Pósán László a gyurcsányozásról, a „baloldal szellemi leépüléséről” és a „fideszes burzsoáziáról”

Cívishír: A szeptember 29-re virradó éjszaka tudott aludni?
Pósán László: Miért ne tudtam volna?

Cívishír: Gondoltuk, egész éjszaka leste a laptopját az ágyban, és várta az ellenzéki előválasztás eredményét, különösen a debreceni 2-es körzetét…
Pósán László: Eszembe sem jutott, ugyanis izgulni valót nem tartogatott az esemény. Egy éve lehetett tudni, hogy melyik választókörzetben ki lesz a jelölt. A baloldali szavazók ekkora átverését politikai pályafutásom alatt még nem tapasztaltam.

Cívishír: Nem hisz az ellenzéki előválasztás tisztaságában?
Pósán László: Nem az a kérdés, hogy tiszta volt-e a választás, vagy sem, mert az technikai részlet. Az a nagy kérdés, hogy mi a túróért csináltak ebből a nagy átverésből választást. Akadt néhány balek, akit behúztak a csőbe, aki azt hitte, hogy ez egy tisztességes választás. Ilyen volt például Fábián István. Megmondom őszintén, engem meglepett, hogy egy egyetemi professzort így lóvá lehetett tenni. Az ő esete is bizonyítja, hogy a pártvezetők a háttérben mindent lepacsiztak, és a kezdetektől nagy valószínűséggel lehetett tudni, hogy Debrecenben kik lesznek az indulóik. 

Cívishír: Az Ön körzetében mindenesetre a momentumos Mándi László nyert. Mit szól hozzá?
Pósán László: Csak annyit tudok róla, hogy a debreceni közgyűlésben nem igazán hallatja a hangját. Így nem derült ki számomra, hogy mi a véleménye a fontos debreceni ügyekről. Mindig a Momentum központi kommunikációja jelenik meg a neve alatt a közösségi portálon is. Amikor a városi közgyűlésben arról kellett szavazni, ami Debrecen szempontjából fontos, mint például a lakosságot érintő sorskérdések a pandémia alatt, azt ők rendre nem szavazták meg. A közgyűlési tevékenysége alapján nekem az a kép rajzolódik ki róla, hogy számára a debreceniek sorsa nem fontos, ami nem lehet meglepő, hiszen a Momentum egy Budapest-központú, a vidéket mélységesen lenéző szervezet. Emlékszünk, ugye, Mécs Imre fiára, Jánosra, aki momentumosként kifejtette, hogy számára milyen szörnyű látvány Budapesten a sok bőröndös vidéki. Így indult útjára ez a politikai formáció, és azóta sem változott.

Cívishír: A körzetében tartott nyilvános előválasztási vitát figyelemmel követte?
Pósán László: Nem néztem, de a sajtó által értesültem róla, elolvastam az összefoglalókat. Igazából nem is volt az vita, hanem csak egy nagyotmondási verseny arról, hogy ki utálja jobban a kormányt, és ki tud nagyobb sületlenségeket állítani.

[Beillesztett cikk: Előválasztási vita: a négynapos munkahét a debreceni ellenzékieket is megosztja]

Cívishír: Nagy meccsre számít tavasszal? Vagyis talán azzal a kérdéssel kellett volna kezdeni, hogy 2022-ben is Ön indul parlamenti választáson a Fidesz színeiben a debreceni 2-es körzetben?
Pósán László: Szándékaim szerint igen, én indulok.

Cívishír: Egyetemi tanárként igazán kényelmes élete lehetne egy intellektuális közegben. A politikai diskurzus a parlamentben nem túl felemelő. 1988 óta, öt ciklus után nincs elege belőle?
Pósán László: Valóban nem felemelő hallgatni a jelenlegi ellenzék epeömléseit, de az én érzéseimnél sokkal fontosabb az, hogy mit tudunk tenni a parlamentben Debrecenért, és azt hiszem, 1998 óta nagyon sok minden történt, ami kardinálisan érintette a várost. Mondok egy példát: sokan nem is tudják, vagy már nem is emlékeznek, a Horn-kormány alatt úgy tervezték az autópályát, hogy Polgárnál felkanyarodik északra, Záhony felé, elkerülve Hajdú-Bihar megyét. Amikor 1998-ban kormányra kerültünk, rögtön kezdeményeztünk a nyomvonal módosítását, és végül az autópálya így épült meg, és ma már nemcsak Debrecent éri el, hanem a román határt is. Jó érzés volt egy ilyen ügyet végigvinni. Ugyanakkor büszke vagyok arra is, hogy megszüntettük az egyetemi centrumok rendszerét, és az első Orbán-kormány idején megszületett az egyetemi integrációról szóló törvény. A Debreceni Egyetem azóta szárnyal, mert azzal, hogy megszűntek a kis helyi kiváltságok, helyettük pedig karokból áll az egyetem, és ezen karok együttműködve hoztak létre új, piacképes képzési formákat. Ennek köszönhetően ma az egyetem körül kialakult egy üzleti kör, ami nem három-négy vállalat, hanem egy nagyon széles klaszter, és az egyetem jelentős bevételhez jut a költségvetési forráson túl is. Az alapítványi fenntartás pedig még több teret ad az intézménynek a gazdasági életben. 

