Az élet habos bordala
Szebb jövőt, illetve szép napot kedves Somló… izé Slomó rabbi lelkész úr, látja készültem erre a találkozóra, még ezt a gárdista sapkát is felvettem, mert mondta a mama, hogy fedetlen fővel nem társalog a magára valamit is adó cionista, márpedig bizJahve megindultam az úton, nem úgy mint a retek, félázsiai Orbán, aki látensen bizony nem velünk van, a múltkor is a bevándorlók tájékoztatása végett közölte, hogy a magyar határon látható SHALOM felirat nem üdvözlés, eredetileg HEGYESHALOM volt, csak kiégtek a körték...hát mi ez ha nem izé, szerintem a szemét zsid..izé liberálisok gyúrják körülöttem a maceszt.
Ha netán elfelejteném, annyian figyelmeztetnek rá, hogy jellemem orvoslásra szorul. S most, hogy itt vagyok, csábító, hogy mindent megtudhatok, most, igen, egycsapásra. Úgy is az a benyomásom – mint Faustnak az első rész elején – hogy jóformán semmit sem tudok. Sőt, egyre kevesebbet. Nosza. Tudja, a jövőt mindig előre látom. De most a múltamat szeretném előre látni. Engedje meg Kövics püspök úr, hogy dedikáljam a Hiszek Magyarország feltámadásában című könyvemet, amiben én leírom vikárius uram, hogyan lett egy borsodi csibész kölökből nemzeti radikális politikus, amiben lerántom a torinói leplet azokról, akik gyarmatosítani akarnak minket, elvennék mindenünket, a pénzünket, az egész országunkat, ahelyett hogy a metélt…izé fonnyadt farkukkal játszanának Tel-Avi..izé Brüsszelben, idejönnek, és még abba is beleütik azt a hatalmas…izé kampós vagyis fitos orrukat, hogy embereket alázzanak meg származásuk leleplezésével.
Köszönöm ezt a finom sütit, majd megtanulom a receptjét, én most az út közepén járok, de látja már a cion szelet is jobban esik, amúgy tényleg nem kell bele Solymosi Eszter, jól van, ez csak idétlen élc akart lenni, nehéz egy harcos múlttal szembenézni. Most megint támadnak, ez a szemét Novák pereskedni akar, bezzeg az uniós pénz az jól jött, most meg körbeveszi magát ügyvédekkel, pedig egyszer már ráfaragtak, úgy kell a sok héber..izé stréber jogászkodóknak, végre kimondták: antiszemita az, aki annak tartja magát. Márpedig tisztelendő rabbi atyám, eddig én úgy voltam, hogy két dolgot utáltam ezen a világon: az antiszemitizmust és a zsidókat. De most hamarost indulok az egykori haláltáborba, leróni a Miatyánkat a halottak emléke előtt, az útra majd kérnék valami olvasnivalót, tudja a megtérés végett, ez a izé, ez tényleg megvan, ez a Cion bölcseinek a jegyzőkönyve, jól van csak kérdeztem, nehéz ezt így, tegnap láttam a Tóra, Tóra című japán háborús filmet, ők is sejtik, hogy lesz az még másképp is.
Tetszik tudni ideológiailag én még nem vagyok olyan felkészült, mint Pelikán József, és néha butaságokat zagyválok, most is van egy nagyon jó feleletem, s próbálok kitalálni hozzá egy jó kérdést. Tudom, hogy Önöknél is van nagyszombatonként körmenet, amikor körbejárják a hitelezőiket, de megmondom az őszintét: az anyagiak nem érdekelnek, a pénz nem boldogít, csak a kamatok, hehe, ez most itt vicces akart lenni. Sok százezer szenvedő embertársaimnak megírom részletesen azt, hogy mi mindent csináltam magammal kanonizált bíboros uram. Egyszersmind ez azon rendkívüli különös körülmény, mely arra indított, hogy volt pártomon belül a poloskák életét tanulmányozzam. Higgye meg, az ember kimond néhány dolgot, aztán a felesége fogja a pálinkás butykost, tartalmát a virágokra locsolja, mire a virágok dalra fakadnak, és szépen elalszunk, és szépen felébredünk, és megbánjuk, amit kimondtunk, és a virágok már nem énekelnek.
Tudja eddig én templombajáró ember voltam, mert a gójok azt tanítják, hogy az az Isten háza, Isten pedig a mennyben lakozik, ami igaz is, csak a templomokból irányítja az üzletet, hát látja, egyre világosabban látok prépost uram. Szívemből szólok: én büszke vagyok rá, hogy zsidó vagyok, mert ha nem lennék büszke, akkor is zsidó volnék. Lassan elköszönök majd kérnék egy kapát a sapka helyett, jó akkor kipát, tudja a külsőségek, köszönöm, hogy fogadott, dicsértessék a megfeszített Ábrahám, adjon a jó Jahve!
Szalmási Nimród
