Debreceni egyetemista a romániai himnuszbotrány „sztárja”

Cívishír: – Jó nagy balhét csináltatok, hallod-e?
Péter Levente: – Az egészet felfújták, bolhából csináltak elefántot. Nem is értem igazán, hogy mi a probléma. Magyar vagyok, a magyar himnuszt énekeltem.

Cívishír: – A románoknak az a bajuk, hogy mindezt román válogatott mezben tetted.
Péter Levente: – Az a gond, hogy a román sajtó úgy általában nem foglalkozik a jégkoronggal, de most a Románia–Magyarország mérkőzésen nagy számban jelentek meg a képviselői, azt remélve, hogy lesz valami balhé, nemzetiségi felhanggal. Miután semmi sem történt, belekötöttek a himnuszokba. A Libertatea azt írta, hogy én voltam az, aki megadta a hangot a román válogatott magyar tagjainak, míg a román himnusznál csendben voltunk.

Cívishír: – Mondd csak, a román himnuszt ismered?
Péter Levente: – Nem.

Cívishír: – A román nyelvvel is hadilábon állsz?
Péter Levente: – Nehézkesen kommunikálok, de megértetem magam. Csíkszeredán abszolút magyar közösségben nőttem fel, s abban élek most is, nincs lehetőség a románt gyakorolni. Az iskolában volt ugyan román óránk, de az kevés ahhoz, hogy az ember jól megtanuljon egy nyelvet.

Cívishír: – Hányan akarnak most beléd rúgni?
Péter Levente: – A Facebookon folyamatosan jönnek a fenyegetések, gyorsan korlátoznom kellett az üzenőfalamat. Most csak ismerősök írhatnak rá, ezért vagy száz román is megjelölt. Kiderítették, ki a barátnőm, őt is fenyegetik.

Cívishír: – Mennyire kell ezeket komolyan venni?
Péter Levente: – Nem hiszem, hogy aki az interneten gyalázkodik, az szemtől szembe is megmerné tenni. Az ilyen blogokon meg forumokon írók csak szájkaratésok. Egyébként én semmilyen provokációra nem válaszolok, hiába kérnek tőlem interjút a román lapok és a tévék, visszautasítom őket. Hozzátesznek vagy átírják az egészet, amit mondok.

Cívishír: – Talán szerencsésebb lenne elmondani nekik szépen, hogy azért énekelted a magyar himnuszt, mert magyar vagy.
Péter Levente: – Én nem látom ennek értelmét, mert tudom, hogy minden szavamat kiforgatnák. Azt is felhánytorgatták, hogy az egyik közösségi oldalon a magyar válogatottat neveztem meg a kedvenc csapatomként. Mindenbe belekötnek, amibe csak lehet, és úgy értelmezik, ahogy ők akarják.

Cívishír: – Leszel még román válogatott?
Péter Levente: – Ha ez a botrány nem csitul, akkor elképzelhető, hogy nem.

Cívishír: – A magyarban játszhatnál?
Péter Levente: – Magyar állampolgár vagyok, tehát elméletileg igen, de csak két év múlva, mert annyit kell kihagyni két különböző ország válogatottsága között. Gyakorlatilag azonban nem hiszem, hogy lenne esélyem bekerülni. A magyar válogatott nagyon erős, minden poszton óriási a konkurencia. A magyar hoki rengeteget fejlődött az elmúlt 10-15 évben.

Cívishír: – Csíkszeredán mégis ti nyertetek 4–1-re.
Péter Levente: – Abból a meccsből messzemenő következtetést levonni nem szabad. A magyar válogatott egy kísérleti csapattal érkezett, nem pedig a legerősebb kerettel. Nem voltak összeállva, összeszokva a sorok, hokiban ez sokat számít. A legerősebb magyar válogatott ellen egészen biztosan más lett volna az eredmény.

Cívishír: – Ha a magyar válogatottban nem is, Debrecenben azért ugye játszol még?
Péter Levente: – Az könnyebben elképzelhető. Korcsinszky Gyuri bácsival tartjuk a kapcsolatot, számos alkalommal közölte, hogy szívesen látnak a csapatban. Ennek azonban részemről egy feltétele van: az OB I. Amikor Debrecenben játszottam, azt emlegették, hogy két év múlva élvonalbeli csapata lesz a városnak. Ennek már öt éve, és mindig nincs OB I. Valaminek már történnie kéne, mert Debrecenben is szisztematikusan felépített, remekül működő utánpótlásbázis van, márpedig a gyereknek példaképek, nagy meccsek kellenek.

Cívishír: – Hogy tetszik a MOL-liga?
Péter Levente: – Rengeteg utazással jár, de nagyon szeretem, mert kemény meccseket vívunk, a magyarországi csapatok egyre erősebbek, egyre kiegyenlítettebb a küzdelem. Az a célunk, hogy megvédjük a címünket, ami nem lesz egyszerű.

Cívishír: – Székelyföldön hokizol, a Debreceni Egyetemen tanulsz. Hogy lehet a kettőt összeegyeztetni?
Péter Levente: – Nehezen, de össze lehet. Sok áldozattal jár, sok elfoglaltsággal, sok utazással. Öt éve csinálom, ráadásul nappalin, igaz, egyéni tanrend alapján. Előfordult, hogy hétfőn este lejöttem a hokipályáról, felültem a vonatra, kedden reggel vizsgáztam számvitelből Debrecenben, szerdán este pedig ismét a pályán voltam Csíkban, mert megint meccset játszottunk. Élsport mellett nagyon nehéz egyetemen tanulni, és ha januárban sikerül az államvizsgám, illetve júniusban megkapom a diplomám, akkor nagyon büszke leszek magamra.

Cívishír: – Addig sajnos aligha lesz OB I-es csapat, hogy rögtön ajánlatot tegyen a cívisváros egy friss diplomásnak!
Péter Levente: – Debrecen egy igazán sportos város, a jégkorongot is szeretik az emberek, szerintem lenne igény egy csapatra a legjobbak között. Nem kell félni attól, hogy az első években a tabella hátsó felében tanyázna a gárda, a Miskolc is úgy kezdte néhány éve, de mára egy igazán ütős társaságot hoztak ott össze. Debrecen képes arra, amire Miskolc! Sőt!

Cs. Bereczki Attila