Több edzés és kevesebb szórakozás kell!

A rájátszásban eddigi négy találkozóján a hajdúságiak két szoros, egygólos vereséget szenvedtek: a zöld-fehérektől, illetve a Pécstől, idegenben. Múlt szerdán a papíron sokkal erősebb Szolnok otthonából sikerült pontot rabolniuk a mieinknek, ám Tisza-partiak durva rávánsot vettek a debreceni uszodában, demoralizáló, 17–3-as vereséget mértek a Gyöngyösi-csapatra.

– Még nagyon bennem van a tegnapi mérkőzés. Nem azért, mert kikaptunk – hiszen ez benne volt a pakliban – sokkal inkább azért, mert lejátszottuk szerdán a meccset Szolnokon, és a csapatnak egy része azt hitte, hogy már vége a bajnokságnak. Elszálltunk, és kicsit túlünnepeltük azt a sikert. Azt sajnáltam a legjobban, hogy a trauma hazai pályán ért. Debrecenben még újdonság ez a sportág, egy ilyen eredménnyel hamar le lehet rombolni a nimbuszunkat, különösen a saját közönségünk előtt. Megvárjuk a hátralevő meccseket, de emellett nem fogunk elmenni szó nélkül – helyezett kilátásba büntetéseket Gyöngyösi András.

A debreceni tréner a vasárnapi kudarcra is próbált magyarázatot találni, megjegyezve, hogy arra egyébként nincs mentség. A mester arra is utalt, hogy a nem megfelelő edzésmunkának, azaz egyes a játékosok hozzáállásának is köze volt a súlyos vereséghez.  

Hajtani kell!

– Én mindig azt mondom és vallom, hogy egy profi játékosnak az első meccstől az utolsóig kell hajtania. Nagyszerű dolog volt, hogy bejutottunk a rájátszásba a legjobb nyolc közé, de az is bizonyos volt, hogy ilyen bajnoki kiírás mellett már nem tudunk feljebb lépni. Valószínű volt, hogy az ötödik-hatodik helyezettek már biztosan nem lehetünk, és a hetedikre is nehéz feladat lett volna odaérni. A teljesítményünkre pedig rátett az is egy lapáttal, hogy nem úgy edzettünk, ahogy szerettünk volna. Idáig jöttek a jó eredmények, a játékosok pedig azt hitték, hogy már edzés nélkül és szórakozás mellett is lehet eredményeket elérni. Elmondtam nekik, hogy nem szórakozni vagyunk itt, és kicsit vízilabdázni, hanem vízilabdázni, és néha meccs után belefér beülni valahova, és lehet kikapcsolódni.

Tovább értékelve a helyzetet, Gyöngyösi a saját felelősségét is elismerte, igazi sportemberi magatartásról téve tanúbizonyságot.

– Elértük, amit kitűztünk magunk elé, én pedig nem tudtam, kell-e tovább ütni a vasat. Így, utólag már tudom, hogy kellett volna, és ezért hibásnak érzem magamat, hagytam kicsúszni a kezeim közül a dolgokat. Ha egy ilyen csapatot elengedünk, akkor előbb-utóbb szétesik mind játékban, mind fejben – fogalmazott önkritikusan a vezetőedző.

A szakember szerint a pofon jókor jött, mert  mindenki helyre került fejben. Elmondása szerint immár nem hihetik azt a játékosok, hogy komoly edzésmunka nélkül, szórakozva ugyanúgy partiban lehet lenni egy Szolnok szintű csapattal. Bevallása szerint tanulságos volt az elmúlt hét, és sok tapasztalatot szerzett, ugyanis se játékosként, se edzőként nem volt még ennyire „lent” a pólóbajnokságban. A legnagyobb tanulság számára az, hogy ilyen nem lehet elengedni a gyeplőt.

Szépen búcsúznának

– Most van egy hetünk, megpróbáljuk a fiúkat felrázni, dolgozunk és edzünk tovább. Remélem, hogy vasárnap a Fradi ellen a Népligetbe bizonyítani fogjuk, hogy ez csak egy torz mérkőzés volt. Bízunk benne, hogy a közönség nem pártol el egy gyengébb meccs után, és az utolsó találkozón szeretnénk mindenféleképpen legyőzni a Pécs csapatát, így búcsúzva a szezontól és a hazai közönségtől, melynek nagyon sokat köszönhetünk. Egész évben tele volt az uszoda és buzdítottak bennünket, ezért sem lehetett volna a tegnapi derbit így lehozni – összegzett a Debrecen-Fujitsu vezetőedzője.

Oláh Andrea