Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Debreceniek, akik tíz év alatt, de teljesítették a Kéktúrát

| 2021. 07. 03. | 13:45:00
Nem akartak két hetet a tengerparton heverészni és iszogatni – cserébe megismerték Magyarországot.
Debreceniek, akik tíz év alatt, de teljesítették a Kéktúrát
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Szokol Miklós kardiológus, Leitner Béla kórházi gazdasági vezető, Kaszás István vállalkozó, Kaskötő János bankfiók-igazgató, Szepesi Zoltán áruház-igazgató és Fodor András klubelnök. Hat jó barát, akik 2011-ben úgy döntöttek, végigmennek hazánk legismertebb és egyben leghosszabb turistaútján, a "Kéken".

– 1989-ben érettségiztünk a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában, osztálytársak voltunk. Hatan azóta is tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen összejárunk. Amikor 40 évesek lettünk, kitaláltuk, hogy kellene valami komolyabb dolog, amit együtt csinálhatunk – kezdi beszélgetésünket Fodor András, a túra főszervezője, akit a helyiek a DEAC jégkorongszakosztályának vezetőjeként jól ismernek. – Felmerült ötletként, hogy menjünk el Alaszkába, másszuk meg az Elbruszt Oroszországban és hasonlók. Gyerekkoromban láttam a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatot, és felvetettem, mi lenne, ha itthon maradnánk, és teljesítenénk az Országos Kéktúrát keletről. Ez a fiúknak is tetszett, így elkezdtem megszervezni – meséli András. A csapat 2011 júniusában tette meg az első kilométereket az összesen 1169,2 kilométeres távból, ami az eredeti kiírás szerint a Vas megyei Írott-kőtől a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hollóházáig tart. Az urak úgy tervezték, kétévente két hetet töltenek túrázással.

Júniusban meneteltek, mert fő szempont volt, hogy akkor a leghosszabbak a nappalok, így ha eltévednek, van idejük megkeresni a következő települést, emellett ilyenkor meleg van és viszonylag kevés csapadék esik.

– Fontosnak tartottuk, hogy úgy legyen együtt ez a kis társaság, hogy a mögött teljesítmény is legyen. Nem akartunk két hetet a tengerparton heverészni és iszogatni. Ez az ötlet nemcsak nekünk, hanem a családjainknak is tetszett – fogalmazott. Úgy döntöttek, nem össze-vissza, hanem folyamatosan haladnak végig a Kék nyomvonalán, csak épp keletről nyugatra. A szabályok ezt nem tiltják. Első évben Hollóházától egészen Aggtelekig jutottak; az útvonal felölelte a Zemplént, a Hernád völgyét, a Cserehátot és az Aggteleki-karsztot. 2013-ban csak hárman jutottak el a Kékestetőig, ugyanis a második hétre a társaság egy részének más dolga akadt. Mivel a tervezett távot abban az időben nem teljesítették, így novemberben visszamentek "pótolni". 2014-ben eldöntötték, évi egy hétre redukálják a túrázással töltött időt, hogy biztosan együtt maradjon a csapat – mindenki befejezhesse a szakaszokat. Abban az évben a Cserhátot, a következőben pedig a Börzsönyt mászták meg. Még 2015-ben átlépték a Dunát, és eljutottak egészen Budapestig. Rá egy évre a Gerecsében folytatták útjukat, és elértek majdnem Tatabányáig; 2017-ben átjutottak a Vértesen, és "belekaptak" kicsit a Bakonyba. A következő évben a Bakony maradék részét barangolták be és Nagyvázsonyig mentek, majd következett az út Gyenesdiásig. Tavaly majdnem Sárváron hagyták abba, idén pedig befejezték a túrát az Írott-kőn.

– Itt nem álltunk meg, lejöttünk a Dél-dunántúli Kéken Bozsokig. Úgy döntöttük, ezt az 542,5 kilométeres túrát is megcsináljuk, és ha erőnk engedi, akkor teljesítjük a Kék Kört. Ez azt jelenti, hogy az Alföldi Kéktúrával együtt – ami 868,2 kilométer – még összesen 1410,7 kilométert mennénk, és úgy teljesítenénk a 2579,9 kilométert. Az Országos Kéktúráról elmondhatom, hogy nagyon nehéz, igazi küzdelem megcsinálni. Vannak az ismertebb helyek, a turistaközpontok például a Pilisben, a Bükkben, a Mátrában, de rengeteg olyan szakasza is van, ami nehezen járható. Nem csak arról szól, hogy sétálunk. Minden kilométerért meg kell küzdeni – emelte ki András, hozzátéve, nem 10 évre tervezték a menetelést, de "így adta ki" a ritmus.

