A Nyulason növesztett oroszlánkörmöket

Egy arctisztító kezelés és egy szemöldökformázás között Illés-Rácz Mariann nem éppen arról ábrándozott, hogy a debreceni önkormányzat közgyűlése előtt fog beszélni egy nagyerdei társasházépítés bonyolult, nehezen követhető, nem minden pontján tiszta jogi szappanoperájáról. Ha van is az emberben szereplési vágy, elég ritka, hogy ilyen formán törjön elő, ő pedig kétgyermekes, kozmetikus anyukaként akkor sem számított erre a fordulatra, ha korábban tíz évig elég pörgős életet élt egy telekommunikációs cég debreceni üzletvezetőjeként. Értékesítés, ügyfelek, továbbképzések, megoldandó problémák minden mennyiségben: bár büszke volt a teljesítményére, a kislányok születése után már nem tudott ugyanolyan hőfokon égni, más lett a fontos, ezért váltott a kozmetikára, ahol maga osztja be az idejét.

Illés-Rácz Mariann püspökladányi, a férje nyírlugosi, vagyis „vidékiek”. Szeretnek Debrecenben élni, de a Homokkertet túl forgalmasnak érezték, ezért 2016-ban az addigi életük munkájából megvásároltak egy Kartács utcai telket, a Nagyerdő szélén. Annak a nyulasi ingatlannak a tőszomszédságában, amelyik miatt bő tíz évvel korábban forrni kezdtek az indulatok egy kétszer 16 lakásra szóló építési engedély miatt. Ma már kissé hihetetlen, de a városrész kertvárosias jellegét féltő lakók közül több százan demonstráltak a debreceni városházánál és mintegy négyezer aláírás is összejött egy kevésbé zsúfolt Nyulasért. Cél értek: az ominózus építési engedély nem emelkedett jogerőre és a területre vonatkozó szabályozási terv a tiltakozóknak kedvezően módosult.

Illés-Rácz Mariannék, mielőtt megvették a telket, jártak az önkormányzat műszaki osztályán, ahol megnyugtatták őket: nem kell tartaniuk a 16 lakásos társasházaktól. 2017 szeptemberére felépült a családi házuk, majd decemberben jött a feketeleves: egy bírósági ítélet eredményeként mégiscsak kiadják az építési engedélyt. Nem tiszta, hogy a bírósági eljárásról hogy-hogy nem értesültek a szomszédok, de mindegy is már. Ennek a cikknek a szempontjából az a lényeges, hogy Illés-Rácz Mariannék eléggé felhergelték magukat a történteken. Annyira, hogy az asszony áttanulmányozta a 2004 óta keletkezett iratokat, utánanézett a számukra témába vágó környezetvédelmi szabályozásoknak, irányelveknek, majd 2018 őszén – addigra már egyértelmű volt, hogy jogi úton nincs esélyük – akcióba lépett.

[Beillesztett cikk: Debrecen nem tűr ellentmondást, de Fésüs lelkiismerete tiszta ]

Ajtóstul a debreceni közgyűlésbe

– Tavaly novemberben leveleket írtam a pártoknak, a sajtónak, ismerősöket hívtam fel, környezetvédelmi szerveket kezdtem el megkeresni (rájöttem, nincsenek). Reménykedtem, de csalódtam. Amikor a politikusok megtudták, hogy melyik ingatlanról van szó, szívták a fogukat. Mérlegelni kezdték, hogy megéri-e ebbe beleállni. Csak a Jobbik és a Civil Fórum Egyesület támogatott, mondván, ezt nem szabad hagyni. Közmeghallgatás keretében szólaljak fel a decemberi közgyűlésen, tanácsolta az egyesület. Én nem egyeztettem a polgármesterrel, ennek ellenére Papp László és a közgyűlés mellénk állt, többen hozzászóltak. Végső elkeseredésemben mentem oda, így nagyon meglepődtem az eredményen. A férjemmel, aki a hátsó sorban ült, el sem hittük a polgármester harcos kiállását, amit a mai napig nagyra értékelünk. Felszabadító volt megtapasztalni, hogy igenis lehet hangja az embernek – beszélt a Cívishírnek.

Hogy ehhez kell  azért ösztönös kurázsi?

