Hirdetés

Hirdetés

Rózsaolaj, flamingó és sípálya egy helyen: ez Ciprus

civishir.hu

2019.05.10. 11:20

Rózsaolaj, flamingó és sípálya egy helyen: ez Ciprus
(Fotók: Fogarasi Renáta, Cívishír)

A szépség és a szerelem szigete Debrecenből is elérhető. + Fotógaléria!

Hirdetés

Hirdetés

Nemhiába a szerelem istennőjének, Afroditénak tulajdonított sziget, hiszen a legendákkal övezett Ciprus azonnal rabul ejti minden érzékszervünket. Szicília és Szardínia után a harmadik legnagyobb sziget a Földközi-tengeren, és stratégiailag fontos elhelyezkedése miatt már a korai időktől fogva számos nép telepedett meg rajta, hagyta hátra kultúráját és építészeti emlékeit. Nicosia a világ egyetlen fallal kettéosztott fővárosa, ettől függetlenül a helyiek nyugalomban élnek, amit az ENSZ békefenntartók biztosítanak. A török ciprióták 1974-ben foglalták el Észak-Ciprust, majd 1983-ban kikiáltották a Török Ciprusi Köztársaságot, ami hivatalosan a mai napig nem elismert. A konfliktus hatalmas áldozata Famagusta, hiszen az egykor virágzó üdülőhely ma szellemváros, 52 üresen álló luxusszállodával, lakatlan házakkal és háborús nyomokkal.

A Ciprusi Turisztikai Minisztérium és a Wizz Air szervezésében négy újságíró társammal együtt megtapasztalhattam azt a szépséget és nyugalmat, amit ma már Debrecenből is bárki el tud érni. A légitársaság március végén indította el ciprusi járatát, a gépek hetente kétszer, szerdán és vasárnap közlekednek Debrecen és Lárnaka között, tavasztól október végéig.

Napfény, napfény, napfény!

A reggel 6 órai indulás elég hajmeresztőnek tűnt, ám cserébe a felhők felett csodálhattuk a napfelkeltét. Egy óra időeltolódás van a két ország között, így gépünk 10 óra előtt pár perccel landolt a Lárnakai Nemzetközi Repülőtéren, ahol a terminálból kilépve azonnal „arcon ütött” a mediterrán levegő. Az esős áprilisi tavaszból a csodálatos, napsütéses kora nyári időbe érkeztünk, ahol helyi idegenvezetőnk, Kirner Zsuzsa várt bennünket, aki 1985 óta él a szigeten. Utunk a Kalymos étterembe vezetett a Governors tengerpartra, ahol egy kávé mellett gyönyörködtünk a táj szépségében. A türkizkék tenger, a csodás pálmafás tengerpart, a virágzó murvafürt rabul ejti a turistákat, a mosolygós helyieknek köszönhetően pedig azonnal otthon érzi magát az ember. Innen indultunk a limassoli régi kikötőbe, ahol kezdetét vette a négy napon át tartó lakoma. Amikor elkezdték a pincérek kihozni a finomabbnál finomabb falatokat a To Kypriakon étteremben, rájöttem: ez a kirándulás nem a fogyókúráról fog szólni. Friss saláták, remek sajtok, ízletes borok, tengeri különlegességek sorakoztak az asztalon. A kiszolgálás pazar, az árak pedig nem sokkal haladják meg a hazaiakat. A kikötőben a hal-mezét – mely egy komplett ételsort foglal magában – már 12-15 euróért el lehet fogyasztani.

A ciprusiak mindig iszogatnak, de sosem részegek és folyton falatoznak, de nincsenek elhízva. Irigylem ezt tőlük!

