Van-e cigányterrorizmus Magyarországon?
A cigányhelyzet fokozódik? Újabban Szaniszló Ferenc televíziós jegyzete korbácsolta fel az indulatokat, amint arról a Cívishír is beszámolt. A határokon innen bizonyos körökben, a határokon túl sokkal szélesebb körben kedvelt Echo TV-s megmondóember utóbb új terminus technicust alkotott: cigányterrorizmus. Ha a terrorizmust úgy definiáljuk, hogy az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja félelem, zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése – ahogy az a Wikipédiában is olvasható –, akkor úgy körülbelül 9 millió ember szerint van cigányterrorizmus Magyarországon. Nem is kicsi.
Nézzük, mi újság szűkebb pátriánkban? Mohácsi Viktória antiszegregációs aktivista sikerre vitte az ügyét Hajdúhadházon is, ahol a Földi János Művészeti Általános Iskolába beolvadt a papíron kisegítő iskolának, városszerte cigányiskolának nevezett intézmény. A nyugodt zongoraleckéknek meg hegedűóráknak lőttek. Bár a cigányiskolában kivétel nélkül mindenki cigány származású volt, oda nem faji alapon írták be a gyerekeket, hanem a szerény képességeik okán, a pedagógusok pedig külön tanterv alapján küzdöttek a felzárkóztatásukért, több-kevesebb sikerrel. Akinek a szülei édes testvérek vagy az apja és a nagyapja ugyanaz, jó ha megtanul írni-olvasni nyolcadik végére, és nincs belső késztetése angol faktra járni a csellólecke után. Szóval a szegregációmentes intézménnyé nyilvánított Földiben egy hiperaktív cigány kiscsávó szünetben eltörte egy harmadikos magyar kislány kezét. Gondolta, nem divat már virággal romantikázni. A sértett szülei nem tettek feljelentést a rendőrségen, mert féltek a lehetséges következményektől, hogy a rokonság őket kicsinálja. Néhány hete négyezer forintért félholtra vertek egy 81 éves asszonyt és a 60 éves fiát. Hadházon az emberek félnek. Egyesek nem mernek vasárnap templomba menni, mert attól rettegnek, hogy az istentisztelet alatt kirámolják a házukat. Az udvarról a tyúkokat már elvitték. Mi ez, ha nem terror?
Ezeken a gondokon úgy ugrik át a magyar liberális véleményalkotó, mintha a roma integráció marginális jelensége lenne. Szintén durva cinizmus az is, hogy „nem cigányok vannak, hanem mélyszegénység”. Igen, tudjuk. A mélyszegénységben meg cigányok élnek. Többnyire. A cigány biciklitolvajt a nép cigány biciklitolvajnak hívja, Bakács liberális véleményformálót pedig magyar szalámitolvajnak. Nevezzük nevén a gyereket, ha cigány, ha magyar! Az elméleti romaintegrátorok a legnagyobb hazugjai ennek a társadalomnak. Tudják, hogy a nép a valóságban mit él meg, de nem rajtuk csattan az ostor, s hárítják a felelősséget mindenkire, akire lehet, a politikára, a sajtóra, fenntartva a nihilt, áldozati státuszt kreálva a cigányságnak, illetve megélhetést saját maguknak. Ők azok, akik a parlamentbe juttatták a Jobbikot, és „áldásos” tevékenységük folytán a cigányság izolációja egyre nagyobb.
Az erősen általánosító „átlagmagyar” a cigányt segélyen élőnek, munkanélkülinek, tolvajlásra hajlamosnak, erőszakosnak, beilleszkedésre abszolút alkalmatlannak tartja, látja, mert az annak mutatja magát. Az ember a saját szemének jobban hisz, mint annak, aki tágas irodában jogvédősködik, a blogjában névtelenül és betépve újnyilasokról ír, vagy éppen közpénzből cigányügyes. A „békés egymás melletti élet” hallatán meg röhög kínjában. Hadházon már annak is örülnének, ha legalább a Vasárnap ne lopj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő!-féle Rejtő-parancsolatot kihirdetnék, bár semmi értelme, mert Fülig Jimmy sem tudná betartatni. Párhuzamos társadalomban élünk, átjárás sötétedés után van.
Cs. Bereczki Attila
