Ri/csaj: Pénteki Anna blogja

Ismerjék meg Pénteki Annát, aki mer annyira különbözni saját magától, hogy hétfőn ír. 16 éves, az ASC (Antisocial Social Club) játékosa, gyűlöli az iskolát, sokat morog, nincs egy rongya se, amit fel lehetne venni. Ja, és hangos zenéket hallgat. Gáz a legtöbb osztálytársa és a tanárok többsége is. Olvasni viszont nagyon szeret. Most bizonyára nagyot néz, hogy őt olvassák.

Pénteki Anna hirtelen ítél, sokat gondolkodik, amiben nem mindig van túl sok köszönet, mert a dolgok eleje és háta gyakran össze tud keveredni. Mondjuk ki: ennek a gimnazistának perpillanat gondja van a világgal. Sok. És nagy. Hogy ne zavarjuk a kusza létezésben való tájékozódásban és a szabad kilátásában, kettőt lépünk hátra – így talán ő maga is jobban látszik.

2. bejegyzés

A diákok száz százaléka várja az osztálykirándulást. Én pont nem tartozom közéjük.

A járványhelyzet és szervezési problémák miatt idén egyébként is csak annyira futotta, hogy a szomszéd városban fölsétáljunk egy dombra, és egy tisztáson töltsünk el egy fél napot. Ráadásul a kezdő alkoholista osztálytársaim - akik ivászataikat kétnaponta Instagramon dokumentálják - jöttek mögöttem útközben, és végig vagy mulatós zenét hallgattak, vagy ostobaságokról beszéltek. Ez megadta az alaphangulatomat.

Fölérve játszottunk pár csapatépítő játékot, de hamar kiderült, hogy ez halva született ötlet: így szegény osztályfőnökünk hamar feladta. Mivel közterületen voltunk, és egyébként sem csináltunk semmit, úgy döntöttünk, hogy elhívjuk egyik barátunkat, aki bár már nem jár az osztályunkba, továbbra is jó viszonyt ápolunk vele. Egy osztálytársam ezt valamiért nagyon magára vette, és elkezdett hangosan értetlenkedni, hogy miért kell elhívni, aki már nem jár hozzánk. Senki más nem értette, hogy ez neki miért probléma. Ráadásul a táskáját is ledobtam a földre, ami miatt napokig meg volt rám sértődve és agresszívan viselkedett, majd szó nélkül hazament a barátnőjével együtt. Jobban mondva iszogatni, de szerencsére már nem kellett tovább elviselnünk őket. Hamarosan szétszéledtünk ezután az „izgalmas” program után, aminek persze lett következménye. Másnap rendkívüli osztályfőnöki órán hallgathattunk kiselőadást az alkohol veszélyeiről, azaz arról, hogy az ofőnek nincsenek illúziói, de azért ha iszunk, vagy valamilyen más tudatmódósító szert használunk, azt ésszel tegyük. Alapvetően nem hiszek az ilyen prevenciós órák hatásosságában, hiszen ha valaki inni akar, azt nem fogja megállítani a védőnő vagy az osztályfőnök szava.

Az osztálykiránduláson történteknek annyi lett a következménye, hogy még rosszabb lett a hangulat és a széthúzás az osztályban az egyes klikkek között. A helyzet eddig sem volt ezen a téren túl fényes, a következő alkalommal elmesélem, hogy miért.

Pénteki Anna

1. bejegyzés: Végre vége