Cívishír: Az egyetemi modellváltás nagy indulatokat kavart. Ellenzője is akadt a váltásnak szép számmal.
Pósán László: Én csak a szenátusi szavazásából tudok kiindulni, az több mint meggyőző volt.

Cívishír: Kollégái petícióban is tiltakoztak.
Pósán László: A Debreceni Egyetemen durván háromezer oktató van. Közülük a tiltakozást aláírta huszonkilenc ember. Mindenki döntse el, hogy ez sok vagy kevés. Százalékos arányban mindenesetre jelentéktelen. A szenátusban két vagy három ember tartózkodott, más mindenki a modellváltás mellett szavazott. Bárcsak minden parlamenti döntés mögött ilyen nagy konszenzus lenne! 

Cívishír: Lehet már érezni az alapítványi lét előnyeit?
Pósán László: Ahhoz még kevés idő telt el, illetve a folyamat még tart. Augusztus elsejétől működik az új formában az egyetem, és csak a múlt héten döntött az Országgyűlés az egyetemi közérdekű vagyonkezelői alapítványok finanszírozásáról.

Cívishír: A választókörzetében élő mintegy 90 ezer ember nagyjából fele lakótelepi, márpedig azok elhanyagolt, leromlott állapota bizonyos helyeken rossz a szemnek. Mit ígér a panellakóknak?
Pósán László: Üres ígéretet nem teszek, olyanokat a szocialisták tettek korábban. Lassan mondták, hogy nem lesz gázáremelés, aztán háromszor is emeltek rajta, emlékezhetünk. A Dobozi a város legrégebbi lakótelepe, de már a Tócóskert sem új, kétségtelen, hogy a lakótelepekre ráfér a felújítás. Ezek azonban már el is kezdődtek. A Tócóvölgyben már javában zajlik a munka.

Cívishír: A Holló László sétányon már annyi kockakő hiányzik, hogy nem lehet babakocsit tolni, biciklinek pedig küllőgyilkos.
Pósán László: Jövőre megszépül a Tócóskert is, mégpedig közel egymilliárd forintból. Ez egy nagyon komoly felújítás lesz. A források megszerzése, a szerződések megkötése, a közbeszerzések lebonyolítása sajnos időigényes folyamat. Harry Potter varázspálcája nincs a kezünkben. Megjegyzem: ha mindenre meglenne máris a pénzünk, akkor sem jutnánk gyorsan előre az építőipari kapacitás miatt. Akkora bumm van most az építőiparban, hogy beleőszül az ember, mire talál egy vízvezeték-szerelőt. A másik oldalon azonban ez örömteli, hiszen azt jelenti, pörög a gazdaság. A lakótelepeken egyébként folyamatosan zajlanak kisebb beruházások, amelyek az ott élők komfortérzetét növelik. A Tócóskert téren például nemrég adtunk át 38 új parkolót, máshol parkolóhelyek felfestésével kaptak a szervizutaknak rendezettséget. A Tócóskertben néhány éve megvalósult a helyiek régi nagy álma, egy rendes piac, akárcsak a Fényes udvarban.

Cívishír: A jó lakótelep-rehabilitácóhoz szükség van olyan közösségi magatartásra, amely a ház falain túl is képes felelősen gondolkodni. Mit tapasztal, kezd ilyen kialakulni Debrecenben?
Pósán László: Debrecenben is érezhető, és egyre erősebb a lakossági-közösségi aktivitás. A városi zöldprogram keretében például nagyon komoly fatelepítés kezdődött el, amibe cégek is bekapcsolódtak, és a helyiek kívánalma szerint valósul meg a facsemeték elültetése. Nemrég a Magyar Posta igazgatósága a cég centenáriuma alkalmából ültetett száz fát a Tócóskertben, a Fényes udvarban pedig virágoskertek kialakításához kérték az önkormányzat segítségét.  A lakótelepi napokon több generációval képviseltetik magukat a családok, van tehát közösségi élet.

