Egymillió vendégéjszakát Debrecennek!
Háromszázezer vendégéjszakával Debrecen egyedüli vidéki nagyvárosként bekerült a magyar turizmus moguljai közé, és ha a két-három órás szobaigényléseket is beleszámolná a KSH, akkor Sárvárt most nagyon szorongatnánk. A debreceniek helyi szexturizmusa – amit a kitanult csalfák a belföldi vendégforgalom fellendítésének is tekintenek – természetesen nem kerülhet bele a statisztikába, de attól még a kereskedelmi szálláshelyek komoly bevételi forrása. No nem az ötcsillagos Divinusé, hanem a kicsiké, akik úgy küzdenek a piacon, mint vérszegény muslica a szélben. Bizonyára sokaknak ismerős a debreceni panziós-jajveszékelés: „Nincs vendég, bezárunk!” Dehogy zárnak be! A 300 ezer vendégéjszakából mindenkinek jut annyi, amennyi megfelel egy pedagógusi gázsi tizenhatszorosának, és ezzel semmi gond, mert ez a rendje a vadkeleti kapitalizmusnak. Egyesek megdolgoznak a pénzért, mások meg sokat keresnek.
Ez a KSH-statisztika reggeli kávé nélkül is megindítja az embert: hogy lehetne felküzdeni Debrecent a dobogóra? A katasztrófaturizmusra nem építhetünk. Amikor árvíz sújtja a fél Európát, a patak a Tóciban még meg sem duzzad. Földrengés nincs, némi földmozgás talán, de csak a kertségekben, amíg tart a homoki bor. Isten a legutolsó nap teremthette az alföldet, amikor már kifogyott az ötletekből, mert éghajlati-földrajzi szempontból a legunalmasabbra sikeredett, hála neki. Debrecent látni és megszeretni nem megy, mert a városnak monumentalizmusa nincs, és nem is a csillogás, a divat, a nagyvilági élet szimbóluma. Van egy törekvés, hogy a kortárs művészetek központja legyünk, ami legalább akkora pénzkidobás, mint városi lapot fenntartani havi 12 millió forint veszteséggel. A kortárs művészetet úgy ahogy van le van ejtve, minden bizonnyal a széles néptömegek tájékozatlansága miatt, de turisztikai szempontból ez lényegtelen.
Debrecennek van egy kincse, ami felkelti a vágyat, s adja az ösztönzést: a termálvíz, mert selymes ölelésében testi-lelki egyensúlyra talál az, akinek német nyugdíja van. A vízben rejlik az egymillió debreceni vendégéjszaka/év lehetősége. Elképzelhető, hogy potens debreceni politikus szájából is elhangzott már komoly vélemény, eddig mindenesetre sok minden nem történt. Élénk vita alakult ki a fórumozóink között, mit kéne itt fejleszteni. A fürdőt, mi mást, de hogyan?
A zöldek szívbajt kapnak, majd nyilvánosan megköveznek, de akkor is kimondom: hat hektárt a Nagyerdőből fel kell áldozni rögtön! Marad még ezer, meg se kottyan. Az erdő egyébként sem a régi, a megváltozott ökológiai környezet hatására mindenütt elszaporodott a gyom és az akác. Vagy marad minden így, s küzdünk Sárvárral a kilencedik helyért. Szoboszló meg évről évre vastagszik, pedig nincs Piac utcája, színháza, Nagyerdője, Lokija, Kölcsey-központja, egyeteme, csak egy bóvli korzója méregdrága kolbásszal. Strandot könnyebb építeni, mint nagyvárost. A víz az úr!
Cs. Bereczki Attila
