Hirdetés

Hirdetés

Aki „elintézte” a Loki gólját

civishir.hu

2019.09.23. 16:58

Aki „elintézte” a Loki gólját

Kultúra, sport, a régi és az új Debrecen, ahogy Deményi György látja.

Hirdetés

Hirdetés

Deményi György amolyan két lábon járó Debrecen-kalauz: nemigen találkoztam emberrel, aki több mindenkit ismer helyben. Ráadásul – némi túlzással élve– minden kavicsról van egy sztorija. Könnyű neki: tősgyökeres debreceni, már a szülei is azok voltak. Ám ahelyett, hogy az emlékekről fújdogálja a port az újabb generációk elkápráztatására, inkább arra kértem, vessük össze a régi és az új Debrecent, hiszen köztudott róla, kritikus szemmel figyeli a helyi történéseket. Cívisségről és civilségről beszéltünk, ami mellett hosszú évek óta elkötelezte magát.

– Harminc évig dolgoztam a Kölcsey Művelődési Központban, ami mindvégig nyitott házként működött, bárki bejöhetett. Állíthatom: több ezer ember vette igénybe a bélyeggyűjtőktől a kaktuszosokig, a képzőművészektől a rockzenészekig. Az elegáns, kényelmes terekben közkedvelt szolgáltatás volt a például a hírlapolvasó: aki nem akarta megvenni az újságot, bejött, elolvasta. Magyarul: tele volt a központ civilekkel. A Bartók-terem, a szabadtéri színpad és a Kossuth utcai kiállítóhely működtetése is hozzánk tarozott. Éves költségvetéssel rendelkeztünk, a munkatervünket úgynevezett társadalmi vezetőség véleményezte, akik a látogatók közül kerültek ki. Ma ez szinte elképzelhetetlen, pedig megannyi jó ötlet származott tőlük!

Egy nagy esés históriája

Deményi György elmondta, a rendszerváltás előtti években a Magyarországon élő művészek java megfordult náluk. Persze akkoriban sem ment mindig minden egészen simán: – Friderikusz Sándor a Kölcseyben használt először tapsgépet. Mondanom sem kell: a közönség megrökönyödésére. Annak is híre ment, amikor a virágkarneváli zsűri elnöke Szász Endre volt, és a Munkácsy-díjas festő- és grafikusművészt helikopter szállította a belvárosból a stadionba. Én kísértem, és gondoltam, ha már felszállunk, teszünk egy-két kört Debrecen felett, hogy madártávlatból is láthassa a várost. Így is lett, minden zökkenőmentes volt… a megérkezésig. Arról ugyanis megfeledkeztünk, hogy a stadionban meglocsolták a füvet, így Szász Endre, ahogy kilépett a helikopterből, megcsúszott és a hófehér öltönyében térdre esett. Persze a nagy művész kivágta magát: azt mondta, annyira lenyűgözte a karnevál és a debreceniek vendégszeretete, hogy térdre borult előtte. Visszatérve Friderikuszra: egy alkalommal Torgyán József országgyűlési képviselő, a Kisgazdapárt elnöke volt a vendége. Tisztelettel fogadtuk: sofőr hozta Debrecenbe a feleségével együtt. Talpig urat, egy bűbáj embert képzeljenek el! Ám ahogy belépett a színpadra, torkaszakadtából üvölteni kezdett, hogy monnyon le! És ezt a végtelenül arrogáns stílust fenntartotta a Friderikusszal való beszélgetése végéig. Amint visszatért a takarásba, újra normális volt. Az ő példáján keresztül jöttem rá, mekkora színészek a politikusok egy része, tisztelet a kivételnek.

Igény a nemes dolgokra

Korábban ugyan könnyebb volt kultúrát csinálni? Mást és – főleg – másképp fogyasztott az akkori közönség, mint a mai? Deményi György azt mondja, az igényes és színvonalas kultúrára, azaz a nemes dolgokra akkor is szükség volt, ma is szükség van. – Magyarország legrégebbi és legjobb dzsesszfesztiválja debreceni, operaénekestől a sanzonénekesig, a zongoraművészig sokan felléptek, a színjátszás is változatosságot kínált, mára azonban még jobban kinyílt a világ: mindent és mindenkit el lehet érni. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb sztárok jelentek meg, hiszen felismerték, a vasfüggönyön túl is adódnak lehetőségek. Ott voltam például a Queen 1986-os budapesti koncertjén: semmihez sem fogható, örök élmény, azért is, mert néhány évvel korábban még elképzelhetetlen volt, hogy fellépnek nálunk. Tehát azt mondom: kultúrát csinálni könnyebb ma, a közönséget bevinni a programokra azonban változatlanul nehéz. A belépőjegyek árából ugyanis elvétve lehet kigazdálkodni egy rendezvényt.

Debrecen merőben más fizimiskáját mutatja annak, aki ma megfordul a városban ahhoz képest, aki mondjuk 15 éve járt itt. Sok az új. Megannyi a változás. Szép ez így? Jó ez így? – Sokan támadják Debrecen építészeti arculatának megváltozását, és magam is azt vallom, oda a cívis hangulat. A fejlődés azonban tagadhatatlan: a Főnix Csarnokot, a Nagyerdei Szabadtéri Színpadot (az előadásaival együtt) nagyon kedvelem. A tetten érhető változáshoz tegyük azért hozzá, hogy mi sem vagyunk a régiek: a múltban több időnk volt egymásra; most stresszesek vagyunk, rohanunk. Ez is a korral jár.

És akkor a Loki gólt lőtt

A 21. századi feszültség levezetésének egyik nagyszerű csatornája Deményi György szerint a sportok iránti rajongás. – A DVSC női kézilabdacsapatát nagyon szeretem, azért, mert a fiatalokra épít és debreceni nevelésű játékosokat látok a pályán, akik szívvel-lélekkel küzdenek. Emellett 30 éve heti három alkalommal (télen egyszer) teniszezem, ugyanabban a baráti körben, hiszen fantasztikusan érezzük magunkat. Focimeccsen viszont 30 éve egyáltalán nem voltam. Nagy László, az Újpesti Dózsa egykori edzője a rokonom, az unokahúgom férje – a 80-as évek közepén itthon játszottak a Debrecen ellen.

Elkéstem, a stadionban már folyt a mérkőzés, mégis odaléptem a kispadhoz, hogy üdvözöljem Nagy Lászlót, de hogy ne zavarjam a kilátást, leguggoltam mellé. Abban a pillanatban betalált a Loki. Emiatt sokáig, sokan feltették nekem a kérdést: Hogy tudtad elintézni, hogy a Loki gólt rúgjon?

Zsidóság, civilség és béke

A sport legalább annyira hozzátartozik Deményi Györgyhöz, mint a hitélet tartozott a legutóbbi időkig. Ugyan mi változott? – Mikor elvesztettem a szüleimet, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek, többek között a gyönyörű gyermekkoromat, rájöttem, a vallásról otthon sosem esett szó. Még érintőlegesen sem. Az izraelita, a zsidó szót ki sem ejtették. Mintha burokban nevelkedtem volna. Akkor döbbentem rá, nem ismerem a saját népem történetét, szokásait, vallását. Azóta kétszer voltam Izraelben, a gyerekeimnek is megmutattam, és bármikor visszamennék. A sivatagból csináltak paradicsomot. ebben a befogadó országban mindenki mosolyog, ráadásul töretlen a fejlődés. A Debreceni Zsidó Hitközségben tárt karokkal fogadtak, ám egy idő után megromlott a kapcsolatom a vezetőséggel, ügy is lett belőle, amiben a vallási bíróság nekem adott igazat, ám a bocsánatkérésre a mai napig várok.

A civil szférában, na és Józsán azonban igazi otthonra lelt: – Több mint 10 éve élünk Józsán, a belváros szívéből a Püspöki palotából költöztünk ide, egy kertes házba, és imádunk itt lakni, eleinte olyan volt, mintha nyaralnánk. Papucsban, gatyában reggel a teraszon kávézni, isteni még most is. A civil vonal kiegészíti ezt a békét: Lassan 20 éve, hogy Gondola Zsolt megkeresett, alakítsunk egy egyesületet. Neki már kész, kiforrott ötlete volt, nekem pedig, aki világ életében civilekkel, dolgozott, tetszett az ötlet. Így alapító alelnöke lettem a Civil Fórum Debrecen Egyesületnek, amit az évek alatt szépen felépítettük. Közpénztől, párttól, direktíváktól mentesen a városért, a városban lakó polgárokért, képviseletükért dolgozunk. Minden esetben az ügyet nézzük, nem pedig azt, hogy balról vagy jobbról jön egy-egy javaslat. A tagjaink összetétele heterogén: taxisofőr, mentőtiszt, ügyvéd, mindenféle foglalkozású, korú ember megtalálható. A politikai nézeteink is változatosak: jobboldaliak, konzervatívok, liberálisok, baloldaliak - de mindannyian demokraták vagyunk, és bármikor le tudunk ülni egy jót vitázva beszélgetni.

Bereczki-Csák Helga

Deményi György

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.