Cívíshír: A debreceni autósok lényegesen kevesebbet szeretnének költeni futómű-karbantartásra. Mit tud tenni az ügyükben az Országgyűlésben?
Pósán László: Az önkormányzati fenntartású utakra rekordösszeget költünk idén Debrecenben, és szerintem nincs okunk szégyenkezni. A városon átfutó nagyobb utak azonban a Magyar Közúté, nem városi hatáskörbe tartozik.

Cívishír: Bünteti a Magyar Közút Debrecent?
Pósán László: Nem bünteti, hamarosan rendbe tesznek mindent. A Magyar Közúthoz több tízezer kilométer út tartozik.

Cívishír:  A Facebook lett a politika legfőbb terepe, az Ön oldala is aktív, de kissé száraz, ha megenged egy kis kritikát. Miért nem mondja a magáét?
Pósán László: Nem fogok azzal ízléstelenkedni a Facebookon, hogy milyen jó borsólevest ettem, és szándékosan nem parizert mondtam. Ez a típusú kommunikáció nem a sajátom. Olyankor posztolok, amikor a téma közérdeklődésre tart számot, mint például a napokban, amikor megtekintettük a Csokonai Fórum – vagyis lánykori nevén a Latinovits Színház – építkezését. Ezt muszáj is megmutatni, mert az emberek az utcáról nem látják. Sajnos a Facebookon – mint ahogyan a magyar közéletben – manapság érvek és ellenérvek helyett csak az indulatok ütköznek, gyűlölködő, mocskolódó a stílus. Mondhatnám, hogy ömlik a szenny. Nem akarok lemenni kutyába. Az egyetemi életben én azt tanultam meg, hogy ha a vitázunk, akkor azt szakmai alapon tesszük.

Cívishír: Amikor Jakab Péter letolvajozza a parlamenti ülésteremben, mit mond neki a folyosón vagy a büfében, ha összefutnak?
Pósán László: Megmondom őszintén, én nem állok szóba Jakab Péterrel. Az egész Jakab-jelenségről a csőcselék jut eszembe. Azt az elemi udvariasságot megadom neki, hogy köszönök, de nincs számára mondanivalóm. Mint ahogy azt az alapvető udvariasságot megadom minden hölgynek, hogy előre engedem az ajtón. Megdöbbentem, amikor annak idején Szabó Tímeával együtt érkeztünk egy ajtóhoz, előre akartam engedni, de ő ezt kikérte magának, felháborodva közölte velem: "micsoda macsó tempó!"

Cívishír: Van olyan ellenzéki képviselő, akivel szívesen elbeszélget a parlamenti folyosón, vagy esetleg még meg is isznak időnként valamit?
Pósán László: Van ilyen, Hiller István. Nem véletlen, ő is egyetemi ember, az ELTE-n tanított sokáig. Sok mindenben nem értünk egyet, teljesen más a politikai világnézetünk, de vele lehet érdemben vitatkozni, beszélgetni. Valamikor többen voltak az általam igazán tisztelt baloldali képviselők, Debrecenben is. Ilyen volt Daróczy Zoltán matematikaprofesszor, korábbi rektor, akadémikus, Orosz István történészprofesszor, rektorhelyettes, szintén akadémikus, vagy Bazsa György vegyészprofesszor, egy másik korábbi rektor. Velük normális hangnemben zajló szakmai vitákat folytattunk, személyeskedés nélkül. A debreceni baloldaltól ma már csak Varga Zoltánt kapjuk. Ez egy hihetetlen kulturális és szellemi leépülés. Kiutálták maguk közül az értelmes embereket.

Cívishír: Mindig a következő kampány a legdurvább. Itt most vér fog folyni?
Pósán László: Vér nem, de epe és mocsok igen, és mindenből a legalja. Ez a hangnemből már most érződik. Az ellenzék fenyegetőzése a frusztráció jele, és az egyértelmű programtalanságé is. Fogalmunk sincs a társadalompolitikai terveikről, mert nem mondanak semmit, ugyanis nem tudnak mondani semmit. Marad a gyűlölködés. Szakértelem hiányában pedig ismét tönkretennék az országot, ha kormányra kerülnének. Megszűnnének a családi adókedvezmények, visszavezetnék a többkulcsos adórendszert, így egy átlagbérből élő embert többet adózna. 2010 előtt egy pedagógus házaspár 24 százalékos kulccsal is adózott.

