Révhez kötve: Tiszacsege ünnepe a barátságról
Harmincegy éve, hogy először összeállt a település a Tiszánál, bográcsot ragadott, régi ismerősökkel pacsizott, és beindította a nyár egyik legkedvesebb vidéki ünnepét – akkor még a Csege Napokat, amelyet ma már Rév Napnak neveznek. Augusztus 2-án harmincadszor is megtöltötték a partot, a kondérokat, meg a szíveket.
Reggel még hűvös volt az Ördögfoki sétányon, de a horgászok már helyet foglaltak, míg a halászléfőzők csendben szeletelték a paprikát és pucolták a halakat. A város másik részén, a szolgáltató csarnokban az elszármazott csegeiek gyűltek össze. Itt Szeli Zoltán polgármester bemutatta az elmúlt év fejlesztéseit az elszármazott vendégeknek is. A visszatérő csegeiek közül többen saját alkotásaikkal, kiállítási tárgyaikkal is készültek: Kovács László Szentendréről kovácsolt-, Berencsi Melinda kézműves tárgyait hozta el. Egy helyi gyűjtő idén régi rádiókból rendezett tárlatot, amit nemcsak megnézni lehetett, de muzsikát is hallgathattak az érdeklődők.
Szeli Zoltán polgármester a megnyitón így fogalmazott: – Ez a nap Tiszacsegéről szól. Azokról is, akik itt élnek, és azokról is, akik innen indultak, de mindig visszatérnek. Három évtizede ünnepeljük így magunkat, és ez így van jól.
A rendezvény valóban sokkal több, mint egy nyári mulatság. A Rév Nap évről évre erősíti a közösségi kötődést – ezt mi sem mutatja jobban, mint a főzőversenyen résztvevő baráti társaságok, civil szervezetek és családok derűje.
Az egyik bogrács mellett Orosz Béla és Balogh Pálné ügyeskedett, keszeggel és törpeharcsával alapozva meg a halászlevet, majd nemesebb halakat is belefőztek. – Másodszorra vagyunk itt, tavaly másodikak lettünk. Az idén is jó az esély, de igazából a hangulat a fontos – mondta Béla, miközben kevert egyet a lében.
Kicsit odébb, a Roma Nemzetiségi Önkormányzat sátra alatt háromféle étel is rotyogott. – Cigány hasogatott leves, halászlé, meg egy jó sertéspörkölt – sorolta Lakatos Csaba vezető, majd hozzátette: – Minden évben itt vagyunk. Ez a nap rólunk is szól. A Tisza, a kilátás, a barátság miatt jövünk, és persze a főzés öröméért.
Volt, aki nem a versenyért, csak az együttlétért főzött. – A családdal, barátokkal összedobtunk egy toroskáposztát. Ez nem a díjakról szól, hanem arról, hogy együtt vagyunk – mesélte a csegei Balogh József, miközben a háttérben egy gyereksereg vidáman játszott.
A délelőtt során több helyszínen zajlottak a programok. A Számadó zenekar muzsikája a parton sétálva szinte mindenhonnan hallatszott, míg a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet kutyás bemutatója után a helyi tűzoltók is megtartották hagyományos fellépésüket. A helyi iskola mazsorettcsoportja, valamint a Tiszacsegei Hagyományőrző Néptánc Egyesület produkciója után a Retro Kings húzta a talpalávalót.
Az est fénypontja a két koncert volt. Először a Zaporozsec zenekar töltötte meg lendülettel a színpad előtti teret, majd a lampionos hajós felvonulás következett. A sötétedés után a Karamazsin Csigák látványos tűzzsonglőr-show-ja világította be a Tisza-partot, míg a zárásról az Ocho Macho gondoskodott, méghozzá nem is akárhogyan.
A tombolasorsolásnál sokan ácsingóztak egy-egy nagyobb nyereményért, de ez a nap nem a tárgynyereményekről szólt. Hanem a találkozásokról, a közösen elfogyasztott ebédekről, a nevetésről, a nosztalgiáról. Harminc év alatt a Rév Nap intézménnyé vált Tiszacsegén – s ahogy az egyik elszármazott mondta: „Ilyenkor mindig hazatérünk egy kicsit.”
CH