A férfiak 62 túranapot tettek meg, 13 pihenőnapot tartottak és 22 napot töltöttek utazással. 

– Minden évben tartottunk egy pihenőnapot. Három nap gyaloglás után jól esett kicsit lazítani, majd feltöltődve nekivágni a következő három napnak. Fontos volt, hogy ne csak arról szóljon a túra, hogy szívatjuk magunkat a sok gyaloglással, hanem kikapcsolódjunk – mondta nevetve. Érdekesség, hogy a csapat nem tudja hivatalosan bizonyítani, hogy megcsinálták a túrát azon kívül, hogy András végig fényképezte az utat. A kéktúrázók pecséteket gyűjthetnek útjuk során, amit egy erre a célra létrehozott füzetben kell elhelyezni, de ők nem halmozták a plecsniket. – Körülbelül három éve felfrissítették ezt a magazint, szépen dokumentálható, merre jársz, dátummal elláthatók az egyes pecsétek. Ha minden pecsét összegyűlik, egy kitűzőt kaphat az ember, és bekerül abba a jelenleg 7369 tagot számláló nyilvántartásba, akik teljesítették a túrát. 2011-ben, amikor elkezdtük, még nem járták ennyien a Kéket, kevesebb információ volt az útvonalról, a pecsétek helyéről. Sokan küzdenek azzal a mai napig, hogy ha megérkeznek egy helyre, keresik a pecsétet, vagy épp zárva van a hely, ahol tárolják. Nem akartuk, hogy a kis kalandunk frusztrációba forduljon, így úgy döntöttünk, nem pecsételünk – folytatta András, akitől megtudtuk, 2014-ben egy kormányzati beruházásként átfogó felújításon esett át az egész Kéktúra, átfestették a jelzéseket is. Elmondta, nem másoknak akartak bizonyítani a kitűzővel.

A cél végig az volt, hogy együtt legyenek, fitten tartsák magukat és élményeket szerezzenek. Persze örülnének neki, ha a fotóik alapján megkapnák a kitűzőt, de erre nincs esély.

A csapattagok a túra elején eldöntötték, esténként meleg zuhanyt és hideg sört szeretnének, ezért a sátrazás lehetőségét elvetették. A szakaszbeosztásaikat az befolyásolta, hogy hol tudnak szállást találni a túraútvonalon, vagy annak közvetlen környezetében. András meglátása szerint a szállásfoglalás – érdekes módon – nehézséget okozott. A Zemplénben ugyan volt kiadó szoba, de nem társult mellé megfelelő infrastruktúra. Szerencsére mindig találtak alternatívát: volt, ahol bevásároltak nekik, máshol főztek rájuk, így megkóstolhatták a helyi ízeket. – Felsővadászon, a Cserehát közepén egy nagyon szegény kis faluban aludtunk az idős Irénke néninél. Mi a tiszta szobában és a mellette lévő helyiségben, ő meg a konyhában. Főzött nekünk töltött káposztát és vett Rákóczi sört. Nagykovácsiban pedig egy hippiszálláson aludtunk, egy lakás felső szintjét adták ki nekünk – elevenítette fel.

Budapesten és környékén szintén nehezen találtak szállást, a Dunántúlon pedig már ipari turizmus van, az emberek Bookingon foglalnak. A szállás személyes varázsa ott elveszett. Fórumokon hasznos és érdekes dolgokra lehet bukkanni panziókkal, vízvételi lehetőségekkel, látnivalókkal kapcsolatosan. – Alapvetően segítőkészek voltak az emberek, főleg Kelet-Magyarországon. Ugyanakkor a Balaton-parton is voltak érdekes dolgok: Balatonhenyén felmentünk a hegyre, rákanyarodtunk egy szőlős tetejére. Két idős, 90 év körüli ember kacsolta a szőlőt. Gondoltuk, mi lenne, ha kérnénk tőlük egy kis bort, leülnénk pihenni, míg elfogyasztjuk azt. A férfi, miután megszólítottuk, megállt a munkával, lement a pincébe, hozott két kanna nedűt és leült velünk beszélgetni. Elmesélte, nem lehetett gyermekük, mesélt arról is, mi volt velük a háborúban, hogy hogyan bujkáltak és arról, milyen nehéz ennyi idősen fenntartani a gazdaságot – emlékezett vissza András.

Elmondta, meglepő volt látni például, hogy Romhányban mekkora szegénységet hagyott maga után a bezárt csempegyár vagy azt, hogy Vas megye egyes települései mennyire elhagyatottak és elhanyagoltak.

