Nem férnek meg egymás mellett az úszók Debrecenben

Néhány nappal ezelőtt szülők kezdték támadni nagyon keményen az önkormányzati tulajdonú Debreceni Sportcentrumot és vezetőjét, Becsky Andrást a világhálón. A kívülállók számára a probléma az internetes kommentekből nem igazán válhatott világossá, de az igen, hogy a sportcentrum által működtetett Debreceni Sportiskolához (DSI) tartozó úszó szakosztályt komoly indulatok fűtik. A nyilvánosság előtti odamondogatás miatt Becsky András állítólag jogi lépéseket helyezett kilátásba, mire a hét derekán több háborgó szülő az irodájában kereste fel a Magyar Úszó Szövetség általános alelnöki tisztségét is betöltő ügyvezetőt. Úgy tűnt, hogy a kierőszakolt találkozó sem vezet eredményre, de cikkünk november 23-i megjelenésének napján – még a publikálás előtt – a történet kedvező irányt vett. 

De kik ezek a szülők? Mi a problémájuk? 

A történet alapja, hogy Debrecen városa a maga favorizálta sportágakban – főként szakmai és financiális okokból – egyetlen nevelőbázisba tereli az utánpótláskorú versenyzőket, ez a DSI. Az úszás esetében a DSI mellett korábban egy másik szereplő is volt a pályán, mégpedig a 2013-ban alakult Debreceni Aquasport Egyesület. Az „aquások” valamit jól csinálhattak, mert 2017-ben már 72 tagjuk volt, s ha valaki innen-onnan tájékozódott felőlük, hallhatta, hogy meglehetősen családias, összetartó „brigád” több tehetséges gyermekkel. A sportcentrum a város sportkoncepcióját szem előtt tartva szerette volna beolvasztani az aquásokat, akiknek viszont imponált, hogy a maguk urai, ezért nem erőltették a dolgot. 

Akadt azonban egy pont, ami az Achilles-sarkuknak bizonyult. 

Nagyon egyszerű: aki komolyan gondolja az úszást, az nem tudja megkerülni, hogy ne a Debreceni Sportuszuda infrastruktúráját használja, hiszen legközelebb csak a hajdúszoboszló Árpád Uszodában van 50 méteres, feszített víztükrű medence. Azt viszont, hogy ki, mennyiért és milyen időtartamban használhatja a pályákat, az üzemeltető határozza meg – a Debreceni Sportcentrum. 

Ahogy az aquásoktól hallottuk, a sportuszodai pályabérletük összege egyre emelkedett, mire 2017-ben annyira elbizonytalanodtak a folytatásban, hogy inkább tárgyalóasztalhoz ültek a sportcentrummal. Tegyük hozzá, úszóberkekben köztudott, hogy a sportuszoda vízfelülete iránti igény meghaladja a kapacitást, ezért gyakran a sportcentrum sincs könnyű döntési helyzetben. 

A tárgyaláshoz visszatérve, a felek konszenzusra jutottak, miáltal tavaly szeptember 29-én a Debreceni Sportcentrum és a Debreceni Aquasport Egyesület együttműködési megállapodást kötött.

A szerződéssel az aquások 2017. október elsejével beolvadtak a DSI úszó szakosztályába.

A megállapodás szerint „átigazolt és leigazolt versenyzőikre ugyanazok a jogok, valamint kötelmek vonatkoznak, mint bármelyik DSI igazolt sportolóra, kiegészítve a szerződésben felsorolt pontokkal”. Szintén fontos része volt a szerződésnek, hogy határozatlan időre kötötték, de azzal a kitétellel, hogy a felek minden év augusztus végéig közösen értékelik az eltelt időszak tapasztalatait és csak kölcsönös akarattal hosszabbítják meg az együttműködést a következő szezonra. Ezért egy 8 fős operatív bizottság felelt.

Az uszodával kelnek, fekszenek

Azok, akik idáig Becsky Andrást hibáztatták, az aquás gyerekek szülei. Azért tették, mert szerintük a Debreceni Sportcentrum nem tartotta be a szerződésben foglaltakat. És azért háborodtak fel ennyire, mert a gyerekeik rengeteg energiát (napi két edzés, versenyek) fektettek az úszásba a családdal együtt. Mindezt pedig veszélyben érezték. 

A Cívishír egy ideje már megismerkedett az ő olvasatukkal. Mivel úgy tűnt, van remény a felek közötti súlyos nézeteltérések rendezésére, hagytuk a maguk medrében zajlani az eseményeket. Ezen a héten azonban az aquások számára úgy tűnt, hogy nincs tovább, így a Cívishír megkereste a sportcentrumot. Szerettük volna személyesen meghallgatni a konfliktusról Becsky Andrásékat, hogy pontosan értsük az ő motivációikat. E szándékunk sajnos nem járt sikerrel, de írásban feltett kérdéseinkre azért választ kaptunk. A sportcentrum verzióját látva valószínűsítjük, az olvasó bajban lesz annak eldöntésével, hogy kinek van igaza. A felek álláspontja ugyanis annyira eltérő a megállapodás teljesítésének vitás pontjairól, hogy azt megnyugtatóan csak a bíróság tisztázhatná.
A sportcentrumnál azt azért fontosnak tartották kiemelni: nem ők akarták beolvasztani az Aquát, a két szervezet hosszú hónapokat egyeztetett az együttműködési lehetőségekről, a döntés közös volt.

Nem szerettünk volna elveszni a sok sérelem közt, ezért kiemeltük a szerintünk főbb kérdéseket, rögzítve a válaszokkal.

• Az együttműködési megállapodás úgy fogalmazott, hogy „a versenyek díját a DSI fizeti”. Sok szülő azonban – erről mi is láttunk dokumentumokat – rendszeresen fizetett nevezési díjat a gyermeke után. Ez az összeg egy-egy versenyszám után átlagosan ezer forint volt, ugyanakkor a gyerekek több számban is indultak, vagyis az összeg ennyivel szorzandó. A sportcentrum azt mondja, küldtek külön tájékoztatót a nevezési díjak finanszírozásáról, ami tételesen tartalmazta, hogy e költség miként fizetendő a versenyzők után. A bonyolultsága miatt a tájékoztató részleteitől eltekintenénk, a lényeg, hogy a 2017/18-as szezonra a DSI bizonyos szint felett, illetve életkor alatt átvállalta a nevezési díjat. Ellenkező esetben nem.
• Az aquások sérelmezték, hogy a nevezési díjak befizetéséről nem kaptak nyugtát/számlát. A sportcentrum erre annyit reagált, hogy „a szülők által fizetett nevezési díjak közvetlenül a verseny szervezőjéhez kerültek befizetésre”.
• Az együttműködési megállapodás a Debreceni Aquasport Egyesületet képviselőjeként Moravecz János vezetőedzőt nevesítette. Ő a Cívishír kérdésére más forrásunkkal egybehangzóan azt mondta, az említett operatív bizottság – aminek ő is tagja – a szerződésben foglaltakkal ellentétben nem ült össze idén augusztus 31-ig, sem utána. Kérdés: miért? A sportcentrum írásbeli válasza erre: „a bizottság rendszeresen egyeztetett, az augusztus 31-i időszakról és az azóta eltelt hetek eseményeiről is”. Azt már a Cívishír teszi hozzá, hogy ha valóban volt eszmecsere, akkor miért nem született írásos dokumentum az együttműködés folytatásáról, avagy annak felbontásáról? Vagy akár az operatív bizottság megállapításairól?
• Az aquások nem értik, hogy a DSI miként versenyeztette az ő gyermekeiket, ha az együttműkődési szerződés idén október elsején lejárt és nem született megállapodás a folytatásról? A sportcentrum közlése szerint a gyerekek átigazolása (visszaigazolása) a Debreceni Aquasport Egyesülethez a DSI többszöri kérésére sem történt meg. A sportiskola azért biztosította a nevezésüket – tették hozzá a Cívishírnek –, hogy a gyerekek indulni tudjanak a bajnokságokban.
•  A szülők sérelmezték, hogy a gyerekek nem kapták meg a DSI-től azokat a felszereléseket, amelyeket az eleve a sportiskolánál nevelkedő úszók igen. Így volt olyan négynapos verseny – szólt a panasz –, amelyen egyetlen pólót kellett hordani. A sportcentrum azzal reagált, hogy kiemelt felszereléscsomagot az Aquasport esetében csak Moravecz Jánosnak és két versenyzőnek kellett biztosítaniuk.
• Az aquások szerint előfordult, hogy a DSI által egy-egy versenyre való eljutás érdekében bérelt buszon bőven lett volna hely, mégsem szállhattak fel rá. Erről érdeklődve ezt a választ kaptuk. „A DSI saját busszal utazik a versenyekre, amelyen csak a kiemelt versenyzők és edzőik lehetnek fent. Nekik utazást, szállást is finanszíroz a DSI. Moravecz János nem kívánt ezzel a lehetőséggel élni, a csoportja többi tagjával kívánt utazni, és egy szálláson lakni” – írták.

