Hirdetés

„Fakanalas” sztrájk

civishir.hu

2009.10.20. 08:40

„Fakanalas” sztrájk

Debrecen – Nem hiszek abban, hogy az alig elkezdődött és már befejeződött vasutas sztrájk, amit Gaskó úr és környezete eredeti módon „gördülő” sztrájknak nevez, alulról szerveződött volna.

Hirdetés

Azért nem, mert sok vasutast ismertem és ismerek. A vasutas klasszikus értelemben munkás, kötelességtudó szolgáltató, aki nem akar visszaélni a helyzetével, méghozzá monopol helyzetével és nem akarja követeléseinek nyomatékául megbénítani az országot. 

A vasutas pontosan tudja, hogy a saját magához hasonló egyszerű ingázókkal, bejáró diákokkal és dolgukat intézni akaró emberekkel szúr ki, ha nem veszi fel a munkát. Tudja, hogy követelésükre nem ez hozhat megoldást. Különösen azért nem, mert a vasutas azt is tudja, hogy munkabeszüntetéssel esetleg akkor lenne elfogadható a nyomásgyakorlás, ha amúgy, maga szolgáltatás, ha nem is tökéletes, de jó színvonalú lenne. Viszont, amikor ettől olyan messze van a magyar vasút, mint Záhony Hegyeshalomtól, akkor inkább jobbítani kellene a dolgokat és majd csak azután követelni.
Ellenben a szakszervezeti muftik előszeretettel sütögetik a pecsenyéjüket a sztrájkkal való fenyegetőzés bizony lankadóban levő tüzénél. Megjegyzem akkora havi fizetésért, amennyi a Főszervezőnek van, jómagam is főszervezném a sztrájkot. Egye fene, lesz, ami lesz! Mert ezen az áron, ideig-óráig médiasztár és, ami ennél is több, politikai tényező lehetnék viharzó társadalmi életünk tengerén. 

Az meg sem fordul a fejében, hogy szükségszolgáltatással nem lehet szórakozni. Hogy akinek fáj a foga, az nem lesz szolidáris a fogorvosok esetleg mégoly jogos követelésével. Akinek a háza ég, az képtelen megérteni az esetleg éppen sztrájkoló tűzoltók igazát. Aki a pénzéhez akar jutni nem érez majd együtt mondjuk egy bankos munkabeszüntetés jogosságával. Hát ugyanilyen a közösség közlekedés is. Annak megbénításával, azaz a sztrájkkal való nyomásgyakorlással sem játszani sem hülyéskedni nem lehet. Még akkor se, ha a „gördülősztrájk” olyan, mint régen a SZOT üdülők ismerkedési estjén a fakanalas tánc volt. Aki ismerte tudja, aki nem most megtudhatja: lényege az volt, hogy a táncoló párok egymásnak adogattak egy fakanalat nagy forgolódás közben. Időnként azután a játék Gaskója, háttal a táncolóknak, elkiáltotta magát, hogy „állj” vagy a sípjába fújt. Ekkor a zene elnémult a párok ledermedtek és amelyik pár kezében volt épp a fakanál, az kiesett, és ülhetett a helyére. Így ment ez mindaddig, amíg végül csak a győztes maradt a parketten. Hát, ennek szakszervezeti fakanalas táncának éppen az a visszássága, hogy sem az utazóközönség, sem a vasutasok nem lehetnek a nyertesei. 




Réti János
reti.janos@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés