Ri/csaj: Pénteki Anna blogja

Ismerjék meg Pénteki Annát, aki mer annyira különbözni saját magától, hogy hétfőn ír. 16 éves, az ASC (Antisocial Social Club) játékosa, gyűlöli az iskolát, sokat morog, nincs egy rongya se, amit fel lehetne venni. Ja, és hangos zenéket hallgat. Gáz a legtöbb osztálytársa és a tanárok többsége is. Olvasni viszont nagyon szeret. Most bizonyára nagyot néz, hogy őt olvassák.

Pénteki Anna hirtelen ítél, sokat gondolkodik, amiben nem mindig van túl sok köszönet, mert a dolgok eleje és háta gyakran össze tud keveredni. Mondjuk ki: ennek a gimnazistának perpillanat gondja van a világgal. Sok. És nagy. Hogy ne zavarjuk a kusza létezésben való tájékozódásban és a szabad kilátásában, kettőt lépünk hátra – így talán ő maga is jobban látszik.

6. bejegyzés: Mindennapok

Be kell valljam, elég átlagos 16 éves vagyok, ezért a napjaim sem különböznek túl sok mindenben bármelyik másik kortársamétól. Reggel felkelek, vagy azért, mert a szüleim felkeltenek, vagy azért, mert annyiszor nyomok szundit/állítom fél órával előrébb az ébresztőt, hogy már én is kicsit elszégyellem magam. Ezután a napirendem elég laza, bármikor bármit be tudok iktatni az egésznapos semmittevésembe. Általában a telefonomon nézek valamit, de néha eszembe jut, hogy már megint 7-8 könyvet olvasok egyszerre, és rájövök, hogy ez így nem mehet tovább, ezért elkezdek olvasni. Kár, hogy ez az égető kényszer pár nap alatt elmúlik, és utána megint vagy egy hónapig nem tudok magammal mit kezdeni. A napom fénypontja az a pár óra, amikor rám kerül a sor, hogy a PS4-gyel játszhassak. Ez vagy bekövetkezik, vagy nem, mert az öcsém előbb ér oda, mint én, és nem tudom rábeszélni arra, hogy adja ide a kontrollert (vagyis egyszer sikerült, de akkor két órányi Red Dead Redemption 2-ért vettem neki egy gitárt). Ez esetben marad az a lehetőség, hogy kint üljek vele a kanapén, és nézzem, ahogy játszik (meg amúgy ha meglát, és megtudja, hogy nincs fontosabb dolgom, amúgy is kint tart, és követeli, hogy nézzem). Tegnap megvette a Mortal Kombat 11-et, én pedig nagyjából egy órán keresztül hallgathattam a kiselőadását arról, hogy Cassie Cage miért is egy használhatatlan kis örömlány, illetve arról, hogy amúgy az egész játékuniverzumban (beleértve az összes eddigi játék összes szereplőjét) miért ő a leggyengébb és legrosszabb. Az anyjával, Sonya Blade-del együtt, persze. Ha befejeztem a játékot, akkor folytatom a semmittevést ott, ahol abbahagytam. Ez olyan este tizenegyig megy, amikor is elmegyek aludni, hogy aztán kezdhessem az egészet elölről. Izgalmas életem van, na.

Pénteki Anna

5. bejgyezés: Edzőtábor
4. bejegyzés: Menni vagy nem menni
3. bejegyzés: Klikkek
2. bejegyzés: Ezt is túléltem
1. bejegyzés: Végre vége