Fiatal, sikerre éhes, motivált edző kapta a marsallbotot a DVSC-nél
Cívishír: Mutassa be magát, meséljen a bokszmúltjáról!
Hajdúhadházon: Hajdúhadházon, Gábor Laci bácsinál kezdtem bokszolni. Már meglehetősen régen, 1993-ben mentem le először az edzőterembe, ott ragadtam, és ott is lettem igazolt versenyző.
Cívishír: Tudatosan készült az edzői pályára?
Salánki László: Hét évig versenyeztem Hajdúhadházon, akkor meg sem fordul a fejemben. Amikor a versenyzéssel felhagytam, hobbi szinten folytattam a bokszot, lejártam ugyanúgy edzeni. Közben segítettem az aktív versenyzők felkészítését, kesztyűztem a nagyobb súlyú bunyósokkal, köztük a sokszor bajnok Nagy Józsival is. Azután Gábor Laci bácsi megkért, hogy segítsek neki a kezdő, majd a haladó versenyzők felkészítésében.
Cívishír: Aztán egyszer csak kikötött a DVSC-nél. Mivel hívta fel magára a figyelmét?
Salánki László: Sokan lettük a segédedző posztján, nagyban ment a rivalizálás, én pedig jobbnak láttam, ha külön válok. A garázsomban alakítottam ki egy edzőtermet, akikkel a klubban foglalkoztam, azok velem tartottak. Ezután vette fel velem a kapcsolatot Szabó Sándor, a DVSC tulajdonosa, és létrehoztuk a DVSC hajdúhadházi fiókcsapatát.
Cívishír: A fiókcsapat éléről pedig az anyaegyesület élére került, legalábbis ami a szakmai munkát illeti. Ezzel főállású bokszedző lett?
Salánki László: Egy ideje már az vagyok. Korábban próbáltam mást is csinálni, de a napi három-négy edzést másik munka mellett nem lehet beiktatni a programba. Így most csak az ökölvívással foglalkozom, nehéz a megélhetés, de szeretem ezt a munkát, ez az életem, csinálni kell.
Cívishír: A DVSC számára a hajdúhadházi fiókcsapat szállította a figyelemre méltó eredményeket az utóbbi időben. Most magára hagyta a hadházi klubját?
Salánki László: Szó sincs róla! Ott is tartok edzést, Debrecenben is. Nyári szünetben Hajdúhadházon délelőtt edzünk, Debrecenben pedig délután vagy este. Szeptembertől úgy változik a program, hogy 14.30-tól edzünk Hadházon, 17 órára pedig bejövünk Debrecenbe. Másrészt a válogatott versenyzők, a középiskolások kollégiumi ellátás kapnak, tehát már eleve itt fognak lakni Debrecenben.
Cívishír: Mit csinált jobban, mint a debreceni kollégái? Eredményességben a fiókcsapat legyőzte az anyaegyesületet.
Salánki László: Deél István távozásával kezdődött a debreceni csapat leépülése, és inkább nem nevezem meg azokat, akiknek ebben felelősségük van. Szerencsére a hadházi csapat is ízig-vérig DVSC, tehát összességében az eredményességben nem látszott meg a debreceniek mélyrepülése.
Cívishír: Mire esküdött fel, és mi az elvárás munkájával szemben?
Salánki László: Inkább magammal szemben fogalmaztam meg elvárást. Csapatot kell építenem. Új arcokat kell megnyernünk a DVSC és az ökölvívás számára. Két évet adok magamnak, ami nem azt jelenti, hogy utána feladom, csak úgy tervezem, hogy két év alatt már sikeres korosztályos versenyzőket tudunk kinevelni.
Cívishír: A számítógép, az okostelefon, a tablet mellől hogyan lehet a gyereket felállítani és lecsábítani az edzőterembe?
Salánki László: Ezt az utat még meg kell találnom Debrecenben. Hadházon lényegesen könnyebb a toborzás, hiszen nagyon sok szegény, hátrányos helyzetű gyerek van.
Cívishír: Abból Debrecenből is van bőven. Ott vannak például a cigánygyerekek, aki előszeretettel járnak bokszolni országszerte.
Salánki László: Tudom, hogy vannak, csak meg kell találnom az utat hozzájuk. Én a romákat ugyanúgy várom, mint a nem romákat. Hajdúhadházon is több roma származású tanítványom van, nagyon jól megvagyunk. Nem teszek különbséget a bőrszín alapján. Vélhetően azért van több roma a boksztermekben, mert őket még nem „fertőzte” meg a számítógép, és egy roma családban nincs akkora urizálás, mint általában a magyaroknál.
Cívishír: Milyen babérokra tör edzőként?
Salánki László: 2013-ban kitűztem magam elé azt a célt, hogy a Komor László nevű tanítványomat kijuttatom az ifjúsági olimpiára. Egy világbajnoki bronzéremmel szerzett kvótát, és az ifi olimpián egy kört ment, tehát összességében sikerrel mutatkozott be. Most azon dolgozom, hogy 2018-as ifjúsági olimpián is legyen DVSC-s, illetve Nagy Tímea esetében a 2020-as olimpiai szereplése a cél, ha már a riói részvétel nem jött össze.
Cívishír: Áruljuk el az olvasóknak, hogy Tímea a partnere a magánéletben, a bokszban pedig a segédedzője.
Salánki László: Én abszolút nem segédedzőként tekintek rá, már csak azért sem, mert hamarabb volt középfokú edzői végzettsége, mint nekem. Másrészt a szakmai munkában ugyanolyan intenzitással vesz részt, mint én, saját csapata van, tehát ő a versenyző-edzőnk egy személyben.
Cívishír: Aki kedved kap a bokszhoz, jelentkezhet a DVSC-nél? Mik a feltételek?
Salánki László: Minden korosztálynak tartunk edzést, korcsoporttól függetlenül várunk bokszolni vágyó fiatalokat. Ha hozzám behoznak egy gyereket, aki járni tud, maradhat. Egy négyéves kislányt hoztak be öt éve. Azóta is itt van, már volt három bemutató mérkőzése. Aki versenyzőnek jelentkezik, lehetőleg ne legyen több tizenhatnál. Természetesen az idősebbek is jöhetnek, ők a hobbisták, veteránok csoportjában találhatják meg a számításukat.
Cs. Bereczki Attila
