Túlélni a járványt Debrecenben: tartalékaiból él a kétgyermekes, egyedülálló kozmetikus

2020-ban az életünk fenekestül felfordult, a mindennapjaink része lett a kijárási tilalom, a maszkhasználat és a home office. Sokaknak ehhez társult a bizonytalanság, a kilátástalanság és a pánik. Arra voltunk kíváncsiak, ki, hogyan élte meg az elmúlt egy évet. Vannak-e félelmeik, mit hozott az életükbe a kényszerű bezártság? Ismert és kevésbé ismert embereket kérdezünk, más-más szakmák képviselőt.

Árva Anikó debreceni kozmetikus, egyéni vállalkozó. Tavaly márciusban, amikor az első korlátozó intézkedések megszülettek, önként bezárta szalonját két hónapra, ezzel is csökkentve a járvány terjedésének lehetőségét. – Egyedülálló anya vagyok, egy 11 és egy 23 éves fiam van. A kisebbik gyermekem tavaly negyedik osztályos volt, így a munkát felváltotta az otthoni tanulás segítése. Akkor az időkorlát miatt kevesebb időre, de kinyithattam volna, ám a kezdeti félelem meggátolt ebben – fogalmazott Anikó, aki 26 éve van a szakmában. Örült annak, hogy fiával több időt tölthetett és pihenhetett is, de – mint mondta –, két hét után már hiányoztak neki a vendégek. A digitális oktatás szerinte kezdetben "maga volt a pokol", ám a Kréta rendszer fejlesztésének köszönhetően ma már gördülékeny a tanulás.

[Beillesztett cikk: Túlélni a járványt: bezárták a kocsmáját, ezért portásnak állt a DVSC volt labdarúgója]

– Amíg zárva volt a szalon, nem volt bevétel, de a rezsit és az élelmezést finanszírozni kellett. A nagyobbik fiam "kirepült" a családi fészekből, dolgozik, ám ragaszkodtam hozzá, hogy újabb szakmát szerezzen, több lábon állhasson. Autószerelőnek tanul, ami havi 65 ezer forint kiadást jelent, ugyanis a tandíjat magamra vállaltam. Szerencsére saját üzletben dolgozom, így bérleti díjat nem fizetek. A tartalékból éltünk, ahogy most is. Tavaly tavasszal nem az volt a cél, hogy a nyaralásra spóroljak, hanem az, hogy visszatöltsem a családi kasszát – folytatta. Anikó számításai szerint a vendégkörének 40 százaléka lemorzsolódott egy év alatt. Az idősek közül sokan félnek kimozdulni a lakásból, a hozzá járó fiatalok egy részének megszűnt a munkahelye, mások ritkábban keresik fel a kozmetikust. – A szépségipart elsők között érte el a koronavírus, még ha a tényleges bezárás csak a harmadik hullámban jött el. Sokan home office-ban dolgoznak, így nem költenek annyit a külsejükre, mások úgy oldották meg, hogy nem minden hónapban, csak negyedévente jöttek el hozzám. Tehát adnának magukra, de anyagi okokból ritkábban tehetik meg – közölte.

Pozitívumként említette, hogy a vendégei felelősségteljesen viselkedtek az elmúlt időszakban, így ha valaki rosszul érezte magát, lemondta a kezeléseket. Ezzel szemben soha nem kérdezték meg tőle, neki van-e valamilyen tünete, beteg-e vagy azt, volt-e már koronavírusos.

