De igen, van lejjebb…

Ám a magát közszolgálatiként definiáló képközvetítő szolgáltatás a minap sikerrel bizonyította, hogy a jó műsor nem pénzkérdés, miképpen a trágyadomb sem az. Ízlés kéne ahhoz, hogy jó műsort csináljanak. Magyarország, szeretlek! – ez volt a címe a „királyi” legújabb produktumának, amit egyébiránt bízvást nevezhetnénk szekrétumnak is, és a későbbiekben ezt meg is fogjuk tenni. Rákay Kálmán, az mtv intendánsa nemrégiben belenyilatkozta a nagy magyar éterbe, hogy a köztévének októberben új műsorstruktúrája leend, amely majd a televízió elé fogja cövekelni a tévénézőket, az embereknek végre meggyógyul az ínhüvelygyulladásuk, ami a távirányító nyomkodása miatt keletkezett, és a hármasnál nagyobb számok billentyűit be fogja szőni a pók, mert senki nem fog elkapcsolni a magyar 1-esről, legfönnebb a kettesre.

Közszolgálati bulvár lesz itten, mert az a korszerű!

Habár azt éppúgy nem tudja senki, mi fán terem a közszolgálati bulvár, mint azt, miért lett Kálmánból Philip, és ha már ez a becsületes neve, amit az édesapjától kapott, akkor miért nem azt használja közszolgaként, a mögöttünk álló vasárnapon ízelítőt kaptunk ebből az új tévés műfajból. A készítők szándékai szerint nyilvánvalóan a közt szolgálta a fentebb jelzett műsor, arról pedig, hogy bulvár legyen, a szerkesztők gondoskodtak.

A Jakupcsek Gabriella és Csiszár „Apukám” Jenő vezette két csapat vívott egymással az ajándékcsomagokért, a versenyzők között azonban voltak értékes emberek is. Kiváló színészek, remek sportolók, tévés újságíró és énekes. Ezzel igazából még nem is lett volna baj. A vérprimitív kérdések, az mtv archívumának legsötétebb bugyraiból előrángatott bevágások, a műsorvezető (Szente Vajk) fülsértő harsánysága és az ultragiccses nemzetiszín tobzódás újabb mércét jelent a köztévé ámokfutásában. Az 1971-es szilveszteri tévéműsor Ősz Ferenccel és Kudlik Julival érdekesebb és kreatívabb volt ennél, és akkor ne is szóljunk 1972-ről, amikor Gina Lollobrigida mellett Vitray és a kiváló Antal Imre volt a sztár.

A Magyarország, szeretlek! nagyjából annyira volt korszerű, mint az 1971-es vagy ’72-es szilveszteri műsor, azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy azok még a bugyuta amatőrizmusuk ellenére is nézhetők voltak, ez meg nem. Mindegyiket a mi pénzünkből készítették – ez még egy szignifikáns párhuzam. Amazokat a munkánkkal megtermelt, és nekünk soha ki nem fizetett pénzből, emezt pedig az adóforintjainkból. Amazokkal azt próbálták bizonyítani a világnak, hogy a vasfüggönyön innen is lehet egy jót szórakozni szilveszterkor, emezzel pedig csak annyit sikerült, hogy kevés pénzből is lehet szart csinálni. Hétfő óta új műsorstruktúrája nőtt a királyinak. Közszolgálati bulvár. A vasárnapi vetélkedő csak a nyitány volt: igazolandó, hogy igenis, van lejjebb. A mélyrepülés folytatódik, csak most már valahol a horizont alatt…

Horváth Árpád

A teljes adás megtekintéséért KATT IDE!