Sült galambra várni? – nem lehet a jövő útja

A hátrányos helyzetűek munkaerőpiaci esélyeinek növelése érdekében a magyar állam kiemelt projektjeként folytatott több éves program Hajdú-Bihar megyei zárókonferenciáját tartották a szervezők november 3-án Debrecenben, a Nagysándor-telepi közösségi házban. A roma mentorhálózat eseményén a megye romavezetői mellett oktatási szakemberek, valamint a mentorprogram résztvevői, segítői vettek részt. Köztük volt Aba-Horváth István, aki a debreceni romák vezetőjeként fejtette ki véleményét az Európai Unió által finanszírozott programról. A társadalompolitikus hangsúlyozta: ő nem csak a cigányokat képviseli, hanem a velük egy közösségbe tartozó szegény magyarokat is. – Nem elfutunk a probléma elől, hanem elismerjük, felismerjük, részt akarunk venni a megoldásában.

Ez azonban úgy nem fog menni, ha abba nem vonnak be minket, nem működnek együtt velünk

– szögezte le Aba-Horváth István.

A roma-társadalompolitikus reménykedik, hogy a mentorprogram folytatódni fog, mert szükség van rá. A célok továbbra sem lehetnek mások, minthogy minél több hátrányos helyzetű embert elérni, informálni őket a lehetőségeikről, segítséget nyújtani abban, hogy otthonosabban mozogjanak a munkaerőpiacon. Akár azáltal is, hogy felébresztik bennük azt a vágyat, hogy egy újabb szakmaválasztással, humánerő kapacitásuk bővítésével nagyobb eséllyel jussanak munkához. – Egyértelmű, hogy ki akartuk mozdítani ezeket az embereket abból az állapotból, hogy a sült galambot várják - mondta. -Tanulják meg azt, hogy hogyan tudják a mindennapjaikat önmaguk könnyebbé tenni, és nem másoktól várni a segítséget. A most záruló projekt erősségei voltak az információ átadás, az együttműködés, a többi kiemelt projekttel való egyeztetés, a szakmai konferenciák és természetesen a közösség ismerete, a személyes kapcsolatok, a bizalom.

Kitettek magukért a hajdú-bihari mentorok 

A romavezető elmondta azt is, hogy az országos projektben 135, Hajdú-Biharban 15 mentor dolgozott, és a hajdú-bihariak számát a jövőben 18-ra emelik.

A hálózat egyik legnagyobb eredménye, hogy több mint százezer embert ért el országosan, és a Hajdú-Bihar megyei mentorok teljesítettek a legjobban.

Az előadásában megfogalmazta, hogy nem az a fontos, hogy „felülről” mit mondanak, hanem az, hogy akiket elértek, azok mennyire voltak elégedettek. Egy kiemelt projektben pedig ez az igazi mérce. Ők a megyében több mint tízezer embert értek el, azt azonban megsaccolni sem tudta, hogy közülük hányan találtak a munkaerőpiacon napi 8 órás munkát.

A roma mentorprogram folytatását illetően már kritikus hangot megütve elmondta az általa tapasztalt nehézségeket. – A bizalmat vissza kell állítani a roma szervezetek és a roma önkormányzatok irányába – fogalmazott. - Ott, ahol van rá humán erőforrás, nem kell az egyházi gyámokat felénk ültetni, hogy csak ők csinálják a kiemelt projekteket. Nem igaz, hogy a cigány szervezetek vagy a hátrányos helyzetű szervezetek nem tudnak projekteket lebonyolítani, forrással bánni. Annyira biztosan tudnak, mint az egyházak, akik a projekt ideje előtt és annak letelte után jellemzően szinte nem is foglalkoznak a célcsoporttal. Hogy melyik a jobb, azt majd eldönti a mindenkori döntéshozó. Az én javaslatom az, hogy építsünk bizalmat, építsünk hidat a roma közösségek vezetői felé.

Olyanok, mint egy zsoldoshadsereg

Szerinte a másik probléma, hogy az egyházak és a projektszervezetek között nincs együttműködés. Nincs cigány kontroll abban, amit csinálnak, és ahogyan csinálják, és az eredményességben sincs.

- Ez nagyon messze van azoktól a céloktól, amelyeket egy-egy pályázat a nyilvánosság bevonása tekintetében elvár - fűzte hozzá. - Aztán a programok lebonyolításában szintén hiányolom azokat a cigány szakértőket, a projektben dolgozó egyszerű embereket, akiket a közösségből emelnének ki. Azzal, hogy egy-egy program húsz embert kiemel a célcsoportból, ezek másfél évig kapnak fizetést, egy kis elméleti és gyakorlati tudást, a közösség még nem nyer semmit. De ha már azt látják, hogy részesei lehetnek a projektnek, abban dolgozhatnak, sokkal jobban magukénak érzik azt. A társadalmasítás így hatékonyabbá válhat. A cigány közösségek vezetői értik, tudják ezt. Ugyanezt mondják ők is. A cigány közösség tagjai pedig olyanok, mint egy zsoldoshadsereg. Amellett harcolnak, aki fizet, aki programot hoz, munkát ad nekik. Ehhez nem kell ideológia. Márpedig ez veszélyes játék politikai, gazdasági és szociális szempontból is. A döntéshozók, akiknek mindezt hallaniuk kellene, meggyőződésem, hogy pontosan tudják. Csak ez nem jó nekik. Hiszen a cigányközösség polgárosodik, megerősödik, célokat tud megfogalmazni, így kikerül a kiskorúságból, a gyámságból, és a közösség saját maga meg tudja fogalmazni, hogy mit akar, mit vár el. Egy ilyen közösséget már nem lehet a lehető legolcsóbban ide-oda mozgatni.

Ezt a lelketlenséget akarom levetkőztetni mindazokkal a személyekkel, akik cigány ügyben naponta tevékenykednek, naponta döntéseket hoznak és forrásokat biztosítanak bizonyos célok eléréséhez. Erre pedig ez az országos program is jó alkalom - véli Aba Horváth István. 

[Beillesztett cikk: Aba-Horváth István: egyszer minden putriba be kell kopogtatni]