Érdekesnek nevezte a cigánysággal való kapcsolatukat a túra alatt. – A Cserehátban, mikor elkezdtük, még nagyon rosszak voltak a jelzések. Ha nem kapunk a romáktól segítséget, biztosan eltévedünk. Rakacaszenden is egy cigány embertől kértünk útbaigazítást, Felsővadászon pedig két suhanc segített ki minket. Fancsalról kiérve egy tizenéves jött velünk szembe harci kutyával. Összerezzentünk. Nem akartunk konfliktust, nem tudtuk mi lesz, ha valami miatt visszaszólunk neki. De illedelmesen megmutatta, merre van az út. Kellemetlen élmény, atrocitás sehol nem ért minket – jelentette ki. András tudatta, volt olyan település, ahol cigány polgárőrök tartották fent a rendet.

– Millió visszatérő élményem van, amit a túra során szereztem. A legjobb talán, hogy összeállt az ország képe. Sokszor csak elhúzunk az autópályán a hegyek mellett, fogalmunk sincs, mi van mögötte. Csodálatos volt, amikor Vác előtt megláttam a Dunát, a Kab-hegyről a Balatont, vagy amikor elértem az osztrák határt. Nagyszerű ráeszmélni, hogyan élnek a falvakban az emberek. Az egyik kistelepülésen elmentünk a kocsmába, a fiatal pultos elmondta, ott a helyiek "vbk-t" isznak. Kiderült, ott ez nem vörösboros kólát jelent, hanem a vodka-Bomba-Cataflamot. Ledöbbentünk. Meglepő volt a Cserehát szegénysége is, néhány faluban még a kádári konszolidáció is elmaradt, a klasszikus kádárkockák sincsenek – a 20-as, 30-as évek klasszikus parasztházai dominálnak. András legjobb élményeként arra emlékszik vissza, amikor a Szent György-hegyen megpihentek a Mennyország büfénél, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Szigligetre, Badacsonyra, Gulácsra és elláttak egészen Keszthelyig.

Azt mondta, ez a hely volt az egész túra kicsúcsosodása.

A legnehezebb szakasz megítélésében egyetértés van a kéktúrázók között: ez a Sirok és a Kékestető közötti rész. Sirok felől felmenni a hegyre embert próbáló gerinctúra, 23 kilométer. – Alig volt vízvételi lehetőség, a készletünk is majdnem elfogyott. Nagy nehezen találtunk egy működő forrást, szerencsére olyan hideg volt, mintha a mélyhűtőből vettük volna ki az innivalót. A szakaszban az a nehéz, hogy fel-le mész a kisebb hegyekről, közben pedig látod magad előtt a Kékestetőt, a tornyot, hogy milyen messze van még. Van benne egy speciális szakasz, az Oroszlánvár, ami nagyon meredek 300 méteren, folyamatosan kapaszkodni kellett – emlékezett vissza. Az utolsó 3 kilométeren az égiek sem voltak kegyesek hozzájuk, és novemberinek tűnő, szakadó esőben másztak. Végül, mire felértek a hegycsúcsra, kisütött a nap. Lelkileg nehezen viselték a Nagymarosra vezető szakaszt, ami 27,5 kilométer volt. A Nagy-Hideg-hegyről leértek, és a végcél csak pár lépésre volt tőlük, de a hivatalos túraútvonal szerint még várt rájuk egy 7 kilométeres kitérő a Julianus-kilátóhoz. Pótolta őket a visegrádi panoráma.

A felszerelés súlyáról sem szabad elfeledkezni: András szerint 8-12 kilogrammot nyomott a táskájuk fejenként, ehhez jött a szükséges vízmennyiség. Egy-egy hosszabb szakaszon 3 liter vizet vittek magukkal, ami 3 kilogramm pluszt jelent. – Vonattal, busszal, autóval jutottunk el a szakaszok kezdőpontjához. A vége felé két autóval mentünk, és váltogattuk a járműveket a végpontok között. Olyankor a csomagjaink nagy részét a kocsiban tudtuk hagyni – mondta. A túrák során a várakat és a kilátópontokat nem hagyták ki, de a kulturális nevezetességekre nem volt idő, feszes volt a menetrend. Azért múzeumokba vagy strandra elment a csapat a pihenőnapokon.

Aranyszabály, hogy a kéktúrázók köszönnek egymásnak. A budapesti agglomerációt kivéve ez mindenhol meg is történik.

És hogy mit szóltak a feleségek ahhoz, hogy férjeik napokat bolyonganak az erdőben? András azt mondta, a család türelemmel viselte az évi egy, kezdetben két hét távollétet. Nagyszerű ötletnek tartották, bár szerinte nem tudták, mivel is jár ez az egész. – Voltak hullámvölgyek, sorra jöttek a gyerekek a családokban, nem volt mindig egyszerű. A feleségeknek helyt kellett állniuk, a gyerekeket menedzselni kellett, amíg mi, fiúk szórakoztunk. Innen is ezer köszönet nekik, hogy ezt engedték.

