Ne féljetek! – Palánki Ferenc katolikus püspök a reformátusokért is imádkozik

Palánki Ferenc immáron több mint hat éve a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke. A Cívishírnek nem csak adventi, karácsonyi gondolatait mondta el a római katolikus főpap. Beszélt arról is, hogy használja-e a Facebookot, sportol-e, és hogy mit érez a kálvinista Rómában, amiről kiderült, hogy a magyar Genf.

Lassan vége az adventnak, de mit is jelent ez az ünnep a római katolikus vallásban?
Palánki Ferenc: Az advent szó jelentése: úrjövet. Az Isten Fiának a születésnapjára készülünk, ő általa már eljött az Úr, de a legteljesebb eljövetele az lesz, amikor a világ végén eljön, hogy megítélje a világot. Személy szerint mindenkinek akkor van a világvége, amikor át kell lépni a kapun, tehát amikor eljut élete végéig. A Jóisten soha nem ígérte, hogy könnyű lesz az élet, de azt igen, hogy mindig velünk és köztünk lesz. Ez minden ünnep igazi értéke.

Minden nagy ünnepkörnek van saját mondanivalója, ha úgy tetszik üzenete. Az idei advent mit üzen?
Palánki Ferenc: Tudatosítanunk kell magunkban, hogy valamikor kétezer évvel ezelőtt eljött már az Isten erre a földre, és majd valamikor el fog még jönni, de közben állandóan tapasztalhatjuk jelenlétét, érezhetjük őt. Az életünk vége nem a megsemmisülés lesz, hanem az Istennel való teljes találkozás.

Ez az üzenete, és mi a tanítása?
Palánki Ferenc: Megszokhattuk a földi életünk során, hogy Isten jelenlétében szeretnénk élni, ezért bármilyen fenyegetettség is éri az embert, ott kell legyen bennünk az a vigasztaló keresztény tanítás, hogy senki és semmi nem szakíthat el bennünket a Jóisten szeretetétől. Ő nem csupán földi boldogságra teremtett minket, hanem örök életre.

Megvan az üzenet és a tanítás, de mi az idei advent legfőbb feladata?
Palánki Ferenc: Az ünnepre való készülődés hangsúlya eltolódott. A nem hívő embereknek a fény, a csillogás, az ünnepi ételek jelentik az ünnepet. A reklámok hirdetik, hogy a boldogság mindössze 1999 forintra van tőlünk. Ha nem veszed meg, ha nem eszed meg, nem sütöd meg, nem lesz teljes az ünnep. Szükség van ezekre, de nem ez tesz boldoggá, hanem a szeretet. Mindenkiben megvan a vágy a jóságra. Érzik, hogy kellene valami plusz. Nagyon jó, hogy vannak karitatív akciók, sokakban felszabadítják ezek a jóra való törekvést. Ez utóbbi lenne a legfőbb feladatunk: jót cselekedni – és nem csak adventban és karácsonykor. Lehet segíteni másokon, fel lehet hívni valakit telefonon, akivel régen beszéltem. Vagy egyszerűen legyünk csak folyamatosan derűsek még a maszk alatt is.

Püspök úr személyesen milyen gondolatokkal vagy feladatokkal élte meg az idei adventet?
Palánki Ferenc: Karácsony és húsvét előtt is szoktam egy külön önmegtagadási gyakorlatot végezni, áldozatot hozni a Jóistenért. Van, aki nem eszik, nem iszik ezt vagy azt, böjtöl, és ez a lelkére jó hatással van. Le lehet mondani a hangos zenéről, az internetezésről. Szeretek mosolygós embereket látni, de ehhez én is kellek, próbálom mindenkiben a jó szándékot meglátni.

A hívek ünnephez való hozzáállása változott így, a világjárvány idején?
Palánki Ferenc: Ezt általánosságban nem lehet kimondani, egyénenként azonban változott.

Jó vagy rossz irányba?
Palánki Ferenc: Ez is nagyon változó.  Valaki azt mondja, hogy most inkább nem megyek sehova, mert otthonról is tudok imádkozni. Másoknak úgy változott a hozzáállása, hogy azt mondják, ha eddig nem is jártam el misére, most igen, mert Istenbe kapaszkodom. Régi latin mondás: „Pro Deo nunquam satis” – Istenért semmi sem sok, semmi sem elegendő. Aki egy kis lépést is tesz Isten felé, annak nagy lesz az öröme, hiszen Istennél senki nem tud nagylelkűbb lenni.

Az adventet a karácsony követi. Mi lehet a karácsony jelmondata ebben a nehéz helyzetben?
Palánki Ferenc: Az, ami a Bibliában így hangzik: „Ne féljetek!”

