Sok van a rovásán
Nincs semmilyen kapcsolata az ősi magyar rovásírással. Az adózás története a gyökere a mondásnak. Az állami adózást Magyarországon Károly Róbert királyunk vezette be. Ő veretett – firenzei mintára – aranypénzt, a florentinust, magyarul az aranyforintot. Az akkori pénzváltást az indokolta, hogy az addigi ezüstpénz gyorsan kopott, így minden évben újat vertek és a régieket becserélték. A királyi kamarák a pénzcserét igen magas haszonnal bonyolították le. Az állandó aranypénz bevezetésével a kamara haszna megszűnt, mivel az arany tartósabbnak bizonyult, s nem volt szükség pénzcserére. A hiány pótlására vezette be Károly Róbert az állami adót. (Meg kell jegyeznünk, hogy a török megszállásig a magyar aranyforint Európa legerősebb pénze volt, a mai eurót megszégyenítő sikerrel gazdagította a koronás fők kincstárait! A körmöci arany sokasága talán a jelenlegi válságból is kilábaltatná e szegény hazát!)
Az a bizonyos fapálca
Mivel a középkori magyar nép nagy része írástudatlan volt, az adótartozást rovásbotokra vésték. Ez egy négyszögletes fapálca volt, amelynek egyik oldalára rávésték az adótartozást, másikra pedig az adó befizetését. Így a rovás bizonyíték is volt egyben, hiszen a vésetet nem lehetett letörölni. Amennyiben sok volt a rovás az adótartozás oldalán és kevesebb a befizetésén, ekkor híresült el a mondás: sok van a rovásán. Modern értelemben azonban gyakran használjuk, mint már említettem, néhány ember jellembeli hibáira is, amiket szintén a rovására írnak.
Charlie
