Mi vár ránk?
Eligazodni ezen aztán végképp nem lehet, már csak azért sem, mert a villámgyorsan közeledő választások megváltoztatják a politikusok mondandóját, minden rózsaszínűbbé, reményteljesebbé válik, túl vagyunk már a válság nehezén, a kormányváltás meghozza a jólétet, és egy csomó mindenért kevesebbet kell fizetnünk januártól.
Például csökkennek egyes adókulcsok, kevesebbet kell fizetni a távfűtésért, emelkednek a minimálbérek és a nyugdíjak. Ki-ki a saját szempontjai alapján válogathat a január elsejei változások közül, hogy minél derűsebbnek mutassa be a jövőt. A változásoknak persze, mint minden évben, van másik oldala is. Drágul a gáz és az üzemanyag, életbe lép az ingatlanadó, más adók emelkednek. Így is lehet válogatni, csak ez most nem érdeke senkinek. A végeredményt kiszámolni, hogy a csökkenésekből és emelkedésekből ki hogyan jön ki, nem lehet.
Ezért nem is csoda, hogy a legtöbb magyar nem túl optimista. Egy felmérés szerint a megkérdezettek 41 százaléka azt vallja, hogy 2010 nagyon nehéz év lesz. Igaz, a tavalyi eredményekhez képest ez öt százalékkal optimistább, a lényeg azonban az, hogy továbbra sem vagyunk derűlátók, politikusi nyilatkozat ide, adócsökkentés oda. Sőt, a magánéletükkel kapcsolatos elvárásokban sem optimisták a magyarok: csak a megkérdezettek 18 százaléka mondta, hogy nagyon jó éve lesz, 32 százalékuk számít átlagos évre, és 43 százalék nyilatkozott úgy, hogy „semmi jót” nem vár, s megítélése szerint nagyon nehéz lesz az éve.
A bizonytalan jövőkép ellenére egy bizonyos, hamarosan választások lesznek, aminek a végkimenetele elég jól kiszámítható. A kormányváltástól azonban senki ne várjon egy csapásra javuló életet. Sőt, a választások után még szigorúbb intézkedésekre számíthatunk, mint ahogy az lenni szokott minden választás után. És arra se várjunk, hogy majd az új kormány helyettünk mindent megold. Ne várjunk csodát a politikától, egyik parlamenti oldaltól sem. A politikusok végzik a dolgukat. Amit lehet szeretni, meg lehet utálni. De nem az a dolguk, hogy helyettünk tegyék jobbá kisebb és nagyobb közösségekben élt életünket.
Ahogy régen mondták: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. A kalapács pedig mindenki kezében ott van. Csak merjük használni!
Barna Attila
barna.attila@civishir.hu
