Rémes játékkal kapott ki a Debrecen

31-27-re kikapott a DVSC Schaeffler az Alba Fehérvár együttesétől az elsőosztályú női kézilabda bajnokság február 5-i játéknapján. A találkozó egyértelmű esélyese volt a debreceni csapat, amelyik napra pontosan egy évvel ezelőtt idegenben verte az akkor ráadásul erősebb kerettel rendelkező Albát – ezért is különösen fájó a vereség.

A meccs elején gyorsan háromgólos előnyt harcolt ki a Loki (6-3, 8. perc), majd ahogy belemelegedtek a játékba a vendégek, elolvadt a vezetés. A piros-fehér támadások felépítettségben, intenzitásban is elmaradtak a csapat kvalitásaitól, míg védekezésben a fehérvári tehetség, Gerháth Kincső távoli lövéseivel nem tudott mit kezdeni a Debrecen a félidő kétharmadáig.

A Fehérvár a 19. percben kiegyenlített (11-11), ami jót tett az elkényelmesedő DVSC-nek. Erőre kaptak Kovácsék, végre jöttek a türelemmel kijátszott figurák az elhamarkodott egyénieskedések helyett. A hazai csapat magasabb fokozatba kapcsolva 18-15-re hozta az első játékrészt. Nem mellesleg, említésre méltó kapusteljesítmény nélkül: Csapó lassúnak tetszett, Giegerich pedig egyesesen zavartnak; a német hálóőr csak pár percet kapott, miután már egy viszonylag egyszerű indítást is az ellenfélnek ajándékozott.

A folytatásban ismét visszaesett a javulni látszó teljesítmény, amelyhez persze kellettek peches periódusok (például négy kapufa egymás után), de az is, hogy alig foglalkoztattuk a beállókat (pedig Tóvizi mindhárom lehetőségét értékesítette, igaz, Bordás ugyanannyiból csak egyet). 21-20-ra átvette a vezetést az Alba (38. perc), Csapó Kyrának továbbra sem ment, a nagyobb baj, hogy védekezésben sem mindenki végezte el a munkát a Lokiban (magyarul rendre lemaradtak az emberről).

Az ötvenedik percben kétgólos előnyben (26-28) voltak a sokkal lelkesebb, összeszedettebb vendégek, s hiába javult a védekezés a végére hazai részről (vagy kockáztatott kevesebbet az Alba), a legnagyobb ziccerek is kimaradtak. Igazság szerint a negyvenedik perctől egyre görcsösebbé váltak a hazai kezek, nem volt, aki lélekben összekapja, fókuszálja a gárdát (Bulath, hol vagy?!).

Kaotikus benyomást keltett a DVSC, a kispad kezéből kicsúszott az irányítás, a finisben már mindenki ment a saját feje után: a legerősebb láncszem, Kovács Anna kétszer passzolta el magát kikényszerítetlenül, a Győrhöz szerződő Despotovic szintén kétszer durrantott csúnyán fölé (ziccert és átlövést hibázott), de a szélsők is a kapusba püfölték a maguk lehetőséget a végén (amit a Lokinál Csapó és Giegerich sem voltak képesek hozni, azt Dányi Bernadett megtette az Albánál).

A pénteki teljesítmény – járvány ide, járvány oda – súlyos kérdéseket vet fel mind csapatszinten, mind egyesek hozzáállásában: talán erről is szó esett a lefújást követően, merthogy Köstner Vilmos perceken át beszélt a gárdához, amikor az ellenfél már régen az öltözőben örült a megérdemelt győzelemnek.

MESTERMÉRLEG
Köstner Vilmos: – Az ellenfélnél volt egy extra kapusteljesítmény, nálunk pedig kritikán aluli. Rossz volt a védekezésünk, az egész hét felkészülése kidobott idő volt.
Józsa Krisztián: – Jó erőkből álló Debrecenre számítottunk, sokat készültünk a meccsre. Az első félidőben pontatlanok voltunk, de a második játékrészben az extra kapusteljesítményünk megoldott mindent. Nem várt győzelmet arattunk, aminek nagyon örülünk.

RaL