Anikó szerint sok pályatársa szakmát váltott. – Hallottam olyanról, aki otthon dolgozik, más házhoz jár. Van, aki online oktatás formájában más szakmát tanul, de olyan is akad, akinek gyűjtést szerveztek, hogy ne haljon éhen. A bértámogatás csak a munkavállalókra vonatkozik, de nálunk majdnem mindenki katás vállalkozó. Többen elpakoltak korábbi helyükről, ugyanis a mi szektorunkban leginkább magánszemélytől bérelnek üzletet, nem az önkormányzattól. Ilyen esetben a bérleti díjat és a rezsit is fizetni kellett, de nulla bevétellel ez megoldhatatlan. Az interneten rengeteg fodrász, kozmetikus, manikűrös árulja az eszközeit, ugyanis attól tartanak, ősztől ismét zárásokra kell készülni. Totális bizonytalanság van. Arról nem is beszélve, március elején két hét kötelező zárásról határoztak, most pedig már négynél tartunk – jelentette ki.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a jelenlegi korlátozás májusig is elhúzódhat és azt is, hogy újabb és újabb hullámok érik el hazánkat.

És hogy mikor fog a szakma talpra állni? Abban bízik, hamar, bár kérdés, meddig fog húzódni a járvány, tönkremennek-e anyagilag az emberek. Anikó szerint nem is vele lesz a gond, aki lassan három évtizede ezzel foglalkozik, hanem azokkal, akik csak pár éve, ezáltal nincs kialakult vendégkörük. – Amikor a többiek jelezték, hogy kezdenek elmaradni a vendégek, akkor én még nem tapasztaltam. Szerencsére mindig utolsóként csapott meg a válság szele, mivel sokan járnak hozzám. Úgy kalkulálok, ezt az évet még átvészelem, annyi spórolt pénzem van. Az biztos, ha visszaengednek dolgozni, akkor ismét a malacpersely feltöltése lesz az elsődleges cél – vallotta be. Elmondása szerint tavaly nyáron sok fiatal házasodott össze, ennek is köszönheti, hogy nem kellett végleg lehúznia a rolót. Csütörtöktől szombatig voltak menyasszonyai, és bár a rokonság nem minden tagja lehetett jelen a nagy napon, azért a szertartás előtt az örömanya elkísérte a lányát a kozmetikushoz.

[Beillesztett cikk: Túlélni a járványt Debrecenben: kinyitottuk a gyerekbarát kocsma panaszládáját]

Megváltozott az emberek viselkedése

Anikó és fia sokat jártak kirándulni, imádják a természetet, de mivel összébb kellett húzni a nadrágszíjat, nem engedhetik meg maguknak, hogy hosszabb túrákra menjenek. A tartalékok felélése miatt oda kell figyelnie, mire költ. – Természetesen most is kimozdulunk, de már nem olyan kedvvel vágunk neki egy napnak, mint korábban. Tavaly nyáron minden nyitva volt, beülhettünk egy étterembe, de most az üzemanyaggal is spórolok. A hónapok óta tartó bezártságot a gyermekemen és magamon is észreveszem; nincs motiváció – közölte. Elmondta azt is, mindenhol csak a panaszkodást és a kesergést hallja, próbál ezektől elhatárolódni, de a jövő miatti aggodalom benne is megvan. Szerinte a járvány megváltoztatta az emberek viselkedését, folyamatos széthúzás van például a maszkok és az oltások kapcsán is.

A négyzetméter alapú szabályozást értelmetlennek tartja, mert így az üzletek előtt fog feltorlódni a sor, és tömegben ugyanúgy megfertőződhetünk.

– Én 15 négyzetméteren csak egy vendéget fogadtam, a nagy áruházakban pedig egymás nyakába lihegnek az emberek. A járvány előtt is maximálisan odafigyeltem a higiéniás szabályokra, a koronavírus felbukkanása után pedig fokozottabban. Kísérőt sem engedtem be a szalonba, minden vendég után fertőtlenítettem az eszközöket, berendezéseket, szellőztettem. Sőt, egy ózongenerátor is vettem, rendszeresen használtam – sorolta. Tapasztalata szerint a bevásárlóközpontokban ezzel szemben a kosarakat nem fertőtlenítik, az árukat a vevők megfogdossák és az árufeltöltők többsége sem visel gumikesztyűt.

Fogarasi Renáta