Cívishír: Sokak számára – és nem kell ehhez tőről metszett baloldalinak lenni – a Fidesz 2010 óta tartó kormányzásának legfőbb üzenete az, hogy kiépítette a saját burzsoáziáját ismerősökből, a párthoz lojális üzletemberekből. Belülről Ön ezt hogyan látja?
Pósán László: Aki ezt mondja, elfelejti, vagy elhallgatja, hogy 2010 előtt a baloldali kormányok ugyanezt tették, csak éppen külföldiekkel. A Fidesz már 2010 előtt is úgy kampányolt, hogy kormányra kerülése esetén a nagy állami beruházásokat magyar cégek fogják megkapni, nem német, francia vagy olasz vállalatok. Ez lenne ördögtől való? Aki azt támadja, hogy magyar cégek nyernek a közbeszerzéseken, azt szeretné, hogy külföldiek nyerjenek. A magyar cégek itt vannak, itt is maradnak, a profitot nem viszik ki, és jobb munkaadók, mint a külföldiek. Aki fideszes burzsoáziáról beszél, azért teszi, mert nem tudja érdemben a kormányzati intézkedéseket vitatni. Az elmúlt 12 évben ugyanis a magyar gazdaságot sikerült olyan pályára állítani, amilyen pályán a rendszerváltás óta nem volt, soha ennyien nem dolgoztak Magyarországon, és nem függünk az IMF-től, mint a baloldali kormányok idején. Soha nem kaptak a családok akkora a segítséget, mint most. Ingyenes a tankönyv, alacsonyabb a rezsi, mint 2010-ben. Így teljes a kép! Ha most ellopnák a pénzt, akkor nem épülne semmi. 2002 és 2010 között tényleg ellopták a pénzt, mert nem is épült semmi. Nem Gyurcsány mondta Őszödön, hogy nem tudnak mire büszkének lenni? Az Orbán-kormány idején, az elmúlt egy évtizedben nagyon sok minden épült, rekordmennyiségű beruházás zajlott le, vagy zajlik éppen.

Cívishír: A Fidesznek az lenne a legjobb, ha Dobrev Klára nyerné az ellenzéki miniszterelnök-jelölti versenyt, mert akkor lehetne gyurcsányozni, és az elég lenne?
Pósán László: Megmondom őszintén, nem esik jól nekem a gyurcsányozás, de rendkívül elszomorít, hogy ez a végtelenül gátlástalan, amorális figura még mindig itt van a magyar közéletben, aki nem elég, hogy előbb megpuccsolta a miniszterelnökét, majd meghamisította a költségvetési számokat, de még a terrorisztikus eszközöktől sem riad vissza. Szerintem nekünk, a Fidesznek sem jó, hogy itt van ez az ember, mert eltereli a figyelmet a lényegről, az eredményekről. Sokkal boldogabb lennék most, ha a magyar baloldalt egy olyan ember vezetné, akivel lehet érdemben vitázni.

Cívishír: Ha a jővő tavaszi választás előtt a momentumos Mándi László kihívja egy nyilvános vitára, elfogadja?
Pósán László: Bizonyos feltételekkel igen.

Cívishír: Kíváncsivá tett! Elárulja, milyen feltételekkel?
Pósán: Ha rögzítjük előre a szabályokat és egyenlő időkeretet kapunk, akkor én kész vagyok egy valós tartalmú, értelmes vitára. Csak nem tudom, hogy Mándi úr alkalmas-e ehhez, mert eddig még nem hallottam tőle érdemi megnyilvánulást a debreceni közügyeket illetően. A Momentum országos kommunikációját jól terjeszti, de az még egy, a helyi ügyekről szóló vitához kevés.

Cívishír: Izgul? 2022 a fordulat éve lehet a magyar belpolitikában?
Pósán László: Én nagyon bízom a többség józanságában, hogy amikor voksolnak, akkor a saját jövőjüket szem előtt tartva hozzák meg a döntésüket. Mindenki a saját bőrén érezhette az elmúlt 11 évben, hogyan csökkentek a háztartások kiadásai, és hogyan növekedtek a bevételeik.

Cívishír: Önnek aligha van vesztenivalója, ha kikap, marad egyetemi tanár, legfeljebb kevesebbet keres majd…
Pósán László: De sokkal kevesebbet is kell majd utaznom, ami azért kárpótol. De azért szívesen járok Budapestre, mert felemelő érzés ott Debrecennek kijárni fontos ügyeket, amilyen például a repülőtéré. Ha nem lenne a reptér, akkor nem jönne a BMW, nem lenne itt a Krones és a többi nagy világcég sem. Történelmi lehetőség előtt áll a város – mondom ezt történészként.

Cs. Bereczki Attila