Megidéztük az Aranycsapat szellemét

Mikor, ha nem most? Kérdezhették sokan a június 14-i angol-magyar Nemzetek Ligája-mérkőzés előtt, gondolva akár a 6–3-as sikerre még 1953-ból.

Hogy miért? Az NL legújabb „évadában” hazai pályán már legyőztük őket (1–0), és az olaszok elleni vereség (1–2) mellett egy másik nagyágyúval, a németekkel is ikszeltünk (1–1), ez pedig mind-mind nagy eredmény, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy ebben a bivalyerős kvartettben féltávnál a 2. helyen áll a nemzeti csapatunk.

Persze tudjuk, minden meccs más és más, de azt is tudni véljük, hogy a remény hal meg utoljára. Ez a csapat ráadásul most több mint reménykeltő – eddig legalábbis biztosan.

Az angolok elleni 1–0-s magyar győzelemmel végződő budapesti mérkőzéshez képest három helyen változtatott Marco Rossi a kezdőcsapaton. Az eltiltott Gulácsit helyettesítő Dibusz, valamint Fiola és Styles is ott volt a pályán kezdéskor, Nagy Ádám és Nego viszont ezúttal csak a  kispadon foglalhatott helyet.

A mérkőzés első félidejében hiába birtokolta többet a labdát az angol válogatott, Sallai 16. percben szerzett góljával nálunk volt az előny. Feltolták a védekezésüket a hazaiak, mi viszont épp ezt használtuk ki. Nagy munkában volt a védelmünk, a támadószekciónk, de a középpályásaink is hozták a bombaformát, egy félidőnyi játék után 1–0-ra vezettünk.

Ha pedig bombaforma, a második játékrészben még három gólt lőttünk. A 70. minutumban az egy perccel korábban beállt Ádám Martin tálalt gyönyörűen Sallai elé, aki hezitálás nélkül lőtt, 0–2. Tíz perccel később pedig jött a sokat által szidott Nagy Zsolt pillanata, aki ballal akkora gólt vert, hogy azt még a Holdról is látni – mondaná a miniszterelnökünk 0–3. Erre pedig még jött Gazdag gólja is, parádé, amit a magyar labdarúgók műveltek, 0–4.

Innentől pedig egészen biztossá vált, hogy az éjjel Wolverhamptonban biztosan nem érhet véget. És ez a csapat nem lehet ott a világbajnokságon?!

Kimondható, leiskoláztuk az angol válogatottat.

Kicsit talán még a 6–3-tól is szebb ez így, nem kaptunk gólt, ismét nem. Olyan pedig még nem volt a futballtörténelemben, hogy két egymást követő angol-magyar párharcon ne lőjjenek gólt a szigetországiak.

A szavakat még mindig keressük… De bárcsak mindig így keresnénk, van csapatunk…

Labdarúgás, Nemzetek Ligája, 3. Csoport, 4. forduló:
ANGLIA–MAGYARORSZÁG 0–4 (0–1)
Wolverhampton, 28 839 néző. V: Turpin (francia)
ANGLIA: Ramsdale – K. Walker, M. Guéhi, Stones, R. James – Saka (Maguire, 85.), K. Phillips, Bellingham (Foden, 68.), Gallagher (Mount, 56.) – Bowen (Sterling, a szünetben), Kane. Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai A. – Fiola, Styles (Nagy Á., 55.), Schäfer, Nagy Zs. – Sallai (Nego, 78.), Szoboszlai (Gazdag, 55.)  – Szalai Á. (Ádám, 68.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Sallai (16., 70.), Nagy Zs. (80.), Gazdag (89.)
Kiállítva: Stones (82.)

A csoport állása 

1. MAGYARORSZÁG	4	2	1	1	7–3	+4	7
2. Németország	4	1	3	–	8–5	+3	6
3. Olaszország	4	1	2	1	5–7	–2	5
4. Anglia	4	–	2	2	1–6	–5	2

PI