Hirdetés

A legszebb férfikor

civishir.hu

2009.08.18. 10:15

A legszebb férfikor

Lám, 40 éves lett a virágkarnevál! Hogy múlik az idő? Mintha tegnap lett volna, amire a régiek mindig szívesen emlékeznek: az eső virágokra, az első kocsikra, az első karneválra! (Réti János jegyzete)

Hirdetés

Aztán tessék: 40 éve volt, és a Debreceni Virágkarnevál a „legszebb férfikorba” lépett. Hogy egyre frissebb és egyre eredetibb lenne az idő múlásával, azt nem állíthatjuk, de lesz 80. meg reméljük 100. virágkarnevál is! Hatalmas tömeggel.
A pompázatos kocsik hajcsatja akkor is egymásba fog érni és a szép combú mazsorettek úgy ügyeskednek botjaikkal – 18-as karika: egyébként, ki tudja, hogy ügyeskednek a botjaikkal(?) – a zenészek pedig fújják szuflafogytáig.
A kocsikon ott lesz, az akkora BL - győztes Loki Aranyesőből kirakva, az örökös és akkor már több mint 100 éves városgazdálkodási vezető monumentális alakja Döbrögi jelmezében – rengeteg virág kell hozzá – közben civil Ludas Matyik próbálják verni az ülepét. Nem lehet nem eltalálni! Lesznek kirgiz károgatók, indiai kígyótekerők, spanyol kilengők, olasz belengetők, észt osztogatók és eszkimó fityiszmutogatók, meg fókatánc. A nagyérdemű meg bámul, mint, aki ilyet, még sosem látott. 

És akkor mi, az addigra száz évesek, egyre hajtogatjuk a tömegben, reszketeg kezünkben sört lötyögtetve: „Ugyan kérem, hogyne láttunk volna már hasonlót? Ez van minden évben. És mindig ilyen!” Igaz. Legfeljebb amelyik kocsi múltkor elöl jött az most hátrébb került, a hátsó meg előre, de ki emlékszik arra már. És itt lesznek a bulgár rózsahajigálók, az ukrán ráncriszálók, az Észak-Voltak, Kelet-Vanok és Dél- Lesznek elmaradhatatlan csoportjai a menetben. Már a „Kilenclukútól” járva a táncot a régióhatárig. Köztük persze az itthoni egynyári és évelő mazsorettek áradnak üdén, babán, szexisen és végeláthatatlanul.
A műsorközlők akkor is rém hosszan fogják sorolni a kocsik tervezőit, a művészeti csoportok addigi eredményeit a koreográfusokat és betanítókat. Meg azt, hány szál élő és mennyi szárazvirágból van, amit látunk. Mi meg tapsikolunk , mint a jázminok, hogy ezzel is igazodjunk a mondanivalóhoz. 

Végül pedig az elmaradhatatlan tűzijáték! A Nagytemplom tornyai mellől valamik, sűrű egymásutánban fölsisteregnek az égre, a gyöngébb idegzetűek hasra vetik magukat vagy berohannak egy óvóhelyre, azután szétpukkan a csoda. Egyik a másik után. Szép színekben, kavalkádosan. 

De azért nem lenne rossz, ha mi, aki Debrecenben élünk, lassan elkezdenénk gondolkodni azon, hogy lehetne valóban Debrecené a debreceni karnevál? Ahogy Rióé a riói és Velencéé a velencei. Mert így a város csak néz és vendéget lát. De ha mi, a lakosság, megszólíttatnánk és felkéretnénk, hogy legyünk személyesen részesei, nagyon más lenne virágünnep. Egy bölcs mondás szerint „valaminek meg kell változni ahhoz, hogy minden ugyanúgy maradjon.” Hát erre a megváltoztatható valamire kellene rátalálnunk, hogy a Debreceni Virágkarnevál örök legyen! És a mienk! Erre hivatott! 




Réti János
reti.janos@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés