Debreceni 21-es: Tivadar Lajos, aki imádja a várost, csak ne lenne ennyire átpolitizált…

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Tivadar Lajostól, a DVSC ökölvívóedzőjétől, aki 68 évesen jobb kondícióban van, mint a legtöbb fiatal.

Cívishír: Megkérdeztem egy tucatnyi embert, mit gondol Tivadar Lajosról. Egybecsengett az összes válasz: jó ember! No de mit gondol, mi tette önt azzá?
Tivadar Lajos: Feltételezem, hogy a régi sporttársakat vagy a tanítványokat kérdezted. Mindenkivel igyekeztem a sportban is, a civil életben is jól kijönni, a kölcsönös tiszteletre alapozni a kapcsolatot. A sportban ez egyébként sem megerőltető, különösen az edző és tanítvány között, hiszen a közös munka sok örömhöz, jó élményekhez juttathatja a feleket. 

Cívishír: Egy edzőnek azért nem lehet könnyű a konfliktusokat kerülni!
Tivadar Lajos: Kötekedni nem szoktam, de az igazamért kiállok. Kompromisszumot kötök a versenyzővel. Ökölvívásban a fogyasztás egy külön próbatétel edző és tanítvány számára. Bokszban ugyanis az első nagy ellenfél a mérleg. A versenyzővel olyan viszonyt kell kialakítani, hogy kialakuljon a kölcsönös bizalom, mintha az apja lennél, és akkor könnyebb „hozni a súlyt” is.

Cívishír: Mikor kapta az első pofont?
Tivadar Lajos: Valamikor 1964-ben, a közgazdasági technikum, a mai Bethlen tornatermében, edzésen. Akkor kezdtem bokszolni, először Bartha Frici bácsi, majd Kovács Bandi irányítása alatt. 1977-ig összesen körülbelül 180 mérkőzést vívtam, és nagyjából kétharmad-egyharmad a győztes-vesztes arány. Tizenhat évesen a korosztályomban magyar bajnokságot nyertem, ami akkor más ranggal bírt, mint ma, hiszen annyi ökölvívó volt, hogy előbb területi, majd regionális selejtezőket kellett sikeresen megvívni, hogy valaki egyáltalán részt vehessen a magyar bajnokságon.  

Cívishír: Ó, azok a 60-as évek! Meséljen, milyen volt akkor az élet Debrecenben?
Tivadar Lajos: Volt közönség, nem is akármilyen. A bokszmeccsekre a Bartók-terem mindig zsúfolásig megtelt. A 60-as években három klub működött a városban: a DVSC, az MGM Vasas és az ipari tanulók egyesülete, az ITSK a 109-esben. Különösen a DVSC és az MGM Vasas rivalizált egymással, és utóbbi bizonyult sikeresebbnek, de nem miattam, hanem a sok jó csapattársamnak köszönhetően. Én 1971-től bokszoltam az MGM Vasas színeiben a felnőtt csapatbajnokságon. Olyan kiváló öklözők társaságában, mint Oláh Micu, Sütő Bandi, Szaniszló Sándor, Bereczki Gabi vagy Tóth Pista és a testvére, Lajos. Pályafutásom végén a Hódos Imre-sportcsarnokban is telt ház előtt bokszoltam: minden csapatbajnokit nagy érdeklődés övezett. Lényegesen jobb volt akkoriban az ökölvívás presztízse, sajnálom, hogy a maiak ezt nem élhetik át.

Cívishír: Koronavírus ide vagy oda, az élversenyzőket edzeni kell, hiszen jövőre sok fontos verseny vár rájuk, például az olimpia. Milyen a „viszonya” a járvánnyal?
Tivadar Lajos: Szigorúan betartom, amit előírnak, de a kiskapukat én is megtalálom. A versenyzőknek engedik a felkészülést, így nekik most is megtartjuk az edzéseket. Én saját magamnak még külön edzéseket tartok, tehát a járvány az én életmódomat kevésbé írta át, mint másokét.

Cívishír: A fiatalok is hüledeznek azon, hogy 68 évesen 15-20 kilométer futással kezdi a napot. Ez a módja annak, hogy 100 évig éljünk?
Tivadar Lajos: Legyen inkább 110 év! Nyolc éve futok rendszeresen, Váradi János (olimpiai bronzérmes ökölvívó – a szerk.) fertőzött meg vele, amiért hálával tartozom neki. Idén már 14-szer futottam le a félmaratont, éves összesítésben pedig 1176 kilométernél járok. Télen csak hetente egyszer megyek ki a Nagyerdőre, hidegben – bevallom – nem esik annyira jól a mozgás, de ahogy kitavaszodik, heti 3-4 hosszabb futás szerepel az edzéstervben.

