Harry & Meghan: ráhúzzák a rasszista bélyeget az angolokra

Nagy várakozás előzte a brit királyi családot faképnél hagyó Harry herceg és Meghan Markle színésznő dokumentumfilmjét, amelyet a Netflix mutatott be, egyelőre három részben, a folytatásra pedig jövő csütörtökre ígérik. Rögtön adódik a kérdés: a királyi család kötelekétől megszabaduló, nyugalomra vágyó pár miért tárulkozik ki egy dokumentumfilm-sorozatban? A válaszra nem kell sokat várni: olyan sok valótlanságot, hazugságot, dezinformációt kapott a világ róluk a gonosz bulvármédia által, hogy most eljött az ideje megmutatni az igazságot.

Az első három epizód alapvetően a kapcsolatuk történetéről szól, eddig soha nem látott képeket és videókat kapunk Harry és Meghan magánarchívumából, mindketten felidézik, hogyan találkoztak, hol randiztak először, majd másodszor egy wimbledoni teniszmeccs után. Kiderül, úgy lobbant lángra a szerelmük, hogy egy óceán választotta el őket egymástól, de az sem akadály, mert a modern technika vívmányai már lehetővé teszik, hogy képben és hangban is együtt legyünk akárkivel a világ végéről. Csakhogy a kegyetlen vágyakozás idegőrlő, mert ez nem holmi alkalmi szexkalandból kibontakozó kapcsolat, hanem igazi románc, az archív felvételekből is érezni, ahogy vibrál közöttük a levegő. Aztán végre eljön a pillanat, amikor Meghan átadja és megadja magát a vörös Harry sármjának, de megértjük, hiszen ki ne lenne szerelmes egy igazi hercegbe a botswanai naplementében?

Az ifjú pár titkolta a lamúrt, amíg csak tudta, de az egyik brit bulvárlap megneszelte a sztorit, és természetesen azonnal közzé is tette. Ekkor jött a szerelmesekre a feketeleves. Vagyis Meghanra, mert Harry harminc lesifotóssal a nyomában nőtt fel, még a szépséges édesanyját, Dianát is őt küldték a halálba. Meghan korántsem sem élt ekkora reflektorfényben, mert bár színésznőként kisebb-nagyobb szerepeket kapott filmekben, sorozatokban, a hollywoodi sztárságnak a legalsó lépcsőfokán állt még, amikor utolérte a hercegi vonzerő, azaz szabadon járhatott-kelhetett a barátnőivel Amerika- és világszerte, és akkor bulizott, amikor csak kedve tartotta.

A helyzet azonban az ifjú herceg oldalán megváltozott. Immár őt is lépten-nyomon lesifotósok követték, a forgatásokon, a lakása környékén, az utcán, mindenhol paparazzik elől menekült. Ennek kapcsán Harry és néhány bennfentes felvázolja nekünk, milyen különleges kapcsolat, vagyis egyezség köti össze a brit bulvármédiát és a királyi családot. Ez azon az egyszerű elven működik, hogy

„ha már ti, királyi fenségek, a nép pénzéből éltek nagy gazdagságban, szép palotákban, akkor cserébe adjatok a népnek valamit az életetekből!”

Így aki ebbe születik, nem tehet mást, mint lenyeli a keserű pirulát, de mi van az outsiderekkel, akiknek ez nem kötelező? Harry rögtön felidézi, hogy több komolynak hitt kapcsolata is erre ment rá, azaz sok hölgynek ilyen áron nem kellett a herceg, de Meghannal a kötelék olyan erős, hogy a média hiénái sem tudták kikezdeni, megrengetni, és ha már győzött a szív a bulvárszenny fölött, akkor elővették a rasszista kártyát, mert Anglia esetében ezt nem is olyan nehéz.

Végtelenül ostobának, bugyutának vagyis hiteltelennek tűnik a dokumentumfilmben az, hogy a megszólalók szerint az angolok önhibájukon kívül rasszisták, és az oktatási rendszert teszik felelőssé, amiért nem tudnak eleget a rabszolgatartó múltjukról, mert a történelemkönyvekben állítólag csak annyi szerepel, vagyis csak az kap nagy hangsúlyt, hogy a brit parlament 1807-ben eltörölte a rabszolgaságot, és nem az, hogy az első rabszolgakereskedő hajót maga I. Erzsébet indította útnak Amerikába, még a 16. században, mert hirtelen megnőtt az olcsó – vagy inkább ingyenes – munkaerő iránti igény a gyarmatokon. A sors fintora, hogy ebbe a dinasztiába nősül be a fekete anyától és fehér apától született Meghan. Egy olyan országba, ahol minden műemlék, a legtöbb képzőművészéti tárgy, köztéri alkotás utal valamilyen formában a rabszolgatartásra, és amely ország a Brit Nemzetközösség keretein belül továbbra is kizsigereli egykori kolóniáit, amelyeknek lakosságát jórészt (60-70 százalékban) színes bőrű emberek teszik ki – mondja el egy mulatt brit.

A rasszizmus bűvkörében Meghan kifejti, hogy sokáig járt az identitáskeresés útján Los Angelesben, ahol felnőtt, mert fehérnek nem elég fehér, feketének pedig nem elég fekete, de valahogy megtanult ezzel élni, és a kérdés egy ideig nem igazán foglalkoztatta, sokkal inkább a feminizmus témájában bontakozott ki, és ezt bejátszásokkal is nyomatékosítják: vagy éppen az ENSZ-ben szólal fel a női jogokért, vagy Ázsiában vesz a szárnyai alá kislányokat, elesetteket.

Közben időben és térben is ugráltat a dokusorozat, előkerül a Diana gyémántjaiból készített jegygyűrű, készülünk az álomesküvőre, amelyet kétmilliárd ember vár epedezve a földkerekségen, de a menyegző napjához érve hirtelen véget ér a harmadik rész. A folytatást jövő csütörtökre ígéri a Netflix.

Jó szokásukhoz híven a dokumentumfilmben a királyi család egyik tagja sem szólal meg – ezt már előre leszögezték – de a rasszizmus témájában egészen biztosan pikáns részleteket kapunk a Harry-Meghan duótól, mert a harmadik részben már a vegyes rasszú hercegi gyerekek is feltűnnek, sőt, a nagyobbiknak még a hangját is halljuk. Ez sokat sejtető. Meg az is, hogy az angol társadalom velejében lévő idegengyűlölettel hozzák kapcsolatba a Brexitet.

Cs. Bereczki Attila