Debreceni 21-es: hallássérültként jutott a csúcsra, most pedig már tanítja a boldogságot

Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Kalucza Norberttől, aki hallásérültként az épek között a nagyon sokszor a legjobbnak bizonyult.

1.  Állj! Neked még bokszolni kéne, nem edzősködni!
A profi ökölvívás nem az én világom. Teljesen kiszámíthatatlan, ráadásul a szponzorok sem értékelik, legalábbis az én esetemben. Akik amatőrként támogattak, azok már nem teszik. Azt emberek azt hiszik, sok a pénz a profi bokszban, de nem így van. Rengeteget kell edzeni, miközben nem tudod, hogy mikor kell szorítóba lépned. Előfordul, hogy egy héttel a meccs előtt szólnak. Nem lehet előre tervezni semmit, így eredményt sem lehet elérni.

2.  Kirobbanó erőben vagy, 31 évesen vétek kiszállni. Fáj a szíved?
Nem szálltam ki végérvényesen, ha szólnak, hogy bokszolni kell, akkor megyek! Igaz, egy éve volt a legutóbbi meccsem, tehát egyre kisebb az esélye, hogy profiként a csúcsra jutok, de éppen ezért kezdtem el edzősködni. Nagyon szeretek kicsikkel vagy éppen nagyokkal foglalkozni, ez a munka most teljesen kielégít.

3.  Örömteli, hogy most jól vagy. Emlékszünk arra is, amikor a Facebookon könyörögtél támogatásért. Mi történt?
Budapesten megvezettek, átvertek. Egy illető lenyúlta a pénzem, hiába bokszoltam, nem kaptam egy forintot sem. Régi ügy, ennek már vége. Most már anyagilag is egyenesbe jöttem, abból élek, amit szeretek csinálni: tanítom az embereket bokszolni, önvédelemre, vagy csak segítek nekik lefogyni. 

4.  Nem éppen mozgásszerető társadalom a miénk. Hogyan toborzol tanítványt?
A sport által szerencsére sokan ismernek engem, tudják, milyen eredményeket értem el, de a Facebookon is hirdetem magam. Szeretnek hozzám járni, mert én sok figyelmet fordítok mindenkire, maximum két-három emberrel edzem egyszerre, vigyázok arra, hogy a tanítványaim technikailag is fejlődjenek, ugyanakkor el is fáradjanak, tehát kondit is szerezzenek. Tőlem mindenki boldogan távozik.

5.  Ha valaki még esetleg nem tudná, akkor csak tudja meg: hány meccset is bokszoltál amatőrként?
Több mint 360-szor léptem szorítóba, és elsősorban nem erre a nagy számra vagyok büszke, hanem arra, hogy ezek közül mindössze 39-et vesztettem el.

6.  Látom a tetkót a karodon. Peking volt a csúcs?
Gyerekfejjel azért kezdtem el bokszolni, hogy egyszer kijussak az olimpiára. 2008-ban ez sikerült, ennek már éppen tíz esztendeje. Ennek megfelelően a legnagyobb fegyverténynek az olimpiai kvalifikációs torna megnyerését tartom. Az olaszországi Pescarában valósítottam meg az álmom 2008 tavaszán, aztán nyárom jó barátommal, a hajdúsámsoni Varga Miklóssal részt vehettünk az olimpián.

7.  Hej, ha a hallássérülteknek lenne boksz a paralimpián!
Az biztos, hogy paralimpiai bajnok lennék! Így is büszke vagyok magamra, hiszen én vagyok az egyetlen, aki hallássérültként ökölvívásban kijutott az olimpiára. Nem a paralimpiára, hanem az igazi olimpiára!

8.  Tudnád valahogy érzékeltetni, mekkora hátrányt kellett leküzdened az ellenfeleiddel szemben egész pályafutásod során?
Szerintem nekem duplán kellett teljesítenem, mint bármelyik más bokszolónak. Hallókészülék nélkül semmit sem hallok, a szorítóban nyilván nem viselhettem a készüléket, így csak a szememre, illetve az ösztöneimre hagyatkozhattam. Nem hallottam az edzőt, a közönséget, a bírót, semmit.

9.  Pedig hányszor tombolt érted több száz ember a Bocskain vagy a magyar bajnokságokon…
Ugyan nem hallottam, de azt mindig éreztem, ha nekem szurkoltak. Azért a szemem sarkából láttam a közönséget, hibátlanul tudok szájról olvasni, érzékeltem, hogy örömet tudok szerezni az embereknek, és ez még inkább motivált. Azok voltak az igazán nagy meccsek! Hazai pályán, Debrecenben mindig imádtam bunyózni. Ez az, ami most hiányzik, de az emlékek örökké megmaradnak.

10.  Nemrég tettél ki egy képet a Facebookra. Tényleg külön szoba kell a trófeáidnak?
Összesen 87 versenyt nyertem, ennyi kupám van, az érmeimet össze se tudom számolni, bőven száz fölött van a szám. Sok helyet elfoglalnak, de időnként jó érzés mindegyiket megfogdosni újra. Sok szép emléket idéznek fel.

11. Tudok olyat mondani, ami egészen biztosan nem hiányzik a bokszolói létből: a fogyasztás!
Nincs az a bokszoló, aki szeret fogyasztani, de együtt kell élni vele. Most például 67 kiló körül mozgok, de ha azt mondják, hogy két hét múlva 57 kilóban lesz meccsem, akkor két hét múlva annyi leszek! Én már annyit fogyasztottam, hogy tíz kilót leadni nekem gyerekjáték. Másnak kínszenvedés.

12.  Látni már az új Kalucza Norbit a fiatalok között?
Nagyon sok ügyes srác van, munka és akarat kérdése minden. No meg kell egy jó edző, amilyen én vagyok.

13.  Ült a poén, de most komolyan: mikor lehet újra olimpikonja Debrecennek ökölvívásban?
Akár már 2020-ban, Tokióban. A DVSC-s Bernáth Attila, aki 49 kg-ban ifjúsági Európa-bajnok, szerencsével már most odaérhet. Csak súlycsoportot kell váltania mielőbb, mert olimpián az 52 kilós a legkisebb kategória.

14.  Vészharangokat kongatnak most a magyar boksztársadalomban. Mi a véleményed a mostani botrányról, a szövetség brutális hiányáról?
Mivel nem vagyok teljesen képben, nem ismerem a részleteket, nem szeretnék véleményt megfogalmazni az ügyben. Bármi is van, remélem, a boksz túléli, mert a világ legjobb sportja.

15.  Lazuljunk! Cézár-saláta vagy csülökpörkölt?
Nekem teljesen mindegy, amit elém tesznek, azt megeszem. Azért is vagyok profi a fogyasztásban. Sokszor ment el a súlyom, a finomságoknak nehezen tudok nemet mondani.

16.  Sör, bor vagy pálinka?
Nagyon ritkán egy pohár sör, a tömény italt egyáltalán nem szeretem. Egyébként nem bírom az alkoholt, hamar megárt.

17.  Van az a pénz, amiért elhagynád Debrecent?
Van, de sehol nem lennék olyan boldog, mint Debrecenben.

18.  Mi a legjobb Debrecenben?
A város hangulata, minden utcasarkát ismerem, és az, hogy itt lakik a családom, itt vannak a barátaim.

19.  Ki a legjobb fej Debrecenben?
Rengeteg jó fej van, egyet nem tudnék megnevezni. Budapesten is sok jó fej van, de ott sok a rossz ember is. Debrecenben sokkal kevesebb a rossz.

20.  A bokszon kívül is van élet?
Igen, a vasárnapjaim a családé, a feleségemé és a tízéves lányomé. A többi napon be vagyok táblázva reggeltől estig.

21.  Megérte a bunyó a sok bekapott pofonért is?
Én inkább adtam, alig kaptam, de komolyra fordítva a szót: maximálisan elégedett vagyok, és ha újra kezdeném az életet, ismét bokszoló lennék.

Cs. Bereczki Attila