Cívishír: Minden fórumon azt szajkózzák, különösen fontos időskorban sportolni, hiszen a mozgással javítjuk egészségünk állapotát, és számos betegséget is megelőzhetünk – ez a legtöbb kortársának nem jut el a tudatáig. Vajon miért?
Tivadar Lajos: A feleségem és a lányom is azt mondja, hogy ne futkározzak annyit, mert egyszer ott halok meg a pályán. Én meg azt válaszolom, hogy nem is kívánhatnék szebb halált magamnak, illetve jobb futással tölteni az időt, mint kórházban feküdni. Mennyivel szebb látvány egy futópálya, mint egy orvosi rendelő! Egyébként Debrecenben egyre többen kezdenek mozogni. A hétvégeken a temető melletti erdei ösvény, ahol gyakran futni szoktam, tele van emberekkel, fiatalokkal, idősebbekkel, aki bicikliznek vagy kocognak, vagy csak sétálnak, de legalább a szabad levegőn vannak, és nem az ágyat nyomják! Remélem, hogy nem csak a járvány miatti bezártságból törnek ki szombat-vasárnap az emberek, hanem sokan tényleg felismerték a testmozgás örömét. Jó jel, a feleségemet is sikerült rávennem, hogy egy héten legalább egyszer jöjjön ki velem a Nagyerdőre sétálni. Csak a kezdet nehéz!

Cívishír: Az idősebb emberekre erőforrásként és nem teherként kell tekinteni – így a kormánykommunikáció. Ön aztán megfelel az elvárásoknak!
Tivadar Lajos: A magyar egészségügyre valóban nem szeretnék terhet róni, ezért nyugdíjasként is találok magamnak mindig elfoglaltságot a bokszedzések, az unokázás és a futás mellett is. Új hobbim a túrázás. A baráti társasággal heti rendszerességgel kirándulunk egyet, leginkább a Zemplénbe, bejárunk mindent Tokajtól Sátoraljaújhelyig. Ezek általában 14-18 kilométer közötti séták dombokon, erdőn, mezőn, falvakon keresztül. Reggel megyünk busszal vagy vonattal, este pedig jövünk, nagyon jól érezzük magunkat. A járvány miatt most „beszorultunk a síkságba”, de nem adjuk fel! A héten Balmazújváros-Nagyhegyes távot gyalogoltuk le oda-vissza, ami 18 kilométert jelentett, előtte pedig Erdőspusztán túráztunk.

Cívishír: Néhány éve még az internetre frissen rácsodálkozó nyugdíjasokat láttunk a közösségi portálokon, de ma már úgy tűnik, hogy átvették a hatalmat a Facebookon. A kortársai körében mit tapasztal?
Tivadar Lajos: A Facebookot és a Messengert én kommunikációra használom, itt tartom a kapcsolatot a barátokkal, sporttársakkal, de nem kerüli el a figyelmet, hogy a korosztályom ezeken a felületeken meglehetősen aktív, ami önmagában nem lenne baj, de sokan függővé váltak, így sok értékes időt pocsékolnak el. Helyette, mondjuk, sétálhatnának egyet a Nagyerdőn. 65 év felett ingyenes az utazás, még a pénz sem lehet akadály. Többen olyanok, mint a gyerekek, egész nap ütögetik a gépet. Az különösen fárasztó, hogy mennyien bedőlnek a fals információknak. Ebben a korban már nem kellene mindent elhinni.

Cívishír: Edzőként gyerekekkel vagy felnőttekkel szeret jobban foglalkozni?
Tivadar Lajos: A hobbibokszolókkal. A gyerekekkel is nagyon szeretek foglalkozni, hiszen rendkívül büszkeség megtanítani egy fiatalt jól bokszolni, meg egyáltalán tanítani, fegyelemre nevelni. A legtöbben a rengeteg közös élmény, több év közös munka után aztán egyszer csak hátat fordítanak mindennek, és az nagyon fájdalmas egy edzőnek. A hobbibokszolókkal szemben azonban nincsen semmiféle elvárás, ők maguk határozzák meg a célt, hogy el akarnak fáradni, és nem kímélik magukat. 

Cívishír: Csináljon reklámot a boksznak! Miért kezdjen el öklözni ma egy debreceni gyerek?
Tivadar Lajos: Először is az egészsége érdekében jöjjön hozzánk, hiszen az ökölvívás mindent megmozgat, tökéletes izomzatot, testalkatot formál. Az ökölvívás ugyanakkor fegyelemre nevel. Ezeket később mind lehet kamatoztatni az életben.

