A rák az egyik legnagyobb biznisz
Március 28-án Debrecenben, a Lovardában tart előadást Lenkei Gábor. A cívisvárosban végezte az orvosi egyetemet, majd itt dolgozott hat évig, különböző beosztásokban. De szűknek érezte a korlátokat, amelyeket a hivatalos orvoslás megengedett, ezért döntött: a saját maga által kijelölt utat akarja járni. Sorra írja könyveit, közben pereket nyert az ÁNTSZ-szel szemben. Erről is beszélgettünk.
Hogy van az ÁNTSZ-szel?
Én mindig jól voltam velük, a kérdés valójában az, ők hogy vannak velem. Most nyugalom van. Az ÁNTSZ 2008-ban alaptalanul és jogsértően megrágalmazta a Dr. Lenkei készítményeket. Pereket indítottam ellenük, és 2014 nyarán a több éves jogi hercehurca a Dr. Lenkei vitamin győzelmével zárult.
Ön szerint miért támadják azt, aki nem gyógyszerekkel akarja az emberek egészségét megőrizni, visszaadni?
Hosszú időbe telt felismerni egy egyszerű dolgot. 1986-ban végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, ahol a diploma megszerzését követően voltam kutatóorvos, klinikai orvos belgyógyászaton, majd szülészet-nőgyógyászaton. 1992-ben hátat fordítottam a hivatalos orvoslásnak, ezt követően más területen dolgoztam. Az újabb fordulat 2000-ben, akkor következett be, amikor elolvastam A világ rák nélkül című könyvet egy briliáns oknyomozó újságíró tollából. Akkor állt össze bennem a kép. A riportkönyvből kiderült: kiváló eredményeket lehet elérni rákbetegeknél B17 vitamin alkalmazásával. Summa cum laude végeztem az egyetemen, de addig nem is hallottam a B17 vitaminról, amely egyébként az USA-ban és az EU-ban is be van tiltva. A gyógyszeripar gyakorlatilag a betegség fenntartásában érdekelt. Abban, ha vannak beteg emberek. Ha mindenki teljes egészségben élné le az életét, a gyógyszeripar összeomlana. A figyelmem a vitaminok felé fordult.
Helyes alkalmazásuk révén bámulatos eredményeket értem el: 2007 végéig több mint 50 ezer köszönőlevelet kaptam. A tapasztalatok egyikét közzétettem egy általam írt magazinban, erre a Gazdasági Versenyhivatal 100 milliós büntetést szabott ki. Szerintük az általam publikált tapasztalat alkalmas az emberek megtévesztésére… Tilos népszerűsíteni és pláne bizonyítani a vitaminok jótékony hatását. (Akkoriban egy közismert bank „csak” 30 milliós büntetést kapott valami miatt a GVH-tól. Csak összehasonlításképp említem). De minden harc megérte, minden, bármi történt, még akkor is megérte volna, ha sikerül eltaposniuk. Állítom, hogy a magyar orvosok a világ élvonalában vannak. 2012-ben 14 magyarországi orvosi szakmai társaság vezetője összeült azzal a szándékkal, hogy összegezzék azokat a vitaminokkal kapcsolatos ismereteket, amelyeket az orvostudomány eszközeivel kétségbevonhatatlanul bizonyítottaknak tekinthetünk. A magyar tudóstársaságok első lépésként a D-vitamin hatásait vizsgálták az ember egészségének megóvása, visszaszerzése tükrében. Megállapították: ha az emberek elegendő mennyiségű D-vitaminhoz jutnának, akkor 35 százalékkal kevesebb lenne a daganatos megbetegedés.
Ha ezt tudják, akkor…?
A rák-biznisz az egyik legnagyobb üzlet a világon. A kemoterápia, a rákkutatás döbbenetesen nagy üzlet. Egyetlen ampulla kemoterápiás szer 70 ezer forintba került 1989-ben. És egy betegnek 5-10 ampullát adtunk.
A 14 tudós számításai szerint nemcsak a daganatos megbetegedések száma csökkenne 35 százalékkal, hanem 78(!) százalékkal az inzulinos cukorbetegeké, 90 százalékkal lenne kevesebb az influenzás megbetegedés. Csak a megfelelő D vitamin-bevitellel 7-10 százalékkal csökkenne az összes megbetegedések száma, 2-3 évvel élnének tovább az emberek. A professzorok további számításokat is végeztek. E szerint a teljes magyar lakosság ellátása megfelelő mennyiségű D vitaminnal 15 milliárd forintba kerülne, ugyanakkor az egészségügy kiadásai 250 milliárd forinttal csökkennének. Ugyanilyen konferenciát lehetne tartani a C, A, B, stb. vitaminokról.
Ez kinek lenne jó?
Ha ezeket a számokat a nagyjából 500 millió lakost számláló Európai Unióra vetítjük, akkor a megbetegedések elmaradása miatt el nem költött pénz hozzávetőleg 40 milliárd eurós összeget tenne ki. Ennek a hiányzó összegnek a túlnyomó része a gyógyszeripar pénztárcáját tenné sokkal laposabbá. Nagyjából ez a válaszom arra, hogy kiknek áll érdekében harcolni a vitaminok ellen, az emberek állapotjavulása ellen. És ez 14 orvos professzor válasza is.