A tisztánlátás kedvéért arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Debreceni Sportcentrum kinek, mennyiért adja oda a sportuszoda pályáit jelenleg. Mint kiderült, a Debreceni Búvárklub 6 ezer forintot fizet egy pályáért az 50 méteres medencében óránként, a DSI úszószakosztálya ugyanezt 3 210 forintért használhatja (előbbi havi kb. 80, utóbbi 500 órát használja). A 25 méteres medencében a Szenior Úszó Klub 6 900 forintért bérelhet egy pályát, a Debreceni Egyetem 3 300 forintért, a DSI triatlonosai 1 381 forintért (minden összeg bruttóban értendő). A DSI  – tették hozzá – az uszodát önköltségi áron használja, ami természetes, hiszen két saját részlegről van szó.

Az árakat – válaszolták – előzetes piackutatás, szakszövetségi benchmarkok (viszonyítási küszöbszámok) és a várható igénybevétel nagyságrendje alapján alakítja ki a Debreceni Sportcentrum menedzsmentje.

Itt tartottunk november 23-án napközben: az aquások attól féltek, hogy a történtek hatására menniük kell a Debreceni Sportuszodából, miközben úgy érezték, nem őket terheli a felelősség az együttműködés kudarcba fulladásáért. Az egymásra mutogatás fő vesztesei azonban nem a felnőttek – állapítottuk meg magunkban.

Aztán nem sokkal cikkünk élesítése előtt jött a fordulat: előbb Moravecz János jelezte, hogy a Debreceni Sportcentrum komoly engedményt tett a Debreceni Aquasport Egyesület irányába. Mint közölte, a jó nyári eredményekre tekintettel a önkormányzati intézménynél belementek abba, hogy az úszás esetében a város két szakmai bázisra támaszkodjon. Ennek szellemében pedig helyet biztosítanának az aquásoknak a debreceni Tóth Árpád Gimnázium uszodájában.

Nem sokkal utána Becsky András (képünkön) megerősítette az elhangzottakat, kiemelve: közbenjárnak az önkormányzatnál annak érdekében, hogy a kisebbik debreceni úszóegyesület kedvezményes feltételekkel, hosszú távon használhassa a gimnáziumi uszodát. Sőt, a számukra feleslegessé vált rajtkövekkel is segítik őket. Nem vitatta, hogy mindkét félnek lehetnek jogos sérelmei, de reményét fejezte ki a tekintetben, hogy a jövőben a gyerekek klubhovatartozás nélkül örömüket lelhetik a medencében. 

Ratalics László