A csapat jóllakottan úgy döntött, a hirtelen ránk rakódott felesleget egy kis biciklizéssel dolgozzuk le. Telefonos applikáció segítségével lehet bérelni. A kölcsönzés díja nagyon baráti: egy óra 2 euró, ezután minden megkezdett óra plusz 1 euró, egy teljes napra pedig 8 euróért használhatjuk a tökéletes állapotban lévő járgányokat. Tíz kilométert tekertünk a városban, ez épp elegendő volt ahhoz, hogy a Nap sugarai nyomot hagyjanak bőrünkön. A szigeten egy évben átlagosan 340 napon át süt a nap, októbertől április közepéig tart az esős időszak, így az áprilisi aratás (a helyieknek) teljesen természetes. A közlekedésben a balra tartás működik, jobbkormányos a közlekedés, ennek köszönhetően kalandos tekerésben volt részünk. Meglepődve tapasztaltam, hogy a part teljes hosszán bicikliút van, mely mellett játszótér, kondipark, szoborpark helyezkedik el.

A helyiek a turistákkal nagyon előzékenyek, a kisebb utcákon tekerve sem dudáltak le az útról.

Limassol a sziget legfiatalabb városa, „csak” ezer éves történelemmel büszkélkedhet. Az idők során Ciprust rengeteg földrengés sújtotta, emiatt az egyszintes épületek vannak túlsúlyban. Az aprócska városban – melynek hossza 21 kilométer, a légszélesebb pontja pedig négy kilométerre nyúlik a parttól – elképesztő fejlődés zajlik: három toronyház váza csúcsosodik az ég felé, a tenger közepén pedig olajfúrók. Utóbbi kissé rontja az összképet, de a várkerület tövében megbújó hatméteres fikusz mindenért kárpótol.

Luxus és kényelem

A városban rengeteg fekvőrendőr „vigyáz” a turistákra, akik előszeretettel bérelnek autót, hogy a Bács-Kiskun megye nagyságú szigetet felfedezzék. A helyiek tökéletes módszert dolgoztak ki a balesetek minimalizálására: minden bérautó rendszáma piros alapon fekete, így messziről ki lehet szúrni a látogatókat. A kereszteződésekben a ciprusiak inkább megvárják, hogy a turisták eldöntsék, merre szeretnének haladni, ezzel is kerülik a konfliktushelyzeteket. Autót bérelni rengeteg helyen lehet, de biciklizésem után rájöttem: csak tapasztaltabb sofőröknek ajánlott. Az árak napi 20 eurótól indulnak, a nyári időszakban 50 euróig kúsznak fel, és főszezonban már csak minimum három napra lehet bérelni. Sok helyen hitelkártyára van szükség, bankkártyával nem lehet fizetni, érdemes utazás előtt tájékozódni a lehetőségekről. A buszokat 1-2 euróért igénybe lehet venni, de lényegesen kényelmesebb autóval utazni a szigeten. Az üzemanyagárak miatt sem kell megijedni, hiszen a legtöbb benzinkúton 1,3 euróért lehet a benzin literjét megvásárolni.

A várkerületből elindultunk Kourionba, mely Limassoltól 13 kilométerre található. A településen ma rengeteg ókori maradvány található, így például színház, lakó- és közösségi épületek. Az épségben megmaradt, legendák és mítoszok szövevényes meséit rejtő mozaikok művészi szépségükkel ma is elvarázsolják az embert. Először Eustolios-házát tekinthettük meg, mely villának épült a 4. században. Az idő múlásával közfürdővé alakították ki. A tengerre néző, 3 500 személy befogadására alkalmas színház a ház szomszédságában található, mely a Kr. előtti 2. században épült, de csak 400 évvel később alakították ki mai formáját. A szigetet ért rengések miatt hosszú ideig föld borította a gladiátorjátékokra is alkalmas színházat, így a régészek csak 1950-ben fedezték fel a maradványokat. A felújított kőszínház jelenleg is alkalmas színházi előadások megtartására.

Az este Páfoszban ért minket, ahol az ötcsillagos Coral Beach Resort Hotel vendégszeretetét élvezhettük. A 420 szobás épületben úgy éreztem, térkép nélkül elvesznék, de a csodás személyzet minden helyzetben segítségemre sietett. Az elegancia, a luxus és a kényelem kedvelőinek ajánlom a hotelt, mely hatalmas belső tereivel és csodálatos konyhájával elvarázsolja a turistákat.