Húsvétkor ez a „belépője” Jézusnak a feltámadás után.
Palánki Ferenc: Pontosan! De az angyalok is ezt mondják a pásztoroknak. A félelem lerontja bennünk a szeretetet. Szent János írja: „A szeretetben nincsen félelem! Aki fél, még nem szeret igazán.” A feltámadt Jézus ugyanaz a személy, aki megszületett Betlehemben. Erről szól Luther Márton érdekes mondata, hogy ugyanabból a fából ácsolták a bölcsőt is, amiből a keresztet.

Ebből mit vonhat le az ember?
Palánki Ferenc: Mindenkinek meg kell találnia magában azt, hogy miként tud megjelenni rajta keresztül az Isten szeretete. Amikor Jézus megszületett, mintha a teremtett világ összefogott volna: az ég csillagot adott, a föld barlangot, az állatok meleget, a növények szalmát, a pásztorok élelmet, a bölcsek a kincseket, az angyalok dicsőítő éneket, Mária és József az igenjét, és így világra jött az Isten szeretete. Nincs mitől félnünk, ebből az isteni szeretetből van bőven, ő a tenyerén hordoz
minket, és ebben a hitben az egész életutunkat végig lehet járni. A reflektorba, ha belenézünk, bántja a szemünket, de a fényénél jól el lehet igazodni.

Túlnézve az ünnepen, püspök atyát sokan szeretik. Adódhat ez abból is, hogy akár a Facebookon is elérik?
Palánki Ferenc: Amikor ifjúsági referens püspök lettem 2013-ban, azt gondoltam, ott kell nekem is jelen kell lennem, ahol a fiatalok élnek. Élek a mai világ kínálta lehetőségekkel. Egy rossz hírrel kell kezdenem ezzel kapcsolatban, elértem az 5000 ismerőst, így nem tudok már senkit visszajelölni.

A hívek keresik a közösségi oldalán?
Palánki Ferenc: Határozottan állíthatom, hogy igen.

Mik a leggyakoribb megkeresések?
Palánki Ferenc: Jókívánságokat írnak, kérdeznek, kérnek, megosztanak különböző cikkeket, sokféle módját megtalálják az emberek, hogy írjanak.

Válaszol a megkeresésekre? Ön kezeli az oldalát, vagy van moderátora?
Palánki Ferenc: Az oldalamat teljes egészében én kezelem, nem fér hozzá senki más. Igyekszem lehetőségem szerint válaszolni mindenkinek! Sőt, több mindent megosztok az életemből, élem az életnek azon lehetőségét, hogy az örömhírt minden eszközzel hirdetni kell.

Ha már itt tartunk: a fiatalok mennyire befogadók ma az egyházi ünnepek iránt?
Palánki Ferenc: A mai fiatalokat túl sok olyan hatás éri, ami elvonja a figyelmüket az igazi értékekről. Az ifjúkor a nagy kérdések időszaka, nekünk pedig nem az a feladatunk, hogy válaszokat adjunk nekik, hanem utat mutassunk a nagy válaszok megtalálásához is, és akkor saját maguk is jelen tudnak lenni az egyház életében.

Régen focizott. A sport az élete része még?
Palánki Ferenc: Már csak a gyaloglás. Igyekszem nem lődörögve sétálgatni, hanem erőteljesen haladni, de 58 évesen tartok a sérülésektől, így már nem merek futballozni. Nem mellesleg nem eshetek ki a munkámból sem hónapokra.

Hat éve a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke. Jól érzi magát?
Palánki Ferenc: A két közigazgatási megyében sokféle ember és sokféle közösség van. A gondolkodásmód is nagyon különböző. Mindenkiben keresem a jó szándékot, hiszek a másik emberben lévő jóban. Mindenkiben ott van az Isten képmása, mindenki a szeretetre vágyakozik. Az én pozitív hozzáállásom, döntésem, hogy jól érezzem magam. Soha nem a problémát szeretném látni, hanem a lehetőségeket keresem.

Debrecen a kálvinista Róma, ön itt székel – tud érvényesülni?
Palánki Ferenc: Fekete Károly püspök mindig a magyar Genfnek hívja szeretett Debrecenét. A cívisvárosban három felekezet püspöke él. Barátok vagyunk, havonta összejárunk, segítjük egymást. Már nincs az az ellenségeskedés, mint régen, testvérekké formált minket a kegyelem és a közös ima az egységért. Én soha nem azért imádkozom, hogy a reformátusból katolikus hívő legyen, hanem azért, hogy jó református legyen, és gondolom, protestáns testvéreim is így imádkoznak értünk, katolikusokért. Nincs katolikus mennyország és református mennyország – egy van, de az mindenkié, mindörökké.

Palánki István