Debreceni 21-es: Korcsinszky Györggyel a közlekedési morálról és a szerelméről
Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Korcsinszky György közlekedési szakembertől, aki több mint 20 évig dolgozott a közlekedési hatóságnál vezetői beosztásokban, ebből 10 évig első emberként vezette a megyei, később a régiós hatóságot, illetve közel 30 éve, 1989-ben barátaival megalapította a Debreceni Hoki Klubot.
Cívishír: A hoki a hálásabb téma, de előtte „közlekedjünk”! Mit gondol a nagy debreceni közlekedés-átalakításról?
Korcsinszky György: Összességében nem rossz, de vannak számomra nagyon bosszantó elemei. Csak egy példa: érthetetlen számomra, minek szüntették meg a második sávot az Apolló mozi előtt? Most egy sávban haladhatnak az autók egyenesen, illetve jobbra, jó, ha négy autó átér egy zöldnél.
Cívishír: Halljunk még egy rossz példát! Mi bosszantja még?
Korcsinszky György: A Nyíl és Hadházi utcák kereszteződésében továbbra is hiányolom a körforgalmat. Már a kilencvenes években javasoltam a városi főosztálynak, de sajnos egy ott lakó pereskedése miatt nem valósulhatott meg. Azóta sem változott a helyzet, és úgy látom – bár korábban készült egy körforgalmak építésére vonatkozó koncepció a város számára – nem preferálják. Aki járt már nyugaton, igen sok kereszteződésben találkozik jól működő körforgalommal, amelyek jól szolgálják a nagy járműdarabszám mellett a balesetmentes közlekedést.
Cívishír: E koncepció vélhetően az anyagiakon bukik. Magyarán: a körforgalom megépítése túl drága.
Korcsinszky György: Az élet a legdrágább! Ha egy körforgalom egyszer jó minőségben elkészül, akkor a fenntartási költsége kisebb, mint a lámparendszeré. Én inkább egy lámpalobbit érzek Debrecenben, másrészt a magyar szabályozás sem segíti a körforgalmak építését, mert a tervezők ragaszkodnak egy meghatározott mérethez. Érdekes módon egy olyan „elmaradott” országban, mint Svájc, a nálunk megszokottnál kisebb átmérőjű körforgalmat is engedélyeznek, ha helyhiány van. Láttam, működik, le is fotóztam. Ilyenkor „taposásállóra” építik meg, hogy a nagyobb járművek ráhajtásakor se károsodjanak. Ugyanígy van ez sok európai országban is.
Cívishír: A belvárosi egyirányúsításról mi a véleménye?
Korcsinszky György: Jónak tartom, mert kétségtelenül gyorsított a tempón. Meg fogjuk szokni!
Cívishír: Sokan átkozzák, mert nap mint nap nagyot kell kerülniük. Mit üzen nekik, ők is megszokják?
Korcsinszky György: Azt üzenem, hogy a többségnek jobb, és ez a lényeg. Mindig a társadalom érdekét kell nézni. Mondok egy példát: a jelentős kormányzati sporttámogatás sem személy szerint nekem jó, aki már elmúlt 70, hanem a társadalom egésze, a jövője számára hasznos, és ezért tartom fontosnak.
Cívishír: Meghallgatják a véleményét a döntéshozók?
Korcsinszky György: Az enyémet eddig senki sem kérte ki, de úgy gondolom, a városi közlekedést a szakemberek irányítják. Én csak jelzésértékkel mondom ezeket. Említhetném például az Egyetem előtti körforgalmat. Ott például a szállingózó gyalogosok miatt van sokszor torlódás a reggeli órákban, illetve délutánonként. A közelben lakom, minden nap tapasztalom. A gyalogosok számára egy nyomógombos lámpa, amilyen a Böszörményi út végén is van, szerintem sokat segítene a helyzeten. Persze a Nagyerdei körúti csatlakozásnál is szükséges lenne egyidejűleg beavatkozni.
Cívishír: Szinte hetente adunk hírt debreceni gyalogosgázolásról, és ezek döntő többségben az autós hibája miatt következnek be a zebrán. Mit gondol, mivel lehet az ilyen baleseteket megelőzni?
Korcsinszky György: A lányom Olaszországban él, és az egyik szomszéd városban, Saronnóban a polgármester 30 kilométer/órás sebességkorlátozást vezetett be az egész településen. Jómagam a 30-at túlzásnak tartom, de a 40-nel ki tudnék egyezni sok debreceni utcában.
