A túlpofázott választás

A romániai helyhatósági választások első szomorú eredménye kétségtelenül Marosvásárhely polgármesteri székének újbóli elvesztése. Az új választási törvényt egyfordulósra fundálta ki a minden rafinériával megáldott új román kormány. Attól is függetlenné tették, hogy a választók hány százaléka járult az urnákhoz. Így egyszerű többséggel nyerhettek a jelöltek, ám magyar szempontból nehezítette az eredményeket a hárompártos versengés. A Magyar Polgári Párt és az EMNT, valamint a választók maradékaiért marakodó RMDSZ megosztotta az erdélyi magyarságot és a döntésképtelenség határán magyarok is szavaztak Vásárhelyen a román polgármesterre, csakis így sikerülhetett harmadszorra is belecsücsülnie Bernády uram bársonyszékébe. Az MPP viszont elvesztette Kézdivásárhelyt és Barótot, amelyekre igencsak büszke volt eleddig, csupán Gyergyószentmiklóson őrizte meg a polgármesteri széket.

Annyi bizonyos, hogy a pártoskodás nem tett jót a magyarság politikai tájékozottságának és hiába volt például a Székelyföldön az országos átlagnál is magasabb a választói részvétel, az eredmény elszomorító. Az RMDSZ sok mandátumot elvesztett Kolozsváron, Nagyváradon és más nagyvárosokban is, de főleg a szórványban, ami ismét csak szomorú, mivel ezekben a régiókban a vezetők konciliáns politikáját is ellenző „mezei” polgármesterek becsületes munkával végezték a magyarság megmaradásának szent ügyének feladatait. Kár, hogy ők is áldozatai lettek a „magas” RMDSZ vezetés románofil politikájának.

Egyetlen jó hír, hogy a rézbányájáról elhíresült Balánbányán végre magyar kézbe került a vezetés! (Jól emlékszem még rá, hogy a város határában kiírták egy táblára, hogy ez a település román). No, most aztán Csíkszentdomokos is elégedett lehet, hiszen a felcsíki faluhoz tartozó határrészt fúrták keresztbe-kasul a jórészt Moldvából idekerült román bányászok, bár nagy részük még az átkosban is Felcsíkról ingázó székely volt.

Böjte Csaba atya is nyilatkozott a választásokról, ő maga is kiemelte a pártoskodás kártékony voltát és reméli, hogy az őszi parlamenti választásokra megteremtik az egységes magyar politikai alapállást. Még egy tanulsága volt ennek a választásnak, mégpedig vaskos és alapos. Gondolok itt a Kövér László és Németh Zsolt hangzatosan Fidesz-szimpátiát sugalló szerepléseire. A jelek szerint fölösleges volt Kövér László tiszteletbeli MPP-s elnöksége, mert jottányit sem jutott előre az MPP, a szép kézdivásárhelyi beszéd hatása is olybá lett, Székelyudvarhely pedig ismét csak nem kért újból Szász Jenőből, hiába mondott „könnyfakasztó” beszédet a magyar parlament fideszes elnöke.

A székelyek nem kérnek „magyar” tanácsadókat, a szórványban sem volt sikere Németh Zsoltnak, beszédéből is csak a magyar egység szlogenje maradt, egyéb lényegesre nem futotta. Az erdélyi magyarságnak dicső hagyományai vannak abból, hogy ügyeit saját maga intézze, gyökerezik mindez abból a máig ható tudatból is, hogy 150 esztendeig Erdély mentette át a magyar államiságot. Amikor Buda várán török zászló lengett, akkor Bethlen Gábor megbotoztatta azt a papot, amelyik falujában nem nyitott iskolát. Magyar iskolát természetesen, de Erdély esetében románt is nyitottak bőven a szász skolák mellett, amennyiben a tolerancia is Erdély nemes hagyománya volt. S éppen ezzel szakított az intoleráns, román kirekesztő sovinizmus, ami manapság is diadalát üli.

Valójában a magyar politikai jelenvalóság nem csökkent, csak megoszlott három párt között. Annyi bizonyos, hogy a legnagyobb vesztes az RMDSZ, amelynek lassan örökébe lép az EMNT, Tőkés Lászlóval az élen. S Tőkésnek van olyan szép szava, mint bárki magyar politikusnak, s nem kétséges, hogy ők koalícióban az MPP-vel meg tudják teremteni az erdélyi magyarság politikai egységét. Ha akarják, és tisztes eredményt akarnak elérni az őszi parlamenti választásokon.

Bereczki Károly