Egyvégtében két vágta

Olyan ez, mint a Nemzeti Vágta a Hősök terén, csak hetente tartják, és nem lóháton, hanem motorizált, meg elektronizált járművekkel. A pályát nem szórják fel szalmával, igaz, télen sem, amikor csúszik! Szóval a Hétvégi Vágta mezőnye kora délután indul, egymással szemben a Mechwart szakiskola és a Vörös templom között. Tétje: ki teszi meg a távot úgy, hogy hazaér híradóra? 

Van autóbusz, troli, haszonjármű, személykocsi és motor kategória. Feladat: mindenki úgy akadályozza egymást, ahogy tudja, közben győzze le az útigazítások akadályait és érjen célba! Agyömlés nélkül! Balesetveszély nem akadály! Magam egy 5-ös busz fedélzetén izgultam végig a futamot a színház felőli jobb oldalon. Helyzetünk eleve hátrányosan indult, mivel a Földhivatal előtti megállóba mikrobusz kanyarodott buszunk elé, amiből gyerekek kászálódtak ki a tanár néni intelmei mellett. Percek kérdése és valahova begyömöszölte magát a mikrobusz, mert a mi 5-ösünk is kezdett oldalazni a sávba, ahol persze egymásba ért a személykocsik hajcsatja, de indulni egyikük sem tudott, mert zöld volt a zebrán. 

Ez alatt a szemközti sávon keserveskedőket is megfogta a városháza hátánál lévő tilos, de ők előbb indulhattak. Egy önmagát világbajnoknak képzelő motoros egy keréken tépett előre a Burgundiáig, baromi robajjal, két eszeveszett autós által üldözve. Hogy megtudjuk, ki a jobb. Közben buszunk is növelte a feszültséget az araszolókban, nagyobb hajrába azonban nem kezdhetett, mert előtte kettővel egy troli küzdött lámpával, gyalogossal, tanulóvezetővel és mindennel, ami keservessé tehette az utat. A harc élesedni látszott, amikor a Halköz megálló újra lecsillapította a nekibuzdulást, és a reményt is a tömegközlekedőkben. Középen a sor egy kocsihosszt haladt előre. Kínos percek teltek el, mire minden jármű bepréselődött valahova. Mert a sor nem haladt, hanem tűrte, hogy egy teherautóról téglát rakodják le valami felújításhoz. Már el is bóbiskoltak volna a volánnál ülők, ha nem bőgött volna fel mellettük egy motoros, tele elszántsággal! Talmácsi helyére gyúr. 

Balról ekkor már ott magasodott az Ítélőtábla épülete. A buszozók bármelyike bepillanthatott volna függő ügyének irataiba, mert legfeljebb három kocsival lettünk volna előbbre, amikor visszaszáll. De már feltűnt a Mechwart épülete; jött a hajrá! Még vettünk pár körtét a sarki zöldségestől, majd vissza a buszra! Addigra fejeződött be a távolsági pályaudvar miatti utascsere. És akkor, a cél előtt észrevettük, hogy középen két csatornabűvölő tartálykocsi keresztbe állva lassítja mindkét oldal forgalmát és egy vastag csőből víz zubog az aknába. 

Oké! Tudjuk, hogy nagy slamasztikában vagyunk, azt is, hogy a levét vagy meg kell inni vagy le kell ereszteni. De, hogy pont péntek délután? Ehhez előre tervezett fondorlat kell!

Réti János