– Egyre inkább az a szemlélet uralkodik, ne csináld, ne mocorogj, úgyse változik semmi. Én ettől a mentalitástól kiborulok. De azért a közgyűlési meghallgatáshoz önmagamat is le kellett győzni – mondta. Hozzátette: számára is meglepetés volt, hogy mennyi energiája van, mivel az elmúlt tíz évben inkább az anyai, háziasszonyi szerepe volt előtérben.
– Talán egyszer voltam efféle szószóló, még a püspökladányi gimnáziumi évek idején. Két év alatt két osztályfőnökünk volt, márpedig mi olyan tanárt akartunk, aki végigviszi az osztályt. Akkor annak a kezdeményezésnek az élére álltam, és el tudtuk érni, hogy az iskola vezetése nem csak meghallgatta, de figyelembe is vette a kívánságunkat (a pedagógust is megneveztük).

[Beillesztett cikk: Benyomták a kerítést a vitatott debreceni építkezésnél ]

Fakuló sokszínűség

Miután a nyomtatott és online hírekben olvastak róla, Illés-Rácz Mariannt még többen megismerték a Nyulason. Kérdés, mennyire folyik bele az ügybe, ha az nem érinti közvetlenül?
– Ilyen mélységig valószínűleg nem. Ugyanakkor támogatóként biztosan mellé álltam volna. Elég empatikusak vagyunk, a férjem éveken át főzött hajléktalanokra krízisidőszakban. A Kartács utcai társasházépítés kapcsán nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, pedig szinte senkit nem ismertünk a Nyulason az odaköltözésünk idején. Manapság pedig másfél óráig át tart egy kutyasétáltatás, annyi emberrel cserélünk véleményt – említette.

Bár egyelőre nincs rá garancia, hogy végül nem épül meg a két 16 lakásos társasház (hiszen a beruházó birtokában van a jogerős építési engedélynek), az aláírásgyűjtés és a kedvező városházi fogadtatás közösségszervező erővel bírt Nyulason. Legalábbis a városrészi lakossági fórumon, ahol a Kartács utcai építkezés csak egy volt a helyieket érintő témák közül, közel százan voltak. Illés-Rácz Mariann azon kapta magát, hogy őt keresik a zöldhulladék-gyűjtők kihelyezése, a közlekedési problémák, a régóta tervezett Kartács utcai útépítés vagy a már említett hajléktalanokról való gondoskodás miatt is…

– Szívfájdalmam, hogy a civilség ma gyanakvást kelt. Holott, amíg a politikusok a politikai haszon szerint mérlegelnek, addig a civil szféra ügyeket lát pártérdekek helyett. Közben sok munkáltató semlegességet követel a dolgozóitól, ami szerintem gáz, hiszen ez éppen a személyes vélemények sokszínűségét rontja. Van az emberekben egyfajta tanult tehetetlenség, azt gondoljuk, nem vagyunk hatással az életünkre – fogalmazott.

Ami az USA-ban működött…

Közbevetésünkre, hogy a politika mezején nincsenek „civilek”, hiszen az övék is politikai állásponttá válik és a fegyelem is létérdek, a fejét ingatta.
– Én nem így gondolom. Úgy tudnám elképzelni, hogy bizonyos irányvonalak, mint például a környezetvédelem, a szociális érzékenység vagy a tolerancia kérdései nem képezhetik vita tárgyát. Azon túl viszont egy civil szervezet tagjai igenis megőrizhetik a saját véleményüket. Nagyon hiszek az építő vitákban, nem szeretem, ha egyvalaki mondja meg, hogy mi legyen. Olyankor a többiek számára marad a pufogás. Aki meggyőzhetetlen, az talán narcisztikus, pszichiátriai eset.

De vajon az ügy a fontos vagy a személy? S válhat-e üggyé a személy?

– Az én szemléletemen sokat formált a férjem, aki az Egyesült Államokban élte le a húszas éveit vendéglátósként. Sokat hozott az ottani mentalitásból, ő hatott rám, hogy az embereket meg kell szólítani, mosolyogni, barátságosnak lenni. Ha nyitottak vagyunk, akkor képesek lehetünk magunk köré vonzani másokat. Csak el kell hinni, hogy lehetséges változtatni – emelte ki.

Nem tagadja, megcsapta a szele annak, hogy hatással lehet a környezetére. Mivel októberben önkormányzati választások jönnek, kézenfekvő a kérdés, tervezi-e indulni, s talán nem véletlenül említette a Civil Fórumot a Kartács utcai építkezés kapcsán…

– Tavaly októberben elindult velem ez a mókuskerék, pörög, ha hajtom, ha nem. Valóban gondoltam az indulásra, ugyanakkor olyan politikai erőt nem látok, amelyik mögé beállnék. Marad a civilség.

Ratalics László