Nem ismeretlen Debrecen a Bocskai-dandár új parancsnokának
Ünnepélyes keretek között vette át a Bocskai-dandár vezetését és csapatzászlóját Farkas Sándor alezredes, az alakulat új parancsnoka március 16-án elődjétől, Szloszjár Balázs dandártábornoktól a Kossuth-laktanyában. Farkas Sándor Zalaegerszegen született, majd a Magyar Honvédség kötelékében dolgozott Budapesten, Szolnokon és Debrecenben is. Öt külszolgálati feladatban (misszióban) vett részt és számos külföldi tanfolyamot végzett, amelyek meghatározták katonai pályafutását, gondolkodásmódját. Farkas Sándorral eddigi munkásságáról és terveiről beszélgettünk. Cívishír-interjú.
Gratulálunk az új megbízáshoz. Emlékszik, hol volt, amikor megtudta a hírt, hogy ön lesz az 5. Bocskai István Lövészdandár új parancsnoka?
Farkas Sándor: Köszönöm! Dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy irodájában voltam, ugyanis személyesen közölte velem a hírt. Örömöt éreztem, hiszen hatalmas megtiszteltetés a Magyar Honvédség legnagyobb létszámú szárazföldi alakulatát vezetni. Ennél nagyobb kihívást és elismerést el sem tudok képzelni!
A családja mit szólt?
Farkas Sándor: Sajnos elváltam, van egy 12 éves kislányom, aki nem nagyon tudja még értelmezni, mit is jelent, ha valaki dandárparancsnok lesz. Tudomásul vette, hogy most nem Szolnokon, Budapesten, hanem ismét Debrecenben dolgozom. A párom Szolnokon él. Nem mondhatnám, hogy örült, hisz eddig is távkapcsolatban éltünk – ő Szolnokon, én Budapesten –, de ide, Debrecenbe nehezebb az eljutás. Ennek ellenére büszke rám és mindenben támogat.
Mekkora kihívás a Bocskai-dandár parancsnokának lenni? Érezte a feladattal járó édes terhet?
Farkas Sándor: Amikor közölték a hírt, akkor nem éreztem, de amikor idejöttem, ez nyilván megváltozott. Reggel 7-től este 8-ig egyelőre minden nap bent vagyok a laktanyában, hiszen jelen pillanatban nemcsak a dandárt kell vezetni, hanem az ukrajnai háborúból adódó feladataink is megnövekedtek; az állomány nagy létszámmal vesz részt a munkában. Igazából nem is tehernek mondanám, hanem kihívásnak, egy szép és nemes feladatnak.
Hosszú utat járt be idáig. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem után Szolnokra került, majd Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen dolgozott gyakorlati oktatóként. Ezután lett a debreceni dandár 39. lövészzászlóaljának parancsnokhelyettese, majd visszatért Szolnokra, immár a különleges erőkhöz. Onnan az út a Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Főosztályára vezetett, ahol titkárságvezető volt. 2022-ben pedig következett a Bocskai-dandár. Az eddigi munkái során hol érezte magát a legjobban és miért?
Farkas Sándor: Hozzám az emberek és a kiképzési feladatok állnak a legközelebb. Amikor fiatal hadnagyként kikerültem a főiskoláról, megkaptam az első szakaszomat. Több mint harminc emberem volt. Megkaptuk a feladatot, bevettük magunkat a gyakorlótéren az erdőbe, és napokig önállóan tevékenykedtünk. Szerintem ez volt a legszebb és legélvezetesebb része a munkának. Közvetlen közelről, direkt ráhatásom volt az emberekre, velük együtt végezhettem el a rám bízott feladatokat. Ott éreztem azt, hogy gyorsan viszonylag nagy változást és fejlődést tudtam elérni a saját szakaszommal. Maradandó élmény, emellett örök barátságokat is szereztem a volt tiszt és altiszt kollégákkal.
Folyamatosan tanul, és mint látjuk, nem fél új szerepkörökben kipróbálni magát. Az Egyesült Államokban négy, Olaszországban pedig egy tanfolyamot végzett el. Meséljen az itt szerzett tapasztalatokról!
Farkas Sándor: Nem tudom, hogy a szerencsének, a fizikai felkészültségemnek, a tanulmányi eredményeimnek vagy az angol nyelvi ismereteimnek volt köszönhető, de már főiskolás koromban kijutottam az Egyesült Államokba – Virginiában, a katonai intézetben két szemeszternyi időt tölthettem el. Főleg politikai tárgyakat tanultam és idegen nyelvet. Ez, és a többi iskola is alapvetően határozta meg a katonai pályafutásomat, a hozzáállásomat és a gondolkodásmódomat. Miután Magyarországon elvégeztem a főiskolát, rövid időn belül ismét visszakerültem az Egyesült Államokba, alaplövésztiszti tanfolyamot végeztem, majd a ranger iskolát, és néhány év szünet után, 2011-ben a századparancsnoki tanfolyamot. Mind-mind nagyon hasznos, kiegészítő tudást adott ahhoz, amit a magyar oktatási intézményekben, tanfolyamrendszeren keresztül megtapasztalhattam. Az utolsó iskolám Rómában volt, ahol felsővezetői tanfolyamot végeztem a NATO Defense College keretein belül. Ez 2021 augusztusától ez év januárjáig tartott. Itt felsővezetői ismereteket szereztem. Nem annyira volt katonai, mintsem nagystratégia-jellegű. Nyilván utóbbi része a katonai hadászat vagy a katonai stratégia is, de ez nagyon széles látókört biztosított számomra. Közvetlenül nem a mostani beosztásomra készített fel, de tudom hasznosítani az ott megszerzett ismereteket. Az elmúlt 20 évben öt missziót jártam meg, és számos városban szolgáltam.
