Nap-kelte nélkül

Verebes szuszogásától és Lakat T. talpnyalásától megkímélt a sors, boldog legénykoromban szombaton és vasárnap akkor feküdtem, amikor ők kezdtek, mostanság, még boldogabb apa koromban hétvégenként reggel tévéhez jutni három nőszemély mellett annyira esélytelen, mint Medgyessy esete az útelágazással.

Na de hétköznap, otthon, egyedül, idilli állapotban. Szabály nincs, ami van, az bőséges reggeli az ágyban és Nap-kelte! Tömény izgalom! Korábban évekig vártam a pillanatot, pusztán a lelki egyensúly végett, amikor egyszer csak elsötétül a kép, és közlik, hogy a Nap-keltének vége. Indoklás: „Normális ország lettünk, amelyben a közszolgálatiság azt is jelenti, hogy kereskedelmi produkciónak a Magyar Televízióban nem adunk teret, mert az a helyzeténél fogva eleve nem tudja garantálni az elfogulatlanságot. Politikailag ez nem megy, tisztelt Gyárfás úr, de ha mégsem tud a királyi televízió hullámhosszától búcsút venni, akkor készítsen dokumentumfilmet a fókavadászatról vagy a kínai selyemhernyó-tenyésztésről, azt megvesszük!” 

A Nap-kelte, a rendszerváltás hagyatéka azonban pörgött tovább. A nagy lelki egyensúlytalanságban pedig a rabja lettem. Barátaim sokszor orvosért kiáltottak, ők ugyanis azóta bojkottálták a műsort – évekkel megelőzve a Fideszt –, amióta Medgyessyben arisztokratikus vonásokat vélt felfedezni a Kádár-rendszerhez a saját bevallása szerint is hű és lojális, az MSZP-hez pedig feltűnő naiv-rajongással viszonyuló Aczél Endre. Apropó, Aczél! Amikor a Nap-kelte stúdiójában két szobafenyő között szerelmes pillantásokat vetett Horn Gyulára, az több volt, mint egy kőkemény „retrofíling”, olybá tűnt, mintha 86-ot írnánk, és nem történt itt semmiféle nyomorult rendszerváltozás, két forint a buszjegy és 6,50 a sör, mi pedig epekedve várjuk az élet jobbrafordulását. Az ilyenek jelenetekért csíptem a Nap-keltét! Meg az olyanokért, amikor a nagy harci szenvedéllyel agitáló Orosz József eljátszotta, hogy van benne etikai tartás. 

A Fidesz-bojkott sajnos tönkrevágta a reggeli szórakozásomat, mert nyilvánvalóan annak hatására tették lapátra a szocialista párt iránt olthatatlan vonzalmat tápláló műsorvezetőket, a nagy reggeli nevettetőket, akik már alapjáraton is viccesen elfogultak voltak, de Lendvai Ildikó által felspanolva hozták csak igazán a formájukat. Szóval, az elvtársak mentek, a műsor pedig elkezdett köszszolgálativá nemesülni, ezzel arányosan pedig unalmasodni. Huncut szemű fiatalok vették át a mikrofont, akikről messziről lerí, hogy azt sem hiszik, amit kérdeznek, nemhogy a válaszokat. A kiegyensúlyozottságra való törekvés annyira határozott és lendületes volt, hogy azt hittem, a Gyárfás-produkció kihúzza a választásokig. 

Nem húzta ki! Mellékvágányra került, mint az Őszödi Böszme. Hogy ennek valóban pénzügyi okai voltak, ahogyan azt az MTV vezetése kommunikálja, vagy politikai összeesküvés,fideszes hatalomátvétellel fűszerezve, ahogy arról a balos sajtó és az MSZP értekezik, nem tudom. Csak annyit tudok, régen nincs már egy megrendelésre készült, szenvedélyes Bánó András–Kiss Péter interjú 6.25-kor, hogy szép legyen a napom.

Cs. Bereczki Attila
bereczki.attila@civishir.hu