Jeeppel az Akamas-félszigeten

Páfosz a szép strandok mellett számos történelmi emlékkel is büszkélkedhet, hiszen az UNESCO Világörökségi listáján szereplő nevezetességek is megtalálhatók. Nem csoda, hogy 2017-ben az Európa Kulturális Fővárosa címet is elnyerte a dániai Aarhusszal együtt! Páfosz része Kato Pafos, mely vonzza a turistákat.

A régészeti park felé sétálva idegenvezetőnk elmondta, a szigeten 1908-ban esett utoljára annyi csapadék, mint 2018 telén és 2019 tavaszán, így Ciprus azt az oldalát mutatta nekünk, amivel a ma élő helyiek is most találkoztak először.

Minden virágzott, gyönyörű zöld, sárga és piros színben pompázott, a tenger sós illata keveredett a virágokéval. Megtudtuk, a sziget legszebb arcát mindig tavasszal mutatja. A park területén található a Dionüszosz-ház, melyben rengeteg mozaik található. A legtöbb a második század környékén keletkezett, de van hatezer éves is, a legrégebbről megmaradt az emberiség történelmében. A mozaikpadlók egy-egy ismert történetet mesélnek el a görög mitológiából, melyről mindenki hallott már valahol. A parkban található hófehér világítótornyot is érdemes felkeresni. Ugyan nem látogatható, de csodálatos fényképeket lehet készíteni a lépcsőjén, háttérben a tengerrel. A pár perc autóútra fekvő, festői szépségű kikötőben sok étterem és bár található, valamint a Kasto tis Pafou, azaz a páfoszi erőd. A történelem során volt börtön, őrtorony, sóraktár is, ma leginkább „csak” a festői kilátás miatt látogatják.

A Let Them Eat Cake cukrászdából kilépve egy piros jeep várt a kalandéhes társaságra. Sofőrünk az Akamas félsziget felé vette az irány, közben egyik ismerőse narancsültetvényén is megálltunk, hogy friss gyümölcsöt együnk. Utunk során felkerestük Afrodité fürdőjét, ami egy ingyenesen látogatható botanikus kert legnagyobb látványossága. Utunk Latchi faluba vezetett, ahol polippal, tintahallal, friss salátával és mézédes borokkal vártak minket. Sofőrünk ezután az óriásteknősök tojásrakóhelyére vitt minket, a Lara tengerpartra, ahol ugyan teknőst nem láttunk, de egy sütkérező gyík bátran pózolt a fehér homokban.

A kavicsos, egyenetlen, kacskaringós úton igazi rali-élményben – és rengeteg nevetésben – volt részünk, személy szerint az utazás fénypontjaként éltem meg ezt a kirándulást.

Az egész napos program 80 euróba kerül (mely része egy ebéd és egy kis hajókázás is), de a hangulat és az élmény miatt senki nem fogja megbánni a Land Rover-szafarit. Sofőrünk a félsziget legszebb pontjain hagyta kicsit barangolni a társaságot, így közelről megcsodálhattunk egy banánültetvényt és egy megfeneklett hajóroncsot is. Este Kato Páfosz pezsgésébe kóstolhattunk bele a Ta Mbania étterem jóvoltából, ahol isteni báránypörköltet és szuflakit szervíroztak.

Rózsaillat lengi be a falvakat

A harmadik nap reggelén elköszöntünk szállásadóinktól, hogy elinduljunk a Troodos-hegység irányába, melynek legmagasabb pontja 1952 méter. Talán kevesen tudják, de a ciprusiak három sípályával is büszkélkedhetnek, melyek áprilistól ugyan zárva tartanak, de rengeteg kirándulási és túrázási lehetőséget rejt a hegység a forró, nyári napokon.

Első megállónk Afrodité szülőhelye, a Petra tou Romiou. A legenda szerint, aki itt szív alakú követ talál, az örökre szeretni fog, és őt is viszontszeretik.

