Ri/csaj: Pénteki Anna blogja

Ismerjék meg Pénteki Annát, aki mer annyira különbözni saját magától, hogy hétfőn ír. 16 éves, az ASC (Antisocial Social Club) játékosa, gyűlöli az iskolát, sokat morog, nincs egy rongya se, amit fel lehetne venni. Ja, és hangos zenéket hallgat. Gáz a legtöbb osztálytársa és a tanárok többsége is. Olvasni viszont nagyon szeret. Most bizonyára nagyot néz, hogy őt olvassák.

Pénteki Anna hirtelen ítél, sokat gondolkodik, amiben nem mindig van túl sok köszönet, mert a dolgok eleje és háta gyakran össze tud keveredni. Mondjuk ki: ennek a gimnazistának perpillanat gondja van a világgal. Sok. És nagy. Hogy ne zavarjuk a kusza létezésben való tájékozódásban és a szabad kilátásában, kettőt lépünk hátra – így talán ő maga is jobban látszik.

8. bejegyzés: A nagy tervező

Visszatértünk az iskolába, és rögtön az első napon már meg is kaptuk a végleges órarendet. Szerencsére kedvenc magyartanárommal a tavalyi hárommal ellentétben (az is bőven sok volt) idén már hetente ötször élvezhetjük egymás társaságát, hiszen már az éneket is ő fogja tanítani. Azt hinné az ember, hogy amennyiben valaki énektanárnak megy, az valamennyire tud is énekelni, mert ha nem, akkor előbb-utóbb valaki tudatosítja benne tehetsége hiányát, úgy meg nem szívesen tanít valaki, ha tudja, hogy minden gyerek rajta röhög. De nem, belőle annak dacára lett énektanár, hogy pont úgy hangzik, mint egy szerencsétlen vágósertés életének utolsó pillanataiban. A dupla irodalom a vezetés másik zseniális húzása, mert amúgy nem szenvedünk eleget. Szerencsére rögtön az első tanítási napon találkozhattunk is vele egy irodalomóra keretei közt. Panaszos hangon közölte, hogy mindennek vége, nem fogunk szöveget kapni az érettségin, és nem kell teljesen idegen szövegeket elemezgetnünk, hanem csak emlékezni kell a már tanult versek elemzésére. Nem értem, hogy ez miért akkora tragédia. Mondjuk én az átlagosnál kicsivel jobb memóriával rendelkezem, és simán emlékszem az ilyen dolgokra. De ha ez mégsem lenne így, ő biztosított bennünket, hogy amíg ő itt van mellettünk, és fogja a kezünk, addig ne féljünk, mert ő már előre eltervezte az egészet. Ezen a ponton „nagy tervező”-ként hivatkozott magára (ez amúgy szerintem valami istenre utaló metafora). Már tavaly is voltak olyan megnyilvánulásai, amiben némi istenkomplexust véltem felfedezni, de ez végleg bebizonyította, hogy ő elképzelés szerint felettünk, gyarló földi halandók felett áll. És vannak osztálytársaim, akik ezt a nőt támogatják, és ha valaki felszólal ellene, megvédik. Pedig egyetlen célja az életében az lehet, hogy egy személye köré épülő szektát hozzon létre.

Pénteki Anna

7. bejegyzés: Iskolakezdés
6. bejegyzés: Mindennapok
5. bejgyezés: Edzőtábor
4. bejegyzés: Menni vagy nem menni
3. bejegyzés: Klikkek
2. bejegyzés: Ezt is túléltem
1. bejegyzés: Végre vége