Így tér vissza a víz a tájba Balmazújvárosnál
A novemberi esőzéseknek köszönhetően jelentős mennyiségű csapadék érkezett a térségbe, amelynek megőrzésére kiemelt figyelmet fordítanak a vízügyi szakemberek. Balmazújváros határában, a 200 hektáros Nagy-sziken már konkrét intézkedésekkel segítik a víz visszatartását és a természeti élőhelyek megújulását – számolt be közösségi oldalán Gajdos László élő környezetért felelős miniszter november 14-én.
November 12-én és 13-án átlagosan több mint 20 milliméter csapadék hullott a Debreceni Vízügyi Igazgatóság működési területén. A régóta várt eső különösen fontos a térség számára, ahol a víz megőrzése nemcsak vízgazdálkodási, hanem természetvédelmi szempontból is kiemelt jelentőségű.
A vízügyi szakemberek célja, hogy a lehulló csapadék ne távozzon gyorsan a területről, hanem minél nagyobb mennyiségben a tájban maradjon, hozzájárulva a természetes élőhelyek vízellátásához. Ennek egyik példája
a Balmazújváros közelében található, mintegy 200 hektáros Nagy-szik. A területen a Magdolna-éren lévő vízügyi műtárgy lezárásával biztosítják, hogy az érkező víz és a helyben lehulló csapadék minél tovább megmaradjon. A munkát a vízügyi szakemberek a Hortobágyi Természetvédelmi Egyesülettel együttműködve végzik.
A kedvező időjárási körülmények további lehetőségeket is teremtenek. A Keleti-főcsatorna vízkészletéből ugyanis újabb, ökológiai célú vízpótlás valósulhat meg, amely elősegítheti a szikes réti legelők regenerálódását. A víz jelenléte az élővilág számára is meghatározó. A megfelelő vízellátottságú szikes területek különösen fontosak a vonuló madaraknak, amelyek pihenő- és táplálkozóhelyként használhatják ezeket az élőhelyeket.
Gajdos miniszter bejegyzésében hangsúlyozta, hogy a vízgazdálkodásban megkezdett szemléletváltás eredményei már az első jelentősebb esőzések alkalmával megmutatkoznak. Az új megközelítés középpontjában a víz lehetőség szerinti helyben tartása áll.
A balmazújvárosi példa jól mutatja, hogy a tudatos vízvisszatartás egyszerre szolgálhatja a táj vízháztartásának javítását, a természetes élőhelyek megőrzését és a biológiai sokféleség védelmét. A cél egyértelmű: a víz ne csupán átfolyjon a tájon, hanem minél tovább ott maradjon, ahol a természetnek a legnagyobb szüksége van rá.