Nem gyönyörködhettünk sokat a habokban, hiszen már vártak minket a Tsiakkas Borászatban, hogy megkóstoljuk a sziget leghíresebb borait és megismerjük a borkészítés hagyományát. A rengeteg napfénynek köszönhetően kiváló fehér, rosé és vörösborokat is lehet itt vásárolni. A helyiek törkölypálinkája a Zibania, desszertbora pedig a Commandaria, mely egy édes, ciprusi különlegesség. Jártunk Agros faluban is, ahol a Nikis édességmanufaktúrában megnézhettük, hogyan készül a mustkolbász, majd a To Pezema étteremben költöttük el ebédünket. Látogatást tettünk a Chris Tsolakis Rózsa manufaktúrába, ahol egy család mindhárom generációja azon dolgozik, hogy a damaszkuszi rózsa jótékony hatása bárki számára elérhető legyen. Különböző szappanokat, gyertyákat, kozmetikumokat, csokoládékat gyártanak a növényből.

Érdekességként elmondták, naponta 15 ezer rózsát szednek le és 1 liter rózsaolajhoz 3 és fél tonna rózsasziromra van szükség, mely 150 ezer rózsafejet jelent.

A végterméket kincsként őrzik. Nem csoda, hiszen minőségtől függően 3-4 millió forint között értékesítik literjét.

Új szállodánk Lárnakában volt, a Palm Beach Hotelben, melynek sekély, homokos tengerpartja azonnal úszásra sarkallja a szállóvendéget. A vízparton ücsörögve is macskákba „botlik” az ember: a legenda szerint Szent Helén három hajónyi négylábút vitetett a szigetre, miután elszaporodtak a kígyók Akrotiti faluban. Azóta ott vannak a kertekben, az utcákon, az éttermekben, vagy a szálloda folyosóján. Este felkerestük Lárnaka „bulinegyedét”, ahol tizenéves fiatalok békésen iszogattak egy-egy vízipipa társaságában.

A bulizós Nissi Beach

Negyedik nap felkerekedtünk, hogy bebarangoljuk Ayia Napát. Útközben megnéztük a 3000 éves kövekre emelt templomot, ahol a halálából feltámasztott Szent Lázár csontjainak maradványát őrzik. A szentélyt a város központjában, a sírja fölé építették 890-ben, a pincében megtalálható kőkoporsója is.

A szűk utcákon bandukolva betértünk pár kisboltba, hogy a helyi ízeket szeretteinknek és barátainknak is hazavihessük. A városban egy 15. századi kolostort szerettünk volna megcsodálni, ahová ugyan bemenni nem tudtunk, de sikerült legalább a kerítésen bekukkantanunk. A lakosság 95 százalékban görög ortodox vallású, de a szigeten muszlimok, katolikusok ugyanúgy szabadon gyakorolhatják vallásukat. Útközben flamingók fürdőzését csodálhattuk, és természetesen nem hagytuk ki a Szerelem-hídját és a fehér homokos, kékzászlós tengerpartokat sem (Nissi Beach, Makronissos Beach, Landa Beach), melyek mentén nappali és éjszakai zenés bárok sorakoznak. A saját öböllel rendelkező strandok kristálytiszta vize méltán a fiatalok kedvence, hiszen a vízisítől egészen a bungee jumpingig számos kalandos programmal várják a vendégeket. Kora este egy utolsót mártóztunk a sós Földközi-tengerben, majd a csodálatos Zenon tavernában vacsoráztunk, ahol egy helyi zenekar húzta a talpalávalót.

Ciprust bejárva megértjük, az ember miért szeretett itt élni már évezredek óta. Az egészséges hedonizmus, a varázslatos környezet, a helyiek vendégszeretete átjárja a turisták lelkét, melyből bárki hazavihet egy csipetnyit magában.

Fogarasi Renáta

Galéria

DebrecennyaralásWizzAirCiprusLárnaka

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.