Hirdetés

Én vagyok a fedezet

Cívishír

2009.08.23. 12:35

Én vagyok a fedezet

Ebben az országban csak megdögleni lehet. Vagy önszántunkból, vagy a bankok jóvoltából.

Hirdetés

Legalábbis az olyasfajtáknak, mint én vagyok. Akinek nincs hatalomközeli rokona, barátja, ő maga nem tartozik se jobbra, se balra, nincs kapcsolata nagyvállalkozókkal, soha nem számítottak rá a hús kevergetésénél, elég volt, hogy hozta a húst, a zsírt, a fűszereket, a többit, - jobb, ha odabízza: hallgasson. De ennek a hallgatásnak sincsen már ára. És ez az „én” lehet szakács, kőműves, hivatali dolgozó, kitüntetett pedagógus, gépészmérnök, újságíró – bárki, teljesen fölösleges sorolni! Bárki, néhány kivételtől eltekintve.
Mi voltunk azok, akik néhány éve bedőltünk. Bedőltünk a bankok csábításának, hogy vegyünk részletre mosógépet, tévét, autót, lakást, építkezzünk bátran. Tanácsot kértünk banki fiúcskáktól, elegánsak, fehéringesek, nyakkendősek voltak, hogyne hittünk volna nekik. Azt csak később vettük észre, menthetetlen késéssel, hogy makkos cipőt, fehér frottír zoknit hordtak a banki tanácsadók. Akkor és később is, mert ez volt az énjük.
Ők ajánlották a tuti hitelt, a svájci frank alapút, másoknak a japán jent, bizonyára attól függően, hogy bankapácska mit szabott ki házi feladatként.
Mit értettünk mi hozzá akkor? Most se. Csak esetleg tapasztaltabbak lettünk.
Viszont a bankárok és a fullajtárjaik se tudják a jövőt ma sem. Csak akkor, ha erősödik a forint. Akkor a gazdaság stabilizálódása, a kormány pozitív bejelentése, a miniszterelnök mosolya, a hajának dőlésszöge, ami erősítette a hazai pénzt. De ha gyengül a forint, rögtön vizslat az elemzők szeme, hogy melyik külföldi politikus mit mondott, mi a szösz van a lengyel, cseh, szlovák gazdasággal, ami rosszul hatott ránk.
Rizsa! Tarhonya! Puliszka! Vivőanyag, körítés mind, nincs rajta íz, nincs benne kalória, magyarázkodás az egész, nem ez a lényeg.
De nem az a baj, hogy fogalmuk nincs a gazdaság napi-heti-havi alakulásáról az önmagukat szakembereknek kikiáltó bankároknak, elemzőknek, hanem hogy a hitelt felvevőket, akik eltartják őket, hülyének nézik. (Azok is, egyébként, de nem teljesen.)
Szóval a bankok, bankárok vagy ma sem tudják, hogy mi lesz 1-2-3-10 év múlva, hogyan fog változni a hitelt felvevők helyzete, ha átállunk az euróra, vagy ha tudják, nem mondják. Mindenesetre az országvezetés (országvesztés) számára most az a fontos, hogy megmentsék a bankokat, veszni hagyva a hitelt felvevőket.
Miközben panaszkodnak a pénzintézetek, hogy a csőd szélén állnak, nézzük meg, számoljuk össze, Debrecen belvárosában mennyi fényűző bankképviselet díszeleg! Nézzük meg, hogy egy anyabanknak hány fiókja hivalkodik! A még konkrétabb tény pedig a napokban beismert, bejelentett milliárdos nyereségek. A fényűző palotákat lehet magyarázni, hogy az ügyfél jóérzését szolgálják. Más kérdés persze, hogy milyen jóérzéssel megy be a bankfiókba az ügyfél, amikor két hónap múlva lejár a mosógépre felvett hitele, de a havi 4350 forintos részletfizetéssel megcsúszott egy hónapot, és ezért a bank naponta küld sms-t, és hangüzenetet, hogy ne feledkezzenek el a 63 forintos késedelmi kamatot is haladéktalanul befizetni, mert csak akkor kerek a kerék. Nyilván a sokmilliárdos nyereség csak így garantált.
Hová jutottunk!?
Fölvettük a nagy hitelt, bízva az ígéretekben, számolgattunk, hogy a fizetés csak emelkedhet, az infláció csökken, ez erre, az arra mozdul el, terveztünk, mert terveztettek velünk a politikusok, jobb és bal oldaliak, középen állók, fentiek, lentiek, pirosak, zöldek, narancssárgák, feketék, fehérek, tarkák, éppen csak Mehemed nem. Mi meg bedőltünk. Bedőltünk, de nagyon. Fölvettük a hitelt makkos cipőjű fiúcskák biztatására, mert hát ki értett volna a dolgokhoz, ha ők nem.
És mit adtunk cserébe? A ház, a lakás, az autó fedezetét. Vigyék, ha nem tudunk fizetni. És ez így van rendjén. De!
Felháborító: A napokban a nyereséges bankok néhány kiemelkedő példánya nyíltan bejelentette, hogy aki nem tud fizetni, tehát újkeletű szóval bedől, azoknak a nyereségrészét azok fizetik meg, akik még bírnak, tudnak fizetni. Vagyis ha valaki bedől, én fizetem helyette a banki hasznot. Mert hát a bankoknak muszáj némi nyereséget termelniük. Azaz: fedezete lehetek bárkinek. Általános fedezet vagyok.
Nem más ez, mint kettős bedőlés. Egyszer bedőltünk a bankoknak, hogy jó az, ha belénktolják a tőkét, mint hitelt; belénk is tolták. Megkaptuk, amit akartunk. Aztán a teher ránk fejlődött, végül megszületett a csőd. És most az ordítás hallatszik, a fájdalom, az éhezés és a tehetetlenség csípős csalánja burjánzik.
Én pedig fedezet vagyok. Mert más nem fizet, ráteszik az én részletfizetésemre a másik részét. Annak ellenére, hogy ha valaki nem tud fizetni, viszi a bank a házát, lakását, autóját, akármijét. De én akkor is fedezet vagyok. Így aztán, mint egy házra, énrám is árverést írhat ki az Illetékes. Eladhatnak pár millióért. Igaz, az ízületeim nem tökéletesek, időnként fájnak, és a fogaim sem tökéletesek, mint annak idején a rossz rabszolgáknak.
De azért eladható vagyok.
Amíg végre igazi rendszerváltás nem történik. Vagy rabszolga-felszabadítás.

Barna Attila
barna.attila@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés