A börtön ablakába soha nem süt
Három dologról kell szót ejtenünk: Csüllög Zsigmondról, a hazai büntetés-végrehajtás intézményeinek állagáról és a Helsinki Bizottságról. Ezzel azonban még dolgavégezetlenül maradunk. Mert aztán két dolog közül választanunk is kell: hogy sírjunk vagy nevessünk.
Csüllög Zsigmond nem egy bedői tyúktolvaj, nem két csomag Mamba rágót nyúlt le a Tescóban, még csak nem is azért sittelték le, mert betépve ült volán mögé. Azért kapott 5 év fegyházat 2006-ban, mert bűnszervezet tagjaként emberölés előkészítésében vett részt. Csüllög az emlékezetes kecskeméti maffiaper egyik főszereplője: Szerbiából importált arzenállal felfegyverzett csapata leszámolni készült egy másik bűnbandával, hogy hozzájussanak egy, a Balaton északi partján üzemelő szórakozóhelyhez. Éljen a civilizáció! Tíz vádlott, 200 oldalas ítélet, összesen 68 kiosztott év. (Csüllög „főnöke” egyébként az a Radnai László, aki egy szerb vamzer szerint – albán kivitelezés mellett – felrobbantatta a fél Aranykéz utcával együtt Boros Tamás vállalkozót, majd kiiktatta Fenyő János médiamogult is. Mindezt csak azért írom, hogy látsszék: nem kispályás a garnitúra). Csüllögnek most, hogy érzése szerint kiülte a fenekén a gatyát, 6 ezer euró kártérítést és 2 ezer 680 euró perköltséget (azaz összesen 2,3 millió forintot) ítélt meg a Emberi Jogok Európai Bírósága, mert két éven át ablaktalan, elkülönített vécé nélküli magánzárkában tartották fogva, videokamerával figyelték minden pillanatát, sőt személyes tárgyaitól is megfosztották. Kifogásolta azt is, (és most figyeljenek!), hogy izolálták a külvilágtól. A magyar állam egyben meg is alázta: nem tájékoztatták, mivel érdemelte ki e mínusz ötcsillagos ellátást. Itt idézem a Csüllög ügyében közbenjáró Helsinki Bizottság közleményét: A strasbourgi ítéletéből következik, hogy a magyar különleges biztonságú körleteket át kell építenie az államnak, javítania kell a fogva tartási körülményeken és a jogorvoslati lehetőségeken is.
Ez aztán igen! Hát mi legyen azon az átkozott 4 négyzetméteren? Laminált padló? Playstation? Wi-Fi? Vízágy guminővel? Napfénytető? Csüllög Zsigmond bizonyára nem olvasta a Pillangó című remekművet. Mivel önéletrajzi a regény, bizton állítható, hogy mások a Francia Guyana-i fegyenctelepet is túlélték, ahol nem egy smasszer, de már egy csótány puszta látványának is nagyon lehetett örülni. S ha már irodalom, melegen ajánljuk a Bűn és bűnhődést. Természetesen rövidítve. Oroszul. Mire végez vele, vélhetően feldolgozza ezt a rettentően megalázó két évet.
A hazai dutyik lelakottak, ugyanis tartósan több mint másfélszeres a túljelentkezés, és mindenkit felvesznek persze, mert mindenkit fel kell venni. Privát szféra gyakorlatilag nincs, kényelmetlen az ágy, néha elfogy a meleg víz és baromira közkincs az egyéni bélmozgás. Mindaddig azonban, míg polgártársaink nem jóléti társadalomban vétenek a törvény ellen, addig adjanak hálát érte, hogy olyan körülmények között verik a… blattot, amiben épp nem kapják el pestist. Az állam részéről nagy hiba lenne a bv-k restaurálására egy lyukas fillért is áldozni mindaddig, míg vannak százszor égetőbb lemaradások. (A magam részéről előbb építenék spát a cigánynak, mint külön vécét egy elítéltnek). Hogy Magyarországon a „szigorúcellák” nem felelnek meg az európai normáknak? Hogy oda ne rohanjunk! Hát az utak megfelelnek? A tanyavilágban élők egészségügyi ellátása megfelel? És – témánál maradva – a közbiztonság megfelel?
A Helsinki Bizottság most elégedett. Lehet is. Az emberi jogok képviselete, a hátrányos megkülönböztetésben részesülők elhivatott oltalmazása, a jogsegélyezés azon túl, hogy végtelenül trendi, tényleg megbecsülést érdemel. Nyereségvágyból megtévedt, hangtompítóval és gépfegyverrel felszerelt lelkeket keblünkre ölelni azonban a mindig veszélyes. De ha mégis, valamivel számolni kell: akármennyire csóró ez az ország, azt a 2,3 milliót összeadná (ahogy tulajdonképpen össze is adja) – bármikor. Mert lehet, hogy a Csüllög-féléknek joga van a budihoz, de másnak meg az élethez.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