A különleges erőknél is szolgált. Mi volt a feladata?
Farkas Sándor: A Magyar Honvédségnél vannak szárazföldi alakulatok, mint például a Bocskai- vagy a Különleges Dandár is. Míg a lövészdandár nagyobb létszámmal, nagyobb tűzerővel, járművekkel hajtja végre a rá bízott feladatot, addig a különleges erők rövidebb időtartamú, intenzívebb feladatokat látnak el. Ahogy a nevében is benne van, kicsit másabb, kicsit extrémebb, különlegesebb feladatokat végeznek. Az egyik rohamlövész osztagnak voltam a parancsnoka; ez az Egyesült Államokban a ranger típusú alegységeknek feleltethető meg. 25-30 fős alegységekben, vagy ezekből a kisebb csoportokból összeállított nagyobb alegységben rajtaütéseket, vezetési pontok felszámolását, különleges felderítést hajtanak végre a katonák.
Terepen, majd irodában dolgozott. Éles a kontraszt.
Farkas Sándor: Én ezt nem látom. Tiszt esetében szerintem ennek így kell lennie. Elindulunk a gyakorlatiasabb oldalról, hiszen a szakaszparancsnok kevesebb papírmunkát végez és többet gyakorlatozik. Ahogy haladunk előre a beosztásokban, ez az arány megfordul. Kevesebb lesz a gyakorlat és több az elméleti, szervezési feladat. A tiszti élet már csak ilyen.
Milyen tervei vannak a Bocskai-dandárnál és milyen feladatok várnak önre?
Farkas Sándor: Hiszek abban, hogy a Magyar Honvédségnek és a dandárnak is elsődleges feladata, hogy az alaprendeltetésből eredő feladatunkra készüljünk fel, az pedig nem más, mint az ország fegyveres védelme. Jelen pillanatban Magyarországon nincs háború, reméljük, nem is lesz. De ettől függetlenül minden egyes országnak, nemzetnek a seregének az a feladata, hogy készüljön rá. Épp azért, mert minél nagyobb egy haderő, annál elrettentőbb erőt képvisel bármilyen lehetséges ellenféllel szemben. Így annál kisebb az esélye, hogy belesodródhat egy háborúba, hisz bolond lenne valaki megtámadni egy erős ellenfelet. Ennek a technikai fejlesztését a kormány biztosítja a honvédség számára; jönnek az új fegyverek, harckocsik, repülőeszközök. Ez egy folyamatos fejlesztési program, és emellett nagyon fontos, hogy a kiképzést is ennek megfelelően meg kell, hogy újítsuk. A dandár kiképzettségi szintje eddig is nagyon jó és nagyon magas volt, de nyilván mindig van hova fejlődni. Nemcsak az eljárásokban kell megújulnunk, azokat tovább fejleszteni, hanem fel kell készülnünk az új technikai eszközök professzionális szintű alkalmazására. Úgy gondolom, a kiképzés az első, hogy fel tudjunk készülni bármilyen előttünk álló feladatra. Ennek okán a kiképzés mennyiségét, minőségét szeretném a lehető legmagasabb színvonalra emelni.
Ugorjunk kicsit vissza az időben! Mindig is a katonai pálya érdekelte?
Farkas Sándor: Az, hogy katona leszek, konkrétan nem fogalmazódott meg gyerekkoromban, de óvodás éveimtől minden egyes farsangon sheriffnek öltöztem. Ahogy nőttem, mindig az motivált, hogy olyan munkát szeretnék, ahol emberekkel foglalkozhatok, de van lehetőségem kiszabadulni az irodából. Tehát valamilyen kreatív, ténylegesen fizikai tevékenységet végezzek, és ez a honvédségen belül szakaszparancsnokként vagy alacsonyabb szintű parancsnoki beosztásban maximálisan megvalósult; jelenleg a napi szintű sportolással ez valamilyen szinten valóra válik. Ugyanakkor álmom volt valamilyen alegységet vezetni, felelősséget vállalni, célokat kitűzni, és azokat egy adott embercsoporttal megvalósítani.
Említette, hogy nagyon sokat dolgozik. Mivel oldja a hétköznapi stresszt?
Farkas Sándor: Próbálom a munkát úgy végezni, hogy ne stressz legyen, és ezt közvetítem a törzs felé is. Béke van, nagyon nincs min stresszelni. Vannak feladatok, amire készülni kell, de az idegeskedést próbálom kiiktatni. A határidőket be kell tartani, ha problémák vannak, akkor le kell ülni és meg kell azokat beszélni. Ha feszültségoldásra van szükségem vagy a gondolataimat szeretném elterelni, akkor sportolok, motorozok.
Elkerülhetetlen kérdés: az orosz-ukrán háború milyen mértékben érinti a Bocskai-dandár állományát?
Farkas Sándor: Ahogy a Magyar Honvédség többi alakulata, úgy a Bocskai-dandár is részt vesz az ukrán határ melletti feladatokban. A napokban vettük át ennek a harcászati szintű vezetését, irányítását is, úgyhogy a teendők oroszlánrésze a miénk.
Fogarasi Renáta