Cívishír: Bárcsak 50-nel menne mindenki a Kishegyesi úton vagy a Böszörményin!
Korcsinszky György: Tisztában vagyok vele, botrányosnak és felháborítónak tartom. Fix traffipaxok kihelyezése a megoldás. Az elrettentés erejében bízom. A gyalogosgázolások az esti órákban azért is gyakoriak, mert nincsenek megfelelően kivilágítva a zebrák. Én a Dóczy utcán lakom, előttünk is van egy zebra, amelyik sötétben nem látszik jól, sajnos több gyalogos baleset is történt ott. Ausztriában a gyalogátkelők felett a közvilágítástól eltérő, erős fehér fényű lámpa fénye már messziről láthatóan jelzi a zebrákat, az áthaladó gyalogost lehetetlen nem észre venni. Követhetnénk a jó példát!
Cívishír: A sebességkorlátozás szigorítása mit változtatna a debreceni közlekedéskultúrán? A gyalogos szempontjából mindegy, hánnyal megy az autós, ha nem áll meg a zebránál.
Korcsinszky György: Mindenképpen a rendőrségnek kellene hatékonyabbnak lennie. Sok esetben büntetnek figyelmeztetés helyett, szerintem fölöslegesen vagy legalábbis kisebb közlekedési vétségért, amilyen a záróvonal érintése, amikor az ember nem veszélyezteti senkinek és semminek az épségét, de ha valaki elhúz a zebrán lévő gyalogos orra előtt, a másik sávban megálló jármű mellett, akkor igen sokszor nincs intézkedés.
Cívishír: A közlekedési kultúránk is a társadalom tükre, mint a foci állapota. Egyetért?
Korcsinszky György: Maximálisan. A magyar közlekedési morált katasztrofálisnak tartom. Tíz éve Budapesten még előzékenyen engedték az embert sávot váltani, ma már nem. Minden ott kezdődik, hogy a nagy BMW-k, Mercedesek és Audik gazdái nem ismerik az irányjelzőt, és most nem kell mindenkinek megsértődni, aki ilyen autót vezet. A Magyarországon értékesített típusokba nem is kellene irányjelzőt szerelni, akkor eleve olcsóbbak lehetnének
Cívishír: Egy masszív felvilágosító kampány segítene a fejekben rendet tenni?
Korcsinszky György: Közlekedési szakemberek kapnak komoly fizetést, akiknek pontosan ez lenne a dolguk. Szerintem forrás is volna rá, jól emlékszem, amikor még én voltam a régiós igazgató, akkor közlekedésbiztonsági hozzájárulás címén kellett súlyos milliókat befizetni a vizsgadíjakból a Belügyminisztériumnak. Évente csak Debrecenből mintegy 20 millió forintot szedtek be. Kíváncsi lennék, hogy most is él-e még ez a rendszer, és ha van, mire költik ezt a pénzt. Nem látok manapság a televízióban olyan ifjúságnak szóló oktatóműsort, mint régen, amikor a cica és a kutya magyarázta el a KRESZ-t a gyerekeknek.
Cívishír: Váltsunk témát: a Debreceni Hoki Klubot alapító elnökként a gyermekének tartja, és úgy tudjuk, most három évtized után nyugdíjazzák.
Korcsinszky György: Nem küldtek nyugdíjba, csak megszűnik az U20-as csapatvezetői tisztségem. 2014-ben 25 év után nem jelöltettem magam újra, tiszteletbeli elnökként vállaltam az U-20-as csapat körüli teendőket. A jelenlegi elnök úr döntése alapján állt elő a mostani helyzet. Természetesen továbbra is maradok tiszteletbeli elnök, illetve a Magyar Jégkorong Szövetségben a felügyelő bizottság tagjaként is benne vagyok a magyar jégkorong vérkeringésében.
Cívishír: A hírek szerint egyetemi kézbe kerül a klubja. Mit szól hozzá?
Az egyetemi szerepvállalást már 1993-ban szorgalmaztam, sajnos csak 10 évvel később sikerült gyümölcsöző együttműködést ki alakítani Nagy János rektor úrral. Két csíkszeredai hokis, Péter Levente és Szőcs Botond a klub által került a Debreceni Egyetemre, ahol közgazdász diplomát szereztek, miközben a DHK-t erősítették. A válaszom: szükséges és fontos döntés volt, már korábban kellett volna!
