A hajdú-bihari táncosok ötven éve világelsők voltak Karthágó amfiteátrumában
Ötvenéves jubileumi találkozón vettek részt a Debreceni Népi Együttes és a Hajdú Táncegyüttes egykori tagjai abból az alkalomból, hogy 1973-ban Tunéziában, a Karthágói Nemzetközi Néptáncfesztiválon a két művészeti csoport 20-20 táncosából vendégszereplésre, tehát egyetlen alkalomra alakult Hortobágy Együttes versenyprogramjával aranyérmet nyert. November 3-án a Csokonai Fórum Orfeum termében tartott rendezvényen mutatták be a Karthágó színpadán című, az esemény fél évszázados jubileumára megjelent kötetet is, amely egykori kordokumentumok – fotók, újságcikkek – alapján mutatja be az egykori Hortobágy Együttes tunéziai turnéjának, sikerének történetét.
Béres Zsuzsa szervező, az esemény moderátora elmondta: a Hajdú Táncegyüttes és a Debreceni Népi Együttes 10-10 táncospárja Hortobágy együttes néven utazott ki a fesztiválra. Össze kellett hangolni a két együttes munkáját, és egy 45 perces műsort adtak a történelmi helyszínű amfiteátrumban. Most, 50 év elteltével jöttek össze egy közös emlékezésre. A találkozóra megjelentetett kötet elején annak a jelvénynek a fotója látható, amelyet édesapja, Béres András mint zsűritag kapott a tunéziai fesztiválon.
Az eseményen jelen lévő Puskás István kulturális életért felelős alpolgármester hangulatában egy osztálytalálkozóhoz hasonlította az összejövetelt. Mint mondta, közös ünnepe egy baráti közösségnek, aminek tagjai hosszú idő után összejönnek, és régi emlékeket elevenítenek fel. – Munkám során találkozom olyan debreceni történetekkel, amelyeket nem szabad engedni feledésbe merülni. Önmagában a kiutazás ténye is fontos apropó volt, közösséggé tudtak formálódni a város néptáncosai. A jubileumi alkalomra megjelentetett kötethez a város is adott támogatást, hiszen a könyvben szereplő történet Debrecen története is. Feladatunk, hogy ez legyen közös emléke a városnak, ivódjon be Debrecen történetébe. A tunéziai fesztivál életre szóló, meghatározó élmény volt a résztvevőknek. Ezt tovább kell adni a jelen és a jövő számára, hogy még sokáig maradjon fenn a városban – fogalmazott Puskás István.
A találkozót Erdei Pál szervezte meg, de hangsúlyozta, ebben voltak segítői. Akit el tudott érni, mindenkivel beszélt, meghívta a találkozóra. Tőle tudtuk meg, hogy a küldöttség 60 tagja közül 24-en már elhunytak, továbbá a táncosok életkora 15 évestől a 30 egynéhány évesig terjedt.
Bakó Endre újságíró elkísérte a csoportot, és tíz cikkből álló sorozatban adta vissza a tunéziai történéseket. Azok a cikkek adják egyéként az alkalomra megjelent kötet döntő részét. A nyugalmazott újságíró, főszerkesztő elmondta, akkor szokás volt, hogy minden külföldre induló együttest kísérjen el egy újságíró. Így került ő a csoporthoz. Egyetemi diákotthonban szállásoltak el őket, és ő személy szerint nehezen tudta az ottani ételeket elfogyasztani. Élményekből többet is kapott, mint amit várt, hiszen történelmi helyen jártak, ismeretlen világot láttak. A fuzionált együttesen nem volt tapasztalható, hogy a tagok a debreceni néptánckultúrának két oldalát képviselték.