A túratársak közül sem tudott mindig mindenki jelen lenni, Zoltán csak a szakaszok körülbelül 40 százalékát csinálta meg. – Büszke vagyok magamra, én vagyok közülünk az egyetlen, aki nem pótolt egy napot sem. Az utolsó évre térdgyulladásom lett. Szombathelyen konkrétan nem tudtam lábra állni. Szerintem a testem eldöntötte, meddig kell mennem, és addig bírtam. Megterhelő a táv, de minden percét élveztem. Végül öten fejeztük be a hatból, de Zoli is kapott egyenpólót, ami szép emléket állít az elmúlt 10 évünknek – mondta.

– Az elmúlt évtizedben megismertem az országot. Fejből tudom a településeket, összeálltak és más dimenzióba kerültek a tájegységek. Mindenkinek felírnám TB-re, kötelező jelleggel, mert mentálisan és fizikálisan is jót tesz. Rengeteg helységről fogalmunk sincs, hol van, milyen értékei vannak és hogy milyen nagyszerű hely. Látni kell, hogy nemcsak a nagyvárosok, az autópályák vannak, hanem a vidéki Magyarország a maga élhetőségével és nehézségeivel együtt – fogalmazott. András szerint feleslegesen ácsingóznak sokan a spanyolországi zarándokút, az El Camino után, hiszen itt van nekünk, magyaroknak a Kék. Annyira nem egyszerű, hogy ne lehessen elmélyülni benne, pláne, ha egyedül járja végig az ember. A túra végére a férfiak elfáradtak, furcsa érzések kavarogtak bennük a megérkezéskor az Írott-kőnél. Vittek magukkal egy üveg pezsgőt – sajnos nem volt már hideg –, majd a csapattársak egy-két gondolatot mondtak, milyen élményekkel lettek gazdagabbak a 10 év alatt.

– Felemelő érzés volt ott állni. Nem is a távolság miatt, hanem hogy eltelt egy évtized velünk, barátokkal, és még mindig itt vagyunk. Azt javaslom, mindenki kezdje el a túrát minél fiatalabban. Menjen, mert az a legjobb dolog, ami történhet vele a turizmus tekintetében, ha végigsétál a Kéken – zárta szavait.

Fogarasi Renáta

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Eltűnt egy 26 éves debreceni nő
Eltűnt egy 26 éves debreceni nő
Február 10-én ismeretlen helyre távozott.
Hirdetés
Hirdetés
Kihallgatták Varga Juditot
Kihallgatták Varga Juditot
A volt igazságügyi miniszter a Központi Nyomozó Főügyészségen járt.
Hirdetés
Hirdetés
Gazdaság
Tíz újabb Mercedes váltja a korábbi Volvókat Debrecenben
A számok alapján sokkal több 6-14 éves készül használni a közösségi közlekedést, mint az ingyenesség előtt.
Ingyenes jogosítvány – egy debreceni autósiskola szemével
Az új intézkedés a közlekedési kultúrán javíthat, de nem jelent jelentős kiadáscsökkenést.
Keresztje lett Biharkeresztesnek a sok iparűzési adó
Kopogtatnak újabb beruházók a kisvárosban, az ipari területre alkalmas hely azonban elfogyott.
Szőnyeget vennének a Hotel Lyciumba
Az Aquaticum Debrecen Kft. pályázata.
Pert nyert a Forbes a Hell cég ellen, azaz le lehet írni a milliárdos tulajdonosok nevét
2019-ben a személyiségi jogok megsértése miatt nyújtottak be keresetet a bíróságra.
Hirdetés
Hirdetés
Támogatott tartalom
Berettyóújfalu három iskolája is bemutatkozott a Kölcseyben
Berettyóújfalu három iskolája is bemutatkozott a Kölcseyben
A főispán és a polgármester a szakképzés jelentőségét hangsúlyozta.
 Modern SPAR szupermarket nyílt Hajdúböszörményben
Modern SPAR szupermarket nyílt Hajdúböszörményben
A több mint 100 millió forintos beruházással elkészült új SPAR szupermarket március 21-én nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt Hajdúböszörményben. A Baltazár Dezső utca 8-16. szám alatti fejlesztés révén 20 fő foglalkoztatására teremtett lehetőséget a vállalat.
Ami a világűrben zajlik, arról Debrecenben tudnak
Ami a világűrben zajlik, arról Debrecenben tudnak
Innovációs Laboratóriumot avattak az NI Hungary debreceni telephelyén.
Hirdetés