Aminek nem volt túl nagy médiavisszhangja.
Gyógyszerreklámok nélkül néhány tévécsatorna le is húzhatná a rolót…
A gyógyszeripartól független vitaminforgalmazóknak tilos szabadon kommunikálniuk, hogy a vitaminok alkalmasak a betegségek megelőzésére. Uniós szinten tilos, hogy egy vitaminkészítménnyel kapcsolatban azt állítsuk, a szokványos étrend nem biztosítja a szükséges mennyiségben a vitaminokat. Holott több évtizede bizonyított, mennyivel csökkent az élelmiszerek vitamintartalma.
Csak néhány példa:
- 1966 és 2005 között
- a tej karotin tartalma 81 százalékkal csökkent
- a fejes káposzta karotin tartalma 99 százalékkal kevesebb
- a tojás B3 vitamin tartalma 96 százalékkal kevesebb
- a tej B3 vitamin tartalma 95-tel, míg
- a zabé 88 százalékkal
- a paradicsom vastartalma 82 százalékkal csökkent 1962 és 1995 között
Eltűnt ez a sok vitamin?
Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság agresszív profithajhászó, nem megenni, hanem eladni akarja a terméket. De közrejátszik ebben a földkirablás, a műtrágya és a génmódosítás is.
A lényeg, hogy a 14 professzor most valamit elindított. Olyan pozitív áttörést értünk el, ami az embereket erősíti, hogy dönthetnek a saját sorsukról.
Ön ott volt a professzorok között?
Nagyon jó, hogy nem voltam ott, tőlem teljesen függetlenül jutottak ugyanarra a következtetésre. Az unióban szeretnék megszabni azt, hogy az emberek mennyi vitamint vehetnek magukhoz egy nap folyamán. Komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne fogyasszunk elegendő mennyiségben vitaminokat. Én aktívan dolgozom azon, hogy ez a törekvés ne nyerjen teret az Európai Unióban. Az elmúlt 10 évben nem sikerült még megszavazni a vitamin ellenes törvényt, sikerült „botot dugni a küllők közé”, és a továbbiakban sem adjuk fel.
Az embernek néha az az érzése, hogy az orvosok a betegnél nem az okot keresik, hanem a tünetet kezelik.
Védem az orvosokat, hiszen nem az ő érdekük ez; a gyógyszeripar felépített egy rendszert, amelyben az orvos nem is tud másképp működni. Az egyetem tananyagát tudatosan, profi munkával 100 év alatt leszűkítették, és gyógyszerközpontúvá tették. Az alternatív vagy természetgyógyászat 100 éve még részét képezte az orvoslásnak. Kiszorították a tanagyagból. Az orvosok nagy része talán nincs is tisztában azzal, mennyire. Az orvosi egyetemen nincs olyan tantárgy, hogy egészség, egészség megóvása, megerősítése. Nem emlékszem olyan egyetemi előadásra, amely az egészségről szólt. Műtét, kemoterápia, sugárkezelés… Olyan ez, mint akikor a szakács elvégzi a tanfolyamot, és csak azt tud főzni, amit ott tanult. Abban a rendszerben, abban az étteremben más nem is kerülhet az étlapra. 2000-ben döbbentem rá, hogy semmit nem tanultam a vitaminokról. Szent-Györgyi Albert így fogalmazott 1939-ben: „Ha pontosan megértjük a vitaminok működését, és megfelelően alkalmazzuk őket, akkor az emberi szenvedést olyan mértékben tudjuk majd csökkenteni, amit ma még a legnagyszerűbb elme sem képes elképzelni.” Én megpróbálom a jóslatát valóra váltani.
A médiából ömlik a gyógyszerreklám, az embernek egészségesen is olyan érzése támad, hogy beteg. Most a kanyaróval riogatnak. Szépen fogy az oltóanyag?
Ez egy nagy biznisz. De hozhatjuk a példát a méhnyakrák elleni védőoltásról. Ennek semmi köze az orvosokhoz, ők csak a fejük felett átívelő gépezet kiszolgálói, de szerencsére nagyon sokan vannak, akikre ez már nem igaz.
Vajon belátható időn belül várható változás „gyógyszerügyben”?
Nem tudom, mennyi a belátható idő. Az USA egyik korábbi elnöke az egyik legnagyobb gyógyszeripari cég jogtanácsosa volt – elég messzire elnyúlik a gyógyszer lobbi keze, ha elnököt is tud székbe ültetni. Nem látom azt, hogy intézményesen meg lehet változtatni a szemléletet. Az egyes embereket azonban kellő információkkal felvértezve ki lehet szakítani a tudatlanság által generált csapdából. Kellő ismeretanyaggal, tudással felvértezett, önálló döntéshozatalra képes emberekre van szükség. Én ezért dolgozom.
Cservenyák Katalin