Cívishír: Ma már nem pusztán a férfiak kiváltsága az ökölharc, hanem a nőké is. Mit gondol, érdemes volt eljutnia eddig az emancipációnak?
Tivadar Lajos: Az ökölvívás nem nőknek való, én ebben konzervatív álláspontot képviselek. Olyan szépek a lányok, asszonyok, semmi értelme az arcukat elcsúfítani. A férfiaknak még akár jól is állhat, ha viselik az arcukon a versenyzői múlt nyomát, de a nőknek nem. Megannyi szép sport közül választhatnak, a boksz maradjon a férfiaké, hiszen az ő mozgáskultúrájukra szabott. Én például nem is láttam még igazán jó női meccset. 

Cívishír. Az ökölvívás az egyik legsikeresebb olimpiai sportágunk tíz olimpiai aranyéremmel. Újabban azonban csak a botrányoktól hangos a magyar bokszélet, egyre kevesebb a gyerek az edzőtermekben. Debrecenben mi a helyzet?
Tivadar Lajos: Sajnos itt is jellemző, hogy kevés gyerek van, és azt a keveset is nehéz megtartani. A sportolás ugyanis sok lemondással jár, az ökölvívás különösen, a mai fiatalok előtt pedig sok más lehetőség is áll. A telefon, a tablet, a laptop bűvköréből nehéz kiszakítani őket. A DVSC bokszcsapata azonban töretlenül megy előre, új főhadiszállásunk van a Jánosi utcán, arra biztatok mindenkit, jöjjön, próbálja ki az ökölvívást!

Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben?
Tivadar Lajos: A legjobb nyugdíjasnak lenni. Vicc nélkül: a Nagyerdei parkerdő a legjobb, a főtérre én már nem is járok. A Nagyerdőn valahogy számomra kellemesebb emberekkel futok össze, mint a főtéren.

Cívishír: Mi a legrosszabb Debrecenben?
Tivadar Lajos: Túl sok az autó, nagy a forgalom. Rosszallom ugyanakkor azt is, hogy minden nagyobb beruházás, létesítmény átadása politikával átszőtt. Az egyik mond valamit, aztán a másik rátromfol. Nem szeretem a politikát, nem is foglalkozom vele, mégis mindig, minden fórumon találkozom vele. Tudom, hogy a politikusok döntenek a legfontosabb ügyekben, de akkor is túl sok a szereplésük.

Cívishír: Van az a pénz, amiért elhagyná Debrecent?
Tivadar Lajos: Nincs! Sose gondoltam erre, itt születtem, itt van a családom, a baráti társaságom.

Cívishír: Ki a legjobb fej Debrecenben?
Tivadar Lajos: A hobbicsapatom tagjai. Szloszjár Balázs, Kiss Endre, a Petrovics testvérek, Nagy László, Katona László, Serfőző Attila, Szilágyi Attila és a többiek, akik kellemessé teszik az estéimet. Remélem, ez a vírus eltűnik hamarosan, és újraindulhatnak a hobbiedzések.

Cívishír: Csülökpörkölt vagy cézársaláta? Sör, bor vagy pálinka?
Tivadar Lajos: Csülökpörkölt; a magyar konyha híve vagyok. Nyilván odafigyelek a táplálkozásra, a magyar konyha is lehet egészséges, csak tudni kell a mértéket. Régebben sörös voltam, mostanában inkább fröccsöt iszom, ha egyáltalán iszom, mert hónapokig megvagyok alkohol nélkül.

Cívishír: Romantikus vígjáték vagy keserédes dráma?
Tivadar Lajos: Vígjáték, mert az életben van elég keserűség.

Cívishír: Ajánljon nekünk a kedvenc olvasnivalói közül hármat!
Tivadar Lajos: A magyar irodalomból Móricz Zsigmond a legnagyobb kedvenc, de a Rejtő Jenő-összest is melegen ajánlom, akárcsak a fiatalkorom nagy kedvenceit, a Szilvási Lajos- és Berkesi András-regényeket.

Cívishír: Kívánjon hármat 2021-re!
Tivadar Lajos: Először is azt kívánom, hogy győzze le a világ a koronavírust, majd kapjon új lendületet a DVSC bokszcsapata a Jánosi utcán, és a családom minden tagja egészségben, boldogságban töltse az új évet!

Cs. Bereczki Attila