D-vitamin: a bébiblog

Semmi és valami (2009. szeptember 21.)

Három hete nem tudom kitenni a lábamat a szobából anélkül, hogy Dóra ne kezdene éktelen üvöltésbe. Nem fájdalmas, nem keserves zokogás, de annál hangosabb hisztiparádé. Pedig összesen 21 másodpercre hagyom magára, míg mondjuk behozok egy kekszet, megkeresem a telefont, bekapcsolom a mosógépet, elolvasok egy fél e-mailt, kiveszem a hűtőből az ebédjéhez a salátát. Nem tagadom, két napig felemelő volt érezni, mennyire fontos vagyok, de mostanra rájöttem: többről, de leginkább másról van szó. Utánanéztem! Ebben a korban ráébred a gyermek, hogy anya és ő nem ugyanaz a személy. Tehát Dóra kobakjában megbomlott az egység képe, vagyis érti, hogy a Dóranya az helyesen Dóra+anya (első helyen persze Dóra). Dóra akar, anya teljesít. Ridegtartás.

A másik elmélet szerint a 8 hónap körüli rabszolgatartók úgy hiszik, ha anya felszívódik a látótérben, soha az életben nem jön vissza. Hiába mondom neki minden alkalommal, hogy mindjárt jövök (és tényleg jövök), azt még nem érti. Vagy nem akarja érteni. Ám ha ez utóbbi, akkor egy gombóc képű zsarnokot nevelünk.

Nincs ez mindig így. Csak ha ketten vagyunk itthon. Ezért nehéz elhitetni mással. Amikor apa hazajön, máris bekínál egy kis hintát, mókát, babapiskótát, plafonig dobálást, így anya fakó lábjegyzetté válik. Ahogy más gyerekekkel Dóra egy órát eljátszik a szőnyegen, fel sem néz. Bármelyik rokon tolja a babakocsit, élvezi a kilátást, hátra sem fordul. Azaz nem anyahiánya van. Vagyis unatkozik. Történjen valami: menjünk, rázzuk, együk meg, vegyük meg, jöjjön szembe, kérdezzen, vigyorogjon, repüljön, ugasson, csengessen, búgjon, legyen haja, essen, villámoljon, mennydörögjön. A semmi Dórát egyszerűen nem érdekli. Csakhogy ez a híres-nevezetes semmi általában apának és anyának kellemes, pihentető, hasznos tevékenység, úgy mint alvás, olvasás, tévézés.

Dóra szerint a semmi hajnali 5 órakor veszi kezdetét: ekkor értelmét veszti az egybefüggő – nyilván unalmas – alvás, gyerünk át a babából- a hálószobába (anya, vigyél!), nyomkodjuk ki egy kicsit apa szemét, húzgáljuk meg a hajukat, ha ez megvan, szundizhatunk tovább. A mesecsatorna unalmas, az építőkockával sem érdemes napestig játszani, a reggeli felöltözés eseménytelen, a mondókák monotonok, a konyhát már ismerem, mászni még nem tudok. Így bér-felfedezőnek maradnak a szülők. Dórát oda kell szállítmányozni, ahol a Valami van. A Valamitől pedig apa és anya menetrend szerint jobban elfárad, mint Dóra, aki ugye menet közben is tud aludni.