Aki új címert és új nevet akart Nyírmártonfalvának
Mikáczó Lajos eredeti foglalkozása elektronikai műszerész, viszont szülőfalujában, Nyírmártonfalván leginkább helytörténészként ismerik. A dél-nyírségi kis faluban született, ott is nőtt fel, élete nagy részét is ott töltötte. Most ugyan máshol él, viszont szívében, lelkében hordozza Nyírmártonfalvát – amiben tudja, segíti települését.
– Azt, hogy miért kötődünk a szülőhelyünkhöz, a felnevelő falunkhoz, nem lehet megmagyarázni. Ez éppen olyan, mint ha valaki elmegy külföldre dolgozni, és a szíve hazahúzza. Én például nem tudnék távol menni a szülőföldemtől, főleg nem külföldre. Lett volna lehetőségem, de maradtam, hiszen ide születtem, itt vannak a gyökereim, itt jártam iskolába, érzem, tagja vagyok a falu közösségének, számíthatnak rám a mártonfalvaiak, és én is számíthatok rájuk. És persze itt vannak eltemetve őseim.
Szükségem van arra, hogy nap mint nap lássam a templomot, találkozzam az ismerős emberekkel. Megtapasztaltam Debrecen lakótelepi miliőjét is. Elmennek egymás mellett az emberek, néha az emeletről lejön egy-kettő kutyát sétáltatni, de az emberek közt nincs igazából kapcsolat. Nincs semmi, ami összetartsa őket – beszél a nyírmártonfalvai voltáról Mikáczó Lajos, aki települése közelmúltjánál időzve elmondta azt is, hogy az utóbbi évtizedekben (egészen 2019-ig) mindig baloldali vezetése volt a falunak, és számára az is szinte felfoghatatlan volt, hogy egyáltalán eljöhetett az az idő, amikor jobboldali érzelmű a falu első embere. Helyben ismerik egymást a politikai paletta másik oldalán lévőkkel, tudják, hogy kinek hol van a helye, ki mit tett vagy éppen nem tett meg a falu fejlődéséért. Mikáczó Lajos szerint ez így normális, a kérdés csupán az, hogy tudják-e kezelni. Ám ezzel sincs gond, köszönnek egymásnak, szóba is elegyednek, hiszen kis közösség a nyírmártonfalvai. Különben is, az, hogy ki milyen politikai álláspontot képvisel, éppen olyan, mint az, hogy valaki református-e, avagy katolikus; végtére is az emberség számít.
Nem „Nyír”, csak Mártonfalva
Miután megbeszéltük Mikáczó Lajossal a nyírmártonfalvai politikai kultúrát, ismét emberünk lakóhelyéhez való kötődésre tereltük a szót. – Beadtam két indítványt az önkormányzathoz 2020 novemberében. Az egyik a település címerének a megváltoztatásáról szólt, a másik pedig a falu eredeti nevének a visszaállításáról. Legyen csak egyszerűen Mártonfalva! Ez volt a nevünk a falunk első említésétől, 1217-től kezdve 1910-ig. A Nagy-Magyarországon legalább öt Mártonfalva nevű település volt, viszont a mostani Magyarország területén csak a miénk. 1910-ben a postaszolgálat, a levelek, a táviratok küldése miatt kellett a földrajzi helyünkre utaló „Nyír” szót a Mártonfalva elé tenni. Azt indítványoztam, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, hiszen 1973 óta irányítószám alapján lehet beazonosítani a településeket, és különben is, a mai Magyarország területén nincs több Mártonfalva helység. A képviselő-testület sajnos nem díjazta az indítványomat, így maradt a nevünk Nyírmártonfalva. A másik javaslatom, a címer megváltoztatása sem kapta meg a kellő számú szavazatot. A falunk címerének központi motívuma – a zöld és kék háttérben egy balta – a régi erdőművelésre utal. Ez azonban abszurd, ugyanis nemhogy erdő, de még kevesebb tápanyagigényű növény termelésére sem volt alkalmas a terület. Mivel egy település a címerébe leginkább rá jellemző dolgokat helyez, ezért én is megkerestem azokat. Mivel a település legrégibb épülete az 1867-nem épült református templom, és persze jelképezi a keresztény voltunkat is, ezt tettem a címer központi elemévé. A templom egy dombon áll, ezért egy félkör alakú sárga színű motívumot tettem mögé. De ez akár jelképezheti a Napot vagy a Holdat is. A címerben egy szál gabona is szerepel motívumként. Nálunk a gabona a rozzsal egyenlő, ugyanis itt azt lehetett biztonsággal termelni.
Jó barátságban a muzeológusokkal
Mikáczó Lajos idővel felfedezte, hogy a Déri Múzeum valóságos kincsesbánya számára a szülőfaluja régmúltja kutatásához. Jó ismeretséget, barátságot kötött a múzeum munkatársaival, akik segítették kutatómunkáját. Feljegyzésekre bukkant, köztük arra, hogy Mátyás- és Miksa-kori pénzek kerültek elő a határban egy cserépedényből. Kutatási eredményeinek összegzéseként később kiadványt is készített. Azokról az időkről, amikor Mártonfalva még nem a jelenlegi helyén volt, hanem a mostani településtől délre, néhány kilométerre. A helyén a falu kulturális egyesülete állított egy kis emlékművet, és annak avatóján beszédet mondott.
– Az a szívfájdalmam nekem, hogy nagyon sok olyan dolog van, aminek még nem sikerült utánajárnom, még nem tudtam feldolgozni. Az nagyon bánt, hogy a helyi zsidóság történetéről itt semmi nincs. Én azonban már kiderítettem néhány dolgot. Például azt, kik lehettek az első, Mártonfalvára került zsidó családok. Sőt azt a területet is behatároltam, hogy hol éltek. Kettő zsidó ingatlan volt a településnek azon a részén, ahol most a polgármesteri hivatal van. Volt temetőjük is, amit az óvoda építésekor ledózeroltak, de a földmunkák szerintem csak a felső réteget érintették, a sírokat nem bolygatták. Az egyik zsidó leszármazott két éve hazalátogatott Amerikából, és közreműködésével felavatták az iskola épületén elhelyezett emléktáblát. Ők abban a hitben voltak, hogy a temető ott volt. Aztán elmagyaráztam nekik, hogy a sírkert egészen más területen feküdt. De nagyon sok levéltári anyagot kell még átnéznem, hogy tisztább képet kapjunk az egykori helyi zsidóságról – beszélt a jelenleg is folyó helytörténeti kutatásairól Mikáczó Lajos, akinek a jövőbeni fő tevékenysége Nyírmártonfalva régmúltjának kutatása, ezek eredményének publikálása, továbbá, és ezt már Filemon Mihály polgármesterrel folytatott beszélgetésből szűrtük le, a helytörténeti gyűjtemény kezelése lesz.
– CH –
