülünk belőlük, hogy megtaláljuk majd a fogást rajtuk, ami nem ígérkezik egyszerűnek. Az Újpest elleni derbivel még ráérünk foglalkozni. Mindenesetre remélem, hogy ismét telt ház lesz, mert abban a miliőben felemelő érzés futballozni.
Cívishír: – A bajnokcsapat kapitánya szép ajánlatot kaphat külföldről.
Szakály Péter: – Természetesen minden magyar labdarúgó álma, hogy egy magasabb futballkultúrájú országban is szerencsét próbáljon, de engem ez a gondolat még nem nagyon foglalkoztat. Jól érzem magam Debrecenben, én vagyok a cséká, engem a Loki szereplése köt le, s nem azon jár az eszem, hogy egyszer majd hol kereshetek sok pénzt. Most másnak van itt az ideje.
Cívishír: – Milyen egy nagyatádinak Debrecenben?
Szakály Péter: – Azt hiszem, négy év alatt sikerült beilleszkednem, eldogadtatnom magam. Lassan kezdem megérteni a mentalitást, és most már elmondhatom, hogy debreceni vagyok. Igazi cívis azonban nem lehetek soha, mert ahhoz itt kell születni. Ennyit már felfogtam. Egyébként szeretem a várost, igazán élhető, nem túl nagy, de nem is kicsi. Pont jó.
Cs. Bereczki Attila