Cívishír: Túlélte a DHK a tavalyi sokkot, a MOL-ligás csapat megszűnését, mire számíthatunk ősztől az Erste-ligára keresztelt bajnokságban?
Korcsinszky György: Jelentem: a DHK él, működik, minden korosztályban indított csapatot. Tudomásom szerint szeptembertől az Erste Ligában játszó felnőtt együttest a Debreceni Egyetem menedzseli a jövőben, az utánpótlás versenyeztetése pedig továbbra is a DHK feladata marad.
Cívishír: Az U20-as csapat volt vezetőjeként van rálátása: hány saját nevelésű játékos lehet tagja az Erste-ligás debreceni csapatban?
Korcsinszky György: Remélem, hogy minél többen, és nagyon remélem, hogy sikerül hazacsábítani azokat a fiúkat, akik a tavalyi megszűnés vagy más különböző okok miatt elkerültek Debrecenből. Ugyanakkor a saját fiainknak tekintjük azokat az erdélyieket, akik éveket töltöttek el a DHK-nál, én rájuk is számítanék. Bízom benne, hogy visszahoznak mindenkit, akit csak lehet.
Cívishír: Ismét újoncként száll be Debrecen a közép-kelet-európai ligába. Milyen várakozásaink lehetnek?
Korcsinszky György: Nagyon bízom benne, hogy nem görcsös eredménycentrikusság határozza meg a jövőben a debreceni hokit. Magyarország második legnagyobb városának kell egy felnőtt csapat, mert a kicsiknek példaképekre van szükségük.
Cívishír: A DHK-n kívül van még két gyermeke, Péter és Bernadett. Meséljen róluk!
Korcsinszky György: Mindketten házasság révén kerültek külföldre, Bernadett lányom Olaszországba, Péter fiam pedig az Egyesült Államokba, San Franciscóba. Bernadett angol nyelvtanárként dolgozik egy milánói két tanítási nyelvű iskolában, két kislánya van, akik nagy örömömre az olasz mellett magyarul is kiválóan beszélnek. Péter, aki DHK-palánta, jogot végzett idehaza, megszerezte a kaliforniai diplomáját is, és egy ügyvédi irodában dolgozik, illetve mellette edzősködik a San Francisco Sabercats nevű utánpótlásklubnál. Decemberben lett apa, kislánya született. Így aztán három kislány unokára lehetek büszke.
Cívishír: Van az a pénz, amiért elhagyná Debrecent?
Korcsinszky György: Nincs, és nem is lesz. Tizennégy éves koromban kerültem Debrecenbe Nyíregyházáról, és azóta – a katonaságot és a budapesti egyetemi tanulmányi éveket leszámítva – itt élek. Én már teljesen debreceninek érzem és vallom magam, Nyíregyháza már nem dobogtatja meg a szívem. Úgy érzem, nemcsak kaptam Debrecentől, hanem adtam is, próbáltam mindig a tudásom legjavát nyújtani a város közlekedéséért és sportjáért, bár nem vagyok maradéktalanul elégedett, sokat töprengek azon, hogy mit lehetett volna jobban csinálni.
Cívishír: Mi a legjobb Debrecenben?
Korcsinszky György: Nem adnám Debrecent egy vak lóért! Az a legjobb benne, hogy a kisváros előnyei dominánsabbak, mint a nagyváros hátrányai.
Cívishír: Mi a legrosszabb?
Korcsinszky György: Debrecenben nincs legrosszabb. Csak néhány rossz van, mint például a beszélgetésben érintett közlekedési anomáliák.
Cívishír: Tudjuk, hogy nem az eredménycentrikusság híve, de végezetül csak adjon egy tippet: mikor ünnepelhetünk hokiban bajnoki címet?
Korcsinszky György: Pénz és menedzselés kérdése. Ha mindkettő összejön, akkor öt éven belül megnyerhetjük az Erste-ligát. Ismétlem, nem feltétlenül a végső diadalban kell gondolkodni. Vancouver sem azért tartja a Canucksot, mert minden évben bajnokságot nyer, hiszen sosem nyert Stanley-kupát, és belátható időn belül nem is fog, mégis az egész város büszkesége, játékosai minden vancouveri hokis gyerek idoljai. Ez kell Debrecennek is!
Cs